Edda Művek: Örökség

Picit bajban vagyok. Nem igazán tudom, nálunk mekkora és kikből áll az Edda rajongótábora. Igaz, az valamit sejtet, hogy a zenekar évente turnézik tájainkon is, viszont látnom kellene, hogy kik mennek el egy-egy fellépésére. Ebből is látszik, hogy én még nem voltam Edda-koncerten, nem vagyok a csapat rajongója, bár tisztelem és becsülöm a munkásságukat. Gondolom, főként azok csápolnak a koncerteken, akik a nyolcvanas években és a kilencvenes évtized elején voltak fiatalok, hűséges rockerek. Mert meggyőződésem, hogy a mai tinédzserek nem ismerik az ötösfogatot. Megkérdeztem tizenéves ismerősömtől, Pannitól, hogy hallott-e az Eddáról. Hallott, de semmi konkrétumot nem tudott róla mondani. Csak annyit fűzött hozzá, hogy biztosan nem a mai kor divatos zenei stílusaiban utazik, mert akkor ismerné. A barátnője, Iza viszont nagy rocker, a mai kor rockere. Ő azt mondta, az Edda nála nem jön be, mivel az együttest mind a mai napig elkerülte a változás szele, kellene az újítás, az új dalok nem is újak, megjelenhettek volna akár a nyolcvanas években is. Iza inkább a Linkin Parkot hallgatja... Akik meg ismerik az Eddát, azok csak a Hűtlen és az Éjjel érkezem című számait dúdolhatják. Legalábbis az átlagos zenehallgató csak ezekkel találkozik, a kereskedelmi rádiók csak ezeket játsszák. Még a régi korok zenéjére specializálódott magyar kereskedelmi rádióállomás sem szedi elő a nagy Edda-slágereket. És ez hiba! Hiszen a zenekarnak nem csak gazdag, de nagyon jó dalokból áll a repertoárja. Kár, hogy ezeket elfelejtettük!

Hát akkor nézzük, mit illik tudni az Eddáról. 1974-ben alakult meg Miskolcon, az első vidéki együttes volt, amely országos népszerűségre tett szert. Az érzéki dalok, a kifejezésmód, a sodró temperamentum meghozta gyümölcsét, a zenekar a lázadó, a nagyvilágban helyüket kereső fiatalok kedvence lett. Az utolsó lökést a Piramis adta meg, az 1978-as turnéján az Edda volt az előzenekara. Azóta nincs megállás. Helyszűke miatt hagyjuk is abba a zenekar pályafutásának idézését, mivel a következő években, évtizedekben nagyon sok minden történt, regényt lehetne belőle írni. A lényeg, hogy az Edda átvészelte a viharos időket is, amikor a rock, s vele együtt az élő zene teljesen a háttérbe szorult. Itt veszítette el a hitelét! A frontember, Pataky Attila egyéb elfoglaltságokat, bevételi forrásokat keresett magának: műsort vezetett a televízióban, cigánydalokat énekelt. A többiek is tették a dolgukat, szólóterveikkel foglalkoztak, Gömöry Zsolt pedig „odáig süllyedt”, hogy megcsinálta a Baby Sisters negyedik lemezét...

Az Edda Művek most ismét aktív, sok-sok elhalasztás után az új lemezét is hallgathatjuk, de sajnos a leírtakból kifolyólag kevésbé hiteles. Izának igaza van, a zenekar semmi újat nem hozott, de nem hinném, hogy új dolgokat, kísérletezéseket kellene várnunk. Eleve nem számíthattunk arra, hogy az album hallatán eksztázisba esünk, az Edda tagjait is legyőzte az idő, hallható a lemaradás. A legtöbb, amit elvárhatunk, az a szinten tartás, és ezt az Edda teljesíti. A dalok nem rosszak, ám nem is jók, és főleg nem slágergyanúsak, olyan átlagosak. A nyolcvanas években az ilyenek képezték a lemezek töltelékét. (Puha József)