Szász János szerint Az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című alkotás – amelyet a napokban mutattak be a magyarországi mozikban – olyan film, amely lassan hat.
Egy elmebeteg nő naplója
Megfogalmazása szerint Csáth Géza folyamatosan, szemérmetlenül vallott önmagáról, arról, mennyire kisember és mekkora zseni egyszerre.
„Egy ember, aki kendőzetlenül ír saját magáról, ugyanez ma a blogok világa” – közölte a rendező.
Az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című alkotás kapta a legtöbb játékfilmes díjat az idei, 38. Magyar Filmszemlén; négy elismerésben részesült. Elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, a külföldi kritikusok és újságírók szavazatai alapján odaítélt Gene Moskowitz-díjat, a legjobb operatőrnek járó elismerést és az Arany mikrofon-díjat a legjobb hangmérnöki munkáért.
A filmet Szász János 10 évnyi külföldi munka után készítette Magyarországon. A női főszerepet a norvég Kristi Stuboe alakítja, a nézők láthatják a képkockákon Ulrich Thomsent és László Zsoltot is.
A történet 1913-ban játszódik Magyarországon, és egy válságot átélő író-orvosról szól. Egy nap a férfira új beteget bíznak, aki saját naplója rabja, nem képes letenni a tollat. Az orvos, aki hónapok óta egy sort sem képes papírra vetni, féltékeny lesz a nőre. A kezdeti orvos-beteg viszony fokozatosan átalakul; egymásba szeretnek, kapcsolatuk szexuális tébollyá hatalmasodik. Az orvos az asszony testén keresztül akar kapcsolatba lépni a gonosszal, és visszaszerezni képességét az írásra.
Az elmebeteg nő naplója – Az elmebetegségek psychikus mechanizmusa című munka a magyar orvosi szakirodalom egyik alapműveként jelent meg 1912-ben. Csáth Géza Ópium című novelláját a Nyugat című folyóirat publikálta 1909-ben.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.