Egy keserédes időutazás képei

SZÁSZI ZOLTÁN

A szerző, Horváth Péter biztos kézzel írta a darabot, olyan technikát alkalmazott, melyet az „átkosban” is sokszor kellett működtetni: nem csupán ábrázolt, súgott is a sorok között. Egy színházi közegben élő, a világra rácsodálkozó kisgyerek szemszögéből láttatja az 50-es és 60-as évek ma már sokszor érthetetlennek tűnő kényszercselekvéseit, azt a letűnt, szinte groteszk világot, amelyben nemzedékek szocializálódtak. A darab fontos eleme a szabadságvágy. Számomra kulcsmondatként maradt meg: „Na mi a baj fiacskám? A kurva élet, az a baj!” és „Az életnek az a titka, hogy semmi titka nincs!” A történet dióhéjban: egy vidéki színészcsalád gyereke emigrációja előtt öccsével együtt elmegy egy fergeteges úttörőbuliba, kicsit nosztalgiázni, elköszönni a múlttól, szerelmektől, emlékektől, s közben újraélik gyerekkoruk meghatározó – kacagtató vagy tragikus – eseményeit. Apjuk és anyjuk válását, a költözéseket, a bizonytalanságot, az első szexuális élményt, a történelem viharait. Csemege, hogy a színészek a magyar mellett angolul, oroszul és franciául is beszélnek a színpadon.

Léner András a darabot keretjátékkal és revüelemekkel állította színpadra, így a történelmi cselekményszál minden korosztály számára világosan olvasható. (Diákelőadáson láttam, vették a fiatalok, s nem csak a zene miatt!) A főszereplő narrátorként meséli el és kommentálja is saját életét. Gecsényi Györgyi dramaturgnak köszönhetően hitelesek a dialógusok, bejönnek a poénok. A dalok pedig a hangulathoz igazodva viszik előbbre a cselekményt. A rendező az egyébként sokszereplős darab szereposztásakor jól válogatott, mindenki a helyén van. A karneváli hangulat, a mély társadalmi és személyes tragédiák jó arányérzékkel, a zenés műfajnak megfelelően jelennek meg az előadásban. Talán csak a második felvonás felénél érezhető egy kis tempóingadozás, a karácsonyi és temetési jelenetnél. A keretjátékban elindított narrátori felvezetés hiánya miatt billent volna meg az egyensúly pár percre? Vagy így akarták hangsúlyozni, hogy ma temetünk, holnap táncolunk, mintha mi se történt volna? A színészek kicsit tanácstalanul hagyják el a játékteret.

Az utolsó szegletig és a szó szoros értelmében minden irányban kihasznált, jól funkcionáló díszletet Kovács Yvette Alida tervezte. (Kérdés: hogyan lehet majd tájoltatni az előadást?) A jelmezek jól működnek, hol korhűk, hol stilizáltak. A tervező, Őry Katalin az anyagi lehetőségekhez képest parádésat alkotott. Még arra is gondolt, hogy volt különbség a magyar úttörők és a szlovákiai pionírok egyenruhája között. A színpadi zene és ének Lakatos Róbert és Szakál Gábor munkája, a táncok koreográfiája Kántor Kata igényes munkája.

Nádasdi Péter narrátor, kiskölyök, lázadó, szerelmes kamasz, emigrációba induló fiú. Bírja energiával, sok humorral, színészi tehetségének széles palettáját használva játszik. Méltó partnere öcsi szerepében Havasi Péter. Képes felhőtlen bolondozásra és véresen tragikus önmegismerésre is. Az apa szerepében Bocsárszky Attila a színház a színházban játékra kapott kiváló lehetőséget, és él is vele. Bohém, megtört forradalmár, apa, színész, nőcsábász és kényszerhelyzetbe hozott, besúgó színházi funkcionárius. Márkus Judit érett, vonzó csalódott nő és anya; a hatalomnak kiszolgáltatott feleség és sikerre vágyó primadonna. Márkus sok regiszteren játszik, szépen ragyog. Cs. Tóth Erzsébet és Dudás Péter nagymama-nagypapa kettőse színházi ínyencség. Mindketten jól adagolják a humort, a felszín alatt mélyen érző, esendő emberek. Gazsi tanárként Pólos Árpád telitalálat, a bicskázó jelenetben szelídsége és embersége igen meggyőző. Kövesdi Szabó Mária káprázatos átváltozóművész. Hol úttörővezető, hol meg bárénekes, és kiválóan énekel. Ami ezúttal egyébként mindegyik színészről elmondható. Jól eltalált hangfekvésben rájuk szabták az énekszámokat. Madarász Máté négy szerepben bizonyít. Besúgásra beszervező katonatisztként ördögi, pótpapaként pedig kellőképpen undok tud lenni. Várható, hogy egyre komolyabb szerepek találják meg. Illés Oszkár kedvvel és tisztán játszik, pincérként és smasszerként emlékezetes. Lax Judit francia nevelőként villan meg. Szabadi Emőke egyszerre cserfes és dögös, ha a pártról írt verset szaval, akkor is. Varga Lívia és Szoták Andrea egykori osztálytársak és szerelmek szerepében kamasz lányként élnek a színpadon. Nem mellesleg talán tucatszor is átöltöznek, szerepet váltanak. A díszlet minden szegletét bejátsszák, de nem kitöltenek, hanem éltetik a teret. A dalokban biztosak, énekhangjuk szépen cseng.

Kassán kiváló, olykor elgondolkodtató, máskor felszabadító szórakozást nyújtó, keserédes és kissé nosztalgikus revüt láttunk. Jó lenne, ha sokszor játszhatnák.