Dido: Life For Rent

Dido Armstrongot először bátyja, Rollo dance-zenekarának, a Faithlessnek a lemezein hallhattuk. Énekhangját és stílusát alapul véve lényegében a folk női vonalához tartozik, de a finom triphopos, downtempós csomagolásnak köszönhetően sokkal nagyobb közönséghez jutnak el a dalai. A Life For Renten a tizenkét millió példányban elkelt No Angelhez képest nincs változás, ugyanazok a fő segítők: Rollo és Rick Nowels; ugyanúgy keverednek az akusztikus gitárok, a vonósok, a programozott és élő dobok, viszont a hangzás most polírozottabb és fátyolosabb, ezáltal tompábbnak hat, az énekesnő szövegei pedig borongósabbak, hiszen egy magánéleti válság ihlette őket. A dalok persze fülbemászóak, Dido folkos énekhangja pedig most is lenyűgöző.

Angliában a kilencvenes évek közepe óta, nem fogyott egyetlenegy album sem ilyen gyorsan, már a megjelenés hetében 255 ezer elkelt belőle, és sikere Amerikában is jócskán túlszárnyalta az előzetes várakozásokat. „Természetesen reménykedtem abban, hogy sokan lesznek kíváncsiak az új dalaimra, de ilyen fogadtatásra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam” – nyilatkozta egy amerikai magazinnak Dido. A korongon meglehetősen hosszú ideig dolgozott a munkatársaival. „Sok energiámat felemésztett a dalok felvétele, de azt hiszem, megérte ennyit bajlódni velük. Úgy érzem, sikerült minőségi munkát végeznünk” – mondta.

Az énekesnő egy szívhez szóló szerelmes dallal, a White Flag cíművel harangozta be a lemezét, a sláger hetekig vezette az összeurópai listát. A felvétel szerinte azért lett ennyire bensőséges és érzelemdús, mert személyes élményeken alapul, a volt kedveséhez, Bobe-hoz szól, akivel sajnálatos módon szakított. Dido elmondta: kettejük kapcsolata maga volt a harmónia, és ő mindvégig azt gondolta, hogy a szerelem örökké tartani fog, ezért is volt nehéz elszakadni tőle. (est,p)