Duba Gyulának ítélték oda az idei Talamon Alfonz-díjat

Díjkiosztás előtt. Együtt a Talamon-díj idei három jelöltje, akik a fényképészek unszolására foglalták el Mag Gyula szobrászművész Talamon-szobrát; balról jobbra: Szalay Zoltán, Duba Gyula és György NorbertA szerző felvételeAz ünnepi műsor előtt rokonok, barátok, ismerősök emlékeztek és koszorúztak a fiatalon elhunyt prózaíró bronzszobránál. Hizsnyai Zoltán József Attila-díjas költő és Halász Mária önkormányzati képviselő szívhez szóló beszéde után a Tevel Hotel dísztermében Szabó Antal polgármester és Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadták a teret a fellépésükkel a műsort emlékezetessé tevő meghívott művészeknek. Kiss Szilvia színművész, valamint Buják Andor (szaxofon) és Bohus Zoltán (zongora) kettősének maradandó élményt nyújtó műsorában elhangzott egy részlet a tavalyi díjazott, Kovács Magda novellájából, majd az idei három jelölt, Duba Gyula, György Norbert és Szalay Zoltán munkáiból kaptunk színvonalas ízelítőt. Tudniillik idén először afféle irodalmi Oscar-díjként úgy ítélték oda az emléklappal, bronzplakettel és pénzösszeggel járó Talamon-díjat, hogy az írószövetség választmánya többfordulós tanácskozás után a három legesélyesebb és a választmány megítélése szerint a tavalyi prózai munkássága alapján az arra leginkább érdemes három novellistát-regényírót jelölte a díjra – végig titokban (és izgalomban) tartva az érintetteket és az érdeklődő nagyközönséget, vajon hármójuk közül végül ki lesz a díjazott. Azzal együtt, természetesen, hogy – legalábbis az írószövetség elképzelései szerint – már maga a jelöltség egyfajta kiemelésnek, elismerésnek számít.

Nagy Erika, az SZMÍT titkára röviden ismertette a jelöltek hivatalos életrajzát, Csanda Gábor szerkesztő, választmányi tag pedig pár szóban (és derűt keltőn) összefoglalta a három életmű ismérveit. Ezt követően Hodossy Gyula, az Oscar-díjátadás mintájára felbontotta a díj elnyerőjének nevét tartalmazó borítékot, s kihirdette az idei díjazottat. A díjazott, Duba Gyula meghatódva és elérzékenyülve vette át az elismerést, tekintetében öröm és szomorúság egyaránt látható volt. A jelenlévők közül csak kevesen tudták, hogy öröme mögött mélységes gyász van jelen: a kitüntetés előtti napokban a legszeretetreméltóbb asszonyt, édesanyját veszítette el, aki a jövő hónapban lett volna százesztendős.

A díjazottat Tóth László József Attila-díjas költő méltatta, kiemelve egyebek közt, hogy „Duba Gyula irodalmi paródiáinak évtizedeken át írt sorát, a Káderezés a (zseb)Parnasszusont felfoghatjuk lényeglátó irodalomtörténet-írásként, a (cseh)szlovákiai magyar irodalom 1945 utáni szakaszának Görömbei Andrásé mellé méltán illeszthető, rendszerezett összefoglalásaként is. Ha Upton Sinclair megírhatta a maga nevető világirodalom-történetét, Duba Gyula is számos tanulságos kacagó irodalomórát tartott nekünk kisded (cseh)szlovákiai magyar literatúránkból. De tágabb összefüggésben is az írott irodalmi karikatúra egyik – Karinthy utáni egyik – (nagy)mestere. Nem is értem, miért nem vállalkozott eddig szélesebb merítésre, mondjuk, hogy kortárs összmagyar paródiakötetet írt volna. A számára mérvadó, kanonikus vagy éppen kifigurázandó alkotókkal, jelenségekkel. Mert mindenhez hozzá tud nyúlni, szólni. És éppen ez mutat rá két további alaptulajdonságára is: állandó készenlétben levő értékelő attitűdjére, s az ezen alapuló, a teremtett világ rendkívül nagy szeletére kiterjedő rendszerező hajlamára. És ez mutatja kifinomult stílusérzékét, a különböző műfaji-gondolati-stilisztikai szöveguniverzumok befogadására s szublimálására való fogékonyságát, még akkor is, ha szépíróként-kritikusként ő maga más eszközökhöz-eszményekhez vonzó?dik.” Tóth László részletesen szólt Duba novellisztikájának irodalmi erényeiről, jelentősebb regényeiről és szociográfiájáról és az eddig is számos díjjal elismert szerző érzékenyen pontos Fábry Zoltán-képéről is.

Akik részt vettek az idei Talamon Alfonz-díj ünnepélyes átadásán, s nem kevés érdeklődőről van szó, hiszen a szálloda nagy konferenciaterme csaknem teljesen megtelt, igazolva látták a polgármester és az írószövetség elnökének szavait, melyek szerint Talamon Alfonz életműve abban az értelemben is lezáratlan, hogy jelenkori irodalomképünknek és olvasói benyomásainknak ma is maradéktalanul részese.

A kitüntetett Duba Gyula is meghatóan idézte föl a Talamon-művekhez való korábbi és mostani viszonyát, Diószeg városának patriotizmusát és kultúrapártolását pedig páratlannak nevezte. A rendezvényen – mint minden éven – idén is többen jelen voltak Talamon egykori diáktársai és barátai közül, akik az ő utolsó (befejezetlen), Borkopf-novellákként emlegetett művének főszereplőiként az irodalmi alkotások halhatatlan szereplőivé lettek.