Egy híres találmány története

Roppant izgalmas olvasmány, hogyan jut a budapesti fiatalember a világhírig Argentínában. Miközben mindenféle munkát kipróbál (volt hipnotizőr, autóversenyző, biológus, majd biztosítási ügynök, festőművész és újságíró is), állandóan különféle műszerek tökéletesítésén töri a fejét. Mosógépet, elektromos továbbító berendezést meg autóalkatrészeket tervez, s ez utóbbiért kapja élete első szabadalmi díját: a General Motors berlini gyára megvásárolja tőle az automata sebességváltó tervét. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a gyártás soha nem kezdődik meg, mert a cég csak azért veszi meg a jogot, hogy a konkurencia elől megkaparintsa.

Bíró legnagyobb találmányának lényege egy kérdésben foglalható össze. Hogyan lehet egy csurgó-csöpögő, tökéletlen tintás tollat, ami ráadásul gyakran beszárad, megbízhatóbb íróeszközzel helyettesíteni? A megoldás, a golyóstoll, lényegében már a harmincas évek elején Magyarországon készen volt, ám további tíz évbe telt, amíg technikailag tökéletessé vált. A második világháború zűrzavara kellett hozzá, hogy a zsidó származású Bíró Argentínában találjon új otthonra és pénzügyi támogatókra. Itt sikerült 1943-ban az egyes alkatrészeket miniatürizálni, illetve kikeverni a tollba való legmegfelelőbb színfolyadékot.

ĺgy lett a golyóstoll és feltalálója világhírű. Miközben azonban Bíró neve manapság fogalom (több országban így hívják magát az írószert), a történet másik főszereplőjéről, Goyról eddig alig tudtunk valamit. Moldova munkájának egyik erénye éppen az, hogy könyve párhuzamos életrajz, Bíró László és Goy Andor együttes és kiegyensúlyozott élettörténete. Életpályájuk 1938-ban kapcsolódott össze. A fejlesztéshez szükséges tőkével nem rendelkező Bírót ekkor ajánlották be az írógépszaküzletet vezető Goy Andornak. A két férfi egyezséget kötött, Goy pénzelte a fejlesztést, és azt tervezték, 1938 végéig megkezdődhet a sorozatgyártás. A háború alatt azonban Bíró elhagyta Magyarországot és hamarosan Európát is. Személyes távolléte, szerződésük eltérő értelmezése, no meg a háború és az azt követő magyarországi államosítás miatt rendezetlen maradt kettejük üzleti viszonya, amit 1945 után hosszas jogi hercehurcával sem tudtak rendbe tenni. Tény, hogy Goy pénze nélkül Bíró nem tudta volna kifejleszteni az első megbízható mintadarabokat, sőt a könyv egyiktörténete szerint éppen Goy volt az, aki a golyóstoll golyója mögött elhelyezkedő parányi festéktároló mélyedés kialakításával tökélyre fejlesztette a találmányt. (Más kérdés, hogy ennek az apró mozzanatnak akkor nem tulajdonított jelentőséget, és nem szabadalmaztatta.) Goy szerepének részletes taglalása nélkül sem teljes, sem tisztességes nem lenne a golyóstoll története, ily módon Moldova végre a megfelelő megvilágításba helyezte Goyt, aki egyébként mindvégig Magyarországon élt, és belefáradva a bonyolult szabadalmi pereskedésbe 1991-ben hunyt el.

Bíró nem véletlenül választotta új hazájául éppen Dél-Amerikát, a Goyjal kötött szerződés értelmében ugyanis itt szabadon rendelkezett találmányával. Azonban még így is tulajdonképpen rosszul járt, legalábbis ami az anyagiakat illeti. A megélhetés végett apránként el kellett adogatnia saját tulajdonrészét, s mire elkezdték gyártani a terméket, addigra Bíróék lényegében minden részvényüket elveszítették, úgyhogy Argentína legjelentősebb feltalálója, akinek születésnapja ma a feltalálók emléknapja Argentínában, alig részesedett a tömeggyártás hasznából. Bíró László egyébként ezután is töretlenül dolgozott találmányain. Az ő ötlete volt, hogy a rugóval kitámasztott íróhegy egy gombnyomásra előugrik a tolltestből, aztán egy újabb kattintásra visszahúzódik. Ezenkívül fabrikált egy nagy hatékonyságú cigarettaszipkát is, melynek egyik első példányát Juan Peron elnöknek ajándékozta, aki a fáma szerint ezekkel a szavakkal köszönte meg: „Elsősorban Evita hálás érte, mert nem kell minden reggel hallgatnia a krákogásomat…“

Moldova könyve két feltaláló saját kezű önéletírásán alapul. Nyilván nem lehetett egyszerű rekonstruálni a két élettörténetet, hiszen Goy és Bíró haragosa volt egymásnak, és különben is, az önéletrajz nem az elfogulatlanság műfaja. A tényeket Moldova dramaturgiája köti össze, s noha helyenként kissé valószínűtlen és erőltetett párbeszédek kerekednek ki tolla alól, azért összességében két nagy karakter huszadik századi történelembe ágyazott tanulságos életrajza lett az eredmény.

(Moldova György: A végtelen vonal – Legenda a golyóstollról, ICO, Budapest, 2001)