Ede elmesélhetetlen ebédje

Az Ede megevé ebédem egyik kockája Jancsó Miklós, a magyar filmművészet kétségkívül legeredetibb képírója, a Szegénylegények, a Csillagosok, katonák, az ĺgy jöttem és még huszonhét játékfilm ugyancsak legendás alkotója nem panaszkodhat a látására. Mint ahogy kitartó hívei sem fiatalos látásmódjára. Új filmjével, az Ede megevé ebédemmel ismét a legjobb formáját hozza. Nyolcvanöt évesen is ifjonti hévvel, szellemesen és bátran, rezzenéstelen arccal mond oda mindazoknak, akik hatalmukkal visszaélve, amúgy is k. nagy vagyonukat tovább gyarapítva, egy egész országot vezetnek félre, s visznek a szakadék szélére. Remek alkotás Jancsó friss opusa, amely a most zajló Pécsi Nemzetközi Filmünnep nyitódarabja volt. Sem képi világával, sem stílusával nem teremt újat – ugyanarra a polcra kerül majd, ahol a mester ezt megelőző öt-hat alkotása sorakozik, de már most biztosra vehetjük: az Ede megevé ebédem szentenciáival és fricskáival, új keletű szólásmondásaival, eszméletlen szlengjével és százkarátos aranyköpéseivel e gazdag életmű egyik legfényesebb darabja. A napi politika kiskirályai, a mai magyar újságíró társadalom műveletlen és unintelligens vezéregyéniségei, a kereskedelmi televíziók faragatlan és felkészületlen, hirtelen született műsorvezetői aligha teszik zsebre mindazt, amit most Jancsótól kapnak. Napi kínjaink, idegrohamaink, gyilkolászásaink és öngyilkosságaink mellett azonban másról is szól a film. Például az elmúlásról. Az idő szemmel látható erejéről és ellenségeink szívtáji késszúrásairól. Jancsó Miklós nyolcvanöt éves korában is a magyar társadalom legmegbízhatóbb lázmérője, s a legszókimondóbb magyar rendező. Látásával, érzékenységével továbbra sincs baj. Pontosan diagnosztizál. Az Ede megevé ebédem azok számára is üdítő és elgondolkoztató alkotás, akik inkább a régi Jancsót szeretik. A hatvanas-hetvenes évek Jancsóját. Nekik ígérek nagy felfedezést, ha megnézik az egykor új stílust teremtő rendező édes-csípős, új munkáját. Színészei között ezúttal is a Mucsi Zoltán–Scherer Péter páros jutott „páratlan” lehetőséghez, de nagyszerű formáját hozza Balázsovits Lajos is, és (tógában, babérkoszorúval a fején) ismét kamera előtt láthatjuk Mundruczó Kornélt, aki bár színészként indult a pályán, mára mégis rangos külföldi fesztiválok sorozatban díjazott rendezője lett.

Jancsó Miklós most bemutatott opusa mellett két új magyar filmet láthat a Pécsi Filmünnep közönsége. Vecsernyés János Emelet című filmjét, amely a Nobel-díjas Kertész Imre Detektívtörténete alapján készült egy félig legális, titkos rendőrség munkájáról, valamint Gyöngyössy Bence Egy bolond százat csinál című vígjátékát. Tizennégy ország negyven nagyjátékfilmjét tűzte műsorára a fesztivál, az új EU-tagállamok és a régió elmúlt években gyártott filmjeit, koprodukciós alkotásait, főiskolások és egyetemisták kisfilmjeit. Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa szeretne lenni, az ezzel járó közéleti szerep pedig arra kötelezi a Filmünnepet, hogy felelősséggel lépjen fel az európai mozi érdekében. Ahogy azt a szervezők megállapították: „Pécs múltja és jelene előrevetíti ezt a fejlődési irányt. A város mindig is nyitott, befogadó volt, ma is soknemzetiségűként működik, amit a legjobban az illusztrál, hogy kilenc kisebbségi önkormányzat vesz részt aktívan a döntéshozásban és a nemzetiségek kulturális identitásának megőrzésében. Pécs saját történelmi tapasztalata azt mutatja, hogy a szomszédos kultúrák együttlétezése, a nemzetiségi, etnikai gazdagság, az idegen hatások beengedése, integrálása egy közegbe mindig erősíti a befogadó kultúrát.”

A fesztivál programjában a bolgárok Oscar-jelölése, a Radoslav Spassov rendezte Ellopott szemek is szerepel, amely egy muszlim lány és egy bolgár katona szerelmi küzdelmét meséli el. A versenyfilmek kategóriájának egyik legerősebb darabja a szlovén Jan Cvitkovic Sírugrók című alkotása, amely viccesebb, mint egy vígjáték, és keményebb, mint egy dráma. A románok Tudor Giurgiu alkotásával, a testvérszerelemről szóló Iszonyú viszonyokkal neveztek be, a szlovák filmgyártást Martin Šulík munkája, a Napsütés földje, a cseheket Petr Vachler színes fekete komédiája, az Újra meg újra képviseli. Ukrán, bosnyák, szerb, litván, horvát, lett, lengyel és észt alkotás is szerepel a versenyben. A nemzetközi zsűri, amelynek Hajdu Szabolcs (a Fehér tenyér rendezője) mellett neves külföldi filmkritikusok a tagjai, Arany Benjámin-szoborral jutalmazza majd a győztes alkotást. Benjámin a Biblia szerint „az Örökkévaló kedveltje, bizton lakik mellette, védelmezi őt minden időben, és vállai között lakozik”.

Ez kell a fiatal európai filmnek. Védőszent. Elismerés. Segítség. Pécs nemes feladatot vállalt magára. A legnemesebbet, mert a kultúra döcögő szekerét tolja.