Egy kis biokertészet

A fűszernövények természetes rovarölők. Ültessünk különböző fajtákat a kertünkbe. A bazsalikom a paradicsom mellé ültetve, távol tartja az állati kártevőket. b A menta, a kapor és a kakukkfű a káposztaféléket védi (káposzta, kel, brokkoli, karfiol). b A hagyma és a fokhagyma védi a salátát, a petrezselymet, a babot a falánk kártevőktől, elsősorban a csigáktól. A hagymát ajánlatos a karotta és a cékla közelébe is vetni, ugyanezért. b A krumplibogár ellen a torma véd. Ültessünk a krumpli mellé. b Az ánizs és a koriander a levéltetvek ellensége. b Vigyázzunk: a fokhagymát ne ültessük borsó és káposzta közelébe, és ne kerüljön az eperhez se túl közel! Ezek a növények ugyanis nem tűrik el egymást. b A nyúlrágás ellen a közönséges hintőpor is véd. Szórjunk egy keveset a növényre, vagy köréje. Ha elmosta az eső, szórjunk utána. Véd a bolhák és az egyéb rovarok ellen is. b A száraz kávézacc savanyúvá teszi a földet. b A szappanlúg kitűnő növényvédő szer. Bőven permetezzük a védendő növényekre. (A szintetikus mosószerek viszont ártanak a növényeknek!) b A biokerthez feltétlenül hozzátartozik a komposztdomb. A tojáshéjat ne dobjuk el: összetörve szórjuk a komposzt tetejére. b A kerítés mellé vessünk konyhakerti növényekből pótkerítést. A gyökerek olyan anyagot választanak ki, amelyek távol tartják a kerttől a kártevőket. b A forrázott tealevél a rózsa legjobb trágyája. b Ha sok a hangya, forró vízzel űzzük ki őket a hangyabolyból, s oda is öntsünk forró vizet, ahol vonulnak. b A kertbe szétszórt molyirtó távol tartja a rágcsálókat. b Ha nem akarjuk, hogy a madarak fogyasszák el, az eper és a cseresznye mellett sózott heringet alkalmazzunk madárijesztő gyanánt. b Csemegeszőlőre, közvetlen érés előtt húzzunk régi nejlonharisnyát, alul-felül kössünk rá csomót, a darazsaktól megvédi a gyümölcsöt.

Gyömbér (Alpina)

A nagyobb csemegeüzletekben vagy piacokon kínált, a szarvasagancshoz hasonlóan elágazó, sárgás gumó nem más, mint a gyömbér. Pontosabban annak föld alatt fejlődő gyökértörzse, amelyet ételek ízesítésére használnak. E gyökértörzsekből – fajtól és fajtától függően – hosszú, sásszerű vagy lándzsa alakú, csomós levelek fejlődnek. Előbb-utóbb pedig megjelenik a virágzat is. Hogy melyik hajtásból lesz virág, és melyikből levél, könnyen felismerhető. A virágzó hajtás szárát pikkelylevelek borítják.

A gyömbérnek nagyon sok fajtáját termesztik, részben fűszernövényként (Zingiber officinale), részben vágott virágként, mint a képen látható Zingiber zerumbet. Ez utóbbi virágzata tobozhoz, vagy buzogányhoz hasonlít, karéjos szirmok sokasága alkotja a tömzsi tobozt. A gyömbérfélék termesztése több ezer évre nyúlik vissza. Ázsia trópusi részeiről hozták a föníciai hajósok Európába, ahol már a középkortól kezdve fontos fűszer lett. Csípős-édeskés ízét, illatos aromáját hamar megkedvelte az európai konyha, és ma már sok étel, ital nélkülözhetetlen alkotórésze lett, gondoljunk csak a gyömbéres tonikra.

Bármilyen hihetetlen, e trópusi növényt könnyen lehet cserépben, szobai körülmények között nevelni. A frissen vásárolt, szerteágazó gumót fel kell darabolni úgy, hogy mindegyik gumórészen maradjon néhány rügy. Azokat könnyű felismerni, mert szemölcsszerűen kidudorodnak. A gyömbér gyökerei széltében, vízszintesen fejlődnek, ezért cserép helyett nagy, közepesen mély tálba ültessük. A tál alján vízelvezető lyukak legyenek. Laza, tápdús, némi agyaggal dúsított földdel töltsük meg a tálat háromnegyedéig, és arra fektessük (rüggyel fölfelé) a gumót. A tetejére elég mindössze 3-4 cm földréteg. Beöntözés után nyomkodjuk le a földet, majd üveglappal vagy fóliával fedjük, hogy kellő párában induljanak meg a hajtások.

A párán kívül melegre és fényre is szüksége van a növénynek, ezért világos, napos ablak elé helyezzük. Amint a hajtások egy-két hónap elteltével előbújnak a földből, el kell távolítani a takarást, és továbbra is meleg, de tűző naptól óvott helyen tartsuk a növényeket. Szabadba napos, védett kőfal elé is tehetjük. Nyár derekáig kéthetenként kaphat tápoldatot, és ha száraz a nyár, öntözni is gyakran kell, de nem állhat alatta a víz! A gyömbér jelzi, hogy mikortól nem kér már sem vizet, sem tápoldatot, akkor leáll a növekedése. Ez általában szeptemberre esik, ha tavasszal kerültek földbe a gumók. A száraz időszakban fejlődik ki, illetve hízik az új gumó. Ősz végére a levelek sárgulnak, leszáradnak. Akkor a földből kiszedve friss fűszerként hasznosul a konyhában. Ha nem bolygatják a gyöktörzseket, hanem szárazon, 15 fok körüli helyiségben teleltetik, akkor a következő évben már nagy valószínűséggel virágokat is nevel.