Egy elbaltázott lehetőség

Robert Yugovich Olja című regényével az a legnagyobb gondom, hogy nem az, aminek eladja magát. Az alapján, ami az ajánlóban olvasható, hogy: „A szexipar igazi arca” és „volt maffiózó megrendítő beszámolója a nemzetközi lánykereskedelem hétköznapjairól”, izgalmas tényregényre számítottam. Ezt az elképzelésemet a fülszövegben meg is erősítik azzal, hogy közlik, a címszereplő létező személy.

Olvasás közben azonban egyre erősödött bennem az érzés, hogy átvertek. Először is, ha tényregény, akkor miért csak Olja szemszögéből láthatjuk az eseményeket? De legfőképpen magával a történettel volt gondom. Túlságosan is mesébe illő az egész egy tényregényhez képest. Olja egy kis moldovai bányászfaluban tengeti sivár mindennapjait, amikor felbukkan a „jóságos” pap, és eladja a kislányt prostituáltnak. Olja gyönyörű, így nem csoda, hogy néhány év múlva már Dubajban találjuk egy-egy milliomos üzletemberrel, vagy jó nevű orvossal. Naivitása azonban időről időre bajba sodorja. Míg végül a börtönviselt herceg megérkezik, és kiemeli őt a mocsokból.

A könyv pont olyan, mint a benne szereplő lányok: kívülről szép és hívogató, ám a belseje üres. Bár a szerző, Robert Yugovich nagyon sokat tud a leánykereskedelemről és a prostitúcióról – a rotterdami szerb maffia alvezére volt mielőtt tartózkodási helyeként kénytelen volt „egy magyar büntetés-végrehajtó intézetet” megjelölni. Viszont az érdekes tényekről sikerült elterelnie a figyelmet a nehézkes és szájbarágós szöveggel. Ez a mű legnagyobb hibája. Mintha az olvasója intelligenciáját a bányászbéka segge alatt keresné az író. „Ahogy beléptek a hotelbe, a kristálycsillárok látványa nyűgözte le őt, olyannyira, hogy ha a producer nem kapja el, elbotlik, mert miközben a szemét a plafonra szegezte, nem nézhetett a lába elé.” Ilyen és az ehhez hasonló szájbarágások hemzsegnek a könyvben.

A másik nagy probléma, hogy az összes szereplőnek ugyanolyan a stílusa. Nincs különbség egy milliomos üzletember és a sarkon dolgozó lány beszédemódja között. Yugovich jelenleg egy magyarországi börtönben tölti kilencévnyi büntetését. Közben pedig tanúvédelmi program részese, mert segített leleplezni egy szerb maffiacsoportot. Ezek fényében látszik igazán, hogy milyen kemény tényregényt lehetett volna készíteni „a szexipar igazi arcából”, ha a szerző és a mű szerkesztője több időt fordít a nyelvezetre, stílusra és magára a cselekményre is.