Egy angyal a kaszás jobbkezeként

A film története nem teljesen a képzelet szüleménye. Főhősét ugyanis valós személyiség ihlette: egy egészségügyi dolgozó, aki a „heparinos gyilkos“ néven vált ismertté.
November 19-én várható a Bogyók 2 (2Bobule) szlovákiai indulása. Az új rész ugyancsak a szerelemről és a borról szól. Az első részben megismert szereplők -Kryštof Hádek, Lukáš Langmajer, Tereza Voříšková, Oldřich Lipský, Miroslav Táborský - mellé új arcok társulnak: Jana Švandová, Jiří Krampol, valamint Jiří Korn, aki ebben a sztoriban egy balfácán bérgyilkost alakít. A film betétdalát ezúttal is Richard Krajčo szerezte. A dal címe: cyRano.

Tomáš Vorel, aki minden új alkotásával meglepetéssel rukkol elő, ezúttal egy szemtelenül provokatív komédiát forgatott arról, hogy - mint ahogy a film címe kifejezi -: Hogyan fogjunk magunknak milliárdost? (Uloviť miliardára). A mozgóképes opus vígjátéki vénájáról olyan kitűnő színészek gondoskodnak majd, mint Tomáš Matonoha, Jiří Mádl, Ester Janečková, Bolek Polívka. A filmet karácsonyi ajándékként, december 17-étől tűzik műsorukra a hazai mozik.

A Nem tudod, mikor üt az óra keddi sajtóvetítése utáni tájékoztatón kiderült, a film ötletét és alapját Miroslav Skačáni könyve szolgáltatta. A szerző ismerte azt a betegápolót, akiről könyvet írt, s aki mérhetetlenül haragudott az orvosokra, ezért mindent elkövetett - hashajtókat adott a betegeknek például -, hogy gyógyító munkájuk minősége megkérdőjelezhetővé váljon.

Dan Svátek rendező erről a figuráról forgatott filmet, akinek életét egy minden megtörtént realitástól független fikciós történetbe képzeli és helyezi el oly módon, hogy az eseményeket korban kijelöletlen időben, valamint egy képzeletbeli, minden valós helyszíntől elvonatkoztatott kórházban bonyolítja. Hogy a filmbéli események valamikor egy meghatározhatatlan múlt időben játszódnak, arra a ma már múzeumi leleteknek tűnő rekvizitumok utalnak, amelyek azonban valahogy számítógépes technikával vegyülnek a halál leheletétől hideg, rideg, lepusztult, elidegenítő kórházi térben. A film, amely talán leginkább drámának minősíthető, ennek az időtlenségnek , valamint az elidegenítő fiktív kórházi térnek köszönhetően valójában mégis a horror és a thriller mechanizmusaival hat. Ezt erősíti Jakub Šimůnek stilizált fényképezése, amely türkiz, illetve zöld-kék hideg homályba meríti a film valóságát. (Maguk az alkotók újságírói kérdésre sem kívánták műfajilag beskatulyázni mozgóképes munkájukat.) A megragadó vizualitást teremtő fényképezés a film egyik erőssége.

A másik erőssége maga a központi figura, akit az új Jánošík-film címszerepében népszerűvé vált Václav Jiráček cseh színész kelt életre. A filmben továbbá olyan cseh és neves szlovák színészek is feltűnnek, köztük Zuzana Kronerová, Marián Geišberg, Marko Igonda, vagy Zita Kabátová, akik száz százalékra telítik a film drámai töltetét: minden egyes epizódszereplő szinte dokumentarista hűségű, hitelesen életszerű alak.

Václav Jiráčekkel könnyű dolga van az operatőrnek, képlékeny, fotogén arc az övé, intenzíven kiülő érzelmekkel. Ezektől a mélységeitől jó színész, és ezektől a mélységeitől izgalmas, félelmetes, borzongató a film. Egy kisiklott sorsú fiatalembert kelt életre: orvos szeretne lenni, de mivel nem veszik fel az egyetemre, egy kórházban helyezkedik el betegápolóként. Konfliktusos személyiségnek tűnik a feletteseivel, ám megértő szelíd angyalnak a betegekkel szemben. Ez a kettősség harcol benne mélyen, míg végül külső körülmények ráhatásaként az angyalból a kaszás jobbkezévé válik. Injekciókkal szenderíti másvilágra a betegeket, előbb csak az egyik haldokló kérésére, majd azért, hogy az orvosokon bosszút álljon. Róla szól ugyan a film, gyilkos hajlamának kifejlődéséről, közben azonban sok mindent kimond orvos és beosztottjai (orvos-betegápoló, orvos-nővér, sőt még az orvos-beteg) viszonyáról is.

Kemény, koncentrált, komor film egy olyan, életek ellen elkövetett tettről, amely bármikor, bárkivel megtörténhet. A teljes letörtségtől és elborzadástól csak az ment meg, hogy a történetet feloldja a fikció, az időtlenség, valamint a dekonkretizált helyszín.