Devínnel és Dunajjal betörni új idők új piacaira

Korpás András borszakértő és szőlőnemesítő szerint aki kedveli a nehéz, testes, extrakt anyagokban gazdag illatos borokat, az a kürti körzetben kitermelt Devín szőlőfajtából készített bor megkóstolása után felsóhajtTASR-felvételMi még egy kicsit messze vagyunk attól, hogy borfogyasztásunkat vagy fogyasztásunkat egyáltalán kulturáltnak mondhassuk. Dél-Szlovákiában általában bort isznak az emberek, északabbra viszont a kemény szeszes italokat kedvelik. Északon csak azok fognak hódolni a bornak, akik megszállottai, vagy olyan gazdagok, hogy megengedhetik maguknak. De már nálunk is van olyan réteg, amely sznobizmusból keresi a minőségi és a különleges minőségű borokat, hajlandó áldozni a nem olcsó, palackonként 300–1500 koronás borokra. De a kulturált borfogyasztáshoz vagy a fogyasztási kultúrához ennél több kell. Tudni kell, hogy milyen alkalomra, mihez milyen bort lehet fogyasztani. Egy 500 koronás alkalmi bort például nem lehet vedelni. Ön tagja annak a 25 főből álló állami borminősítő szakbizottságnak, amely dönt a hazai minőségi borok besorolásáról és forgalmazhatóságáról, valamint a külföldi minőségi és asztali, tehát tömegborok sorsáról, azaz arról, hogy a boltok pultjaira kerülhetnek-e vagy sem. Meglátása szerint miként állnak helyt a hazai borok és borászok a nemzetközi megmérettetésben?

Szlovákia nem tartozik a jelentős szőlőterülettel rendelkező országok közé, a hazai szőlészet és borászat a nagyvilág szempontjából jelentéktelennek számít. Mivel az ország a szőlőtermesztési terület északi határán terül el, kiváló minőségű fehérborokat lehet itt készíteni. Állítom, hogy nálunk ugyanolyan minőségű, sőt sok esetben még jobb minőségű borokat lehet termelni, mint egyes hagyományos bortermelő országban, beleértve Németországot is. Nem beszélve arról, hogy a déli, így a spanyol vagy olasz borok igen meleg körülmények között születnek. Tavaly, amikor nálunk nagy volt a hőösszeg, boraink elvesztették északi jellegüket, a fajtára jellemző, illat- és zamatanyagokat, és oxidatív jellegűekké váltak. Ez jellemző a déli borokra is. Normális évben nálunk annyira jó fajtajelleges borokat lehet készíteni, hogy azokat csaknem lehetetlen összetéveszteni más borokkal. Már nálunk is termesztik a Chardonnay vagy a Cabernet Sauvignon szőlőfajtákat, és a hazai boltokban is egyre keresettebbek a belőle készített borok. De vajon tudunk-e olyan minőséget produkálni, mint a nagy szőlőtermesztő országokban?

Ezek mind modern és minőségi szőlőfajták, amelyeket az egész világon termesztenek. Nálunk is termeszteni kell ezeket a fajtákat, mert igény van rájuk, ám nem szabad átesnünk a ló másik oldalára. Korántsem biztos, hogy mi is ki tudjuk hozni a Chardonnay, a Cabernet frank vagy a Sauvignon szőlőfajtából azt a minőségét, mint Ausztrália, Dél-Afrika vagy Chile, tehát azok az országok, amelyek a legmodernebb borászati technológiát alkalmazzák. Nekünk nem szabad megfeledkeznünk a helyi, a csak nálunk, illetve kizárólag a Kárpát-medencében termeszthető fajtákról. Ilyen például az Olaszrizling, a Leányka, a Kékfrankos, ami térségünkben csúcsot képes produkálni. Ez kiváló turistacsalogató is lehetne, csak kár, hogy mi ezt az óriási lehetőséget nem tudjuk kihasználni.Nem említette a hazai fajtákat, a Devínt és a Dunajt, amelyek ha jól tudom, saját nemesítései.

A Devín gyöngyszemnek számít a borfajták között, ám elsősorban a dél-szlovákiai borvidéken, s azon belül is a párkányi és a kürti körzetben képes csodákat művelni. Aki kedveli a nehéz, testes, extrakt anyagokban gazdag illatos borokat, az a kürti körzetben kitermelt Devín szőlőfajtából készített bor megkóstolása után felsóhajt. Ez egy reduktív módszerrel készített aszújellegű bor. A Dunaj korán érő kék szőlőfajta, amely elsősorban a dél-szlovákiai borvidék fajtája lesz a jövőben. Magas cukorfokot ér el, és ennek köszönhetően természetes, különleges minőségű vörösbor készíthető belőle. A párkányi, ógyallai, kürti körzetben, ahol már dombok is vannak, a Dunaj hajlamos az aszúsodásra. A monarchia idején Arad térségében készítettek vörös aszúborokat. A Dunajból készíthető ilyen aszúbor. Lehet, hogy nem járok elégé nyitott szemmel a boltokban, de eddig nem láttam a pultokon ezeket a fajtákat. Miért?

Mert mint minden új, nehezen tör be a piacra. A szaporítás is hosszadalmas folyamat. A Dunajból például még mindig nincs elegendő szaporítóanyag. Devínből volna, de mivel tramini jellegű szőlő, a legtöbb esetben a borászok Tramini borokba keverik a Devínt is. Ellenben a Dunaj már itt-ott kapható.Hivatásos borkóstolóként kóstolt már valaha kétes eredetű kannás, vagy kváziborokat is?

Kóstoltam, de nem fogyasztottam. Lehet olyan kannás bort készíteni, amelyről a lejobb szájérzékkel és ízlelőképességgel megáldott borkóstoló sem tudja megmondani, hogy szőlőből készült vagy valami másból?

Talán lehetséges, de mi a borok kémiai összetételét is vizsgáljuk. A kannás borok összetevői a legtöbb esetben nem a legmegfelelőbbek az ember egészsége szempontjából. Sok műdolog van bennük, nem beszélve arról, hogy sokszor a kukoricát, sőt a műtrágyát is felhasználják készítésükre. Az ilyen borok sok metilalkoholt tartalmazhatnak, ami vakságot okoz. A borászok, borkóstolók meg tudják különböztetni azt is, hogy ez vagy az a bor melyik borvidékről származik, melyik pincében, hordóban érlelődött?

Vannak fajták, amelyeket könnyű felismerni, ilyen a Tramini, a Sauvignon, a Muskotály, amelyeknek vannak kirívó, könnyen felismerhető fajtajelleges tulajdonságai. De az általános tulajdonságú fajtákat elég nehéz megkülönböztetni, éppen azért, mert minden dűlőben, pincében mást tud produkálni ugyanaz a fajta szőlő. Azt nyilatkozta, hogy vinotékájában vagy 300 fajta bor található. Különleges vendégnek milyen fajtát öntene?

Devínből van több évjárat is, ami tényleg csúcsminőségnek mondható. A világfajták közül az 1989-es évjáratú Chardonnay, az új nemesítésű szőlőkből pedig a Szürkebarát, a Leányka és a Rajnai rizling keresztezéséből származó morva nemesítések adnak kiváló szőlőt, illetve szép bort. Fantasztikus a 97-es évjáratú Tramini, a Sauvignon, és a ‘96-os Leányka. Ezek közül mi került a karácsonyi asztalra?

A ‘89-es évjáratú Chardonnay-t választottam. Ez egy fehér, aszú jellegű csodálatos bor.

- Szlovákiában az egy főre eső átlagos évi borfogyasztás 11-12 literre tehető.

- A tömény, 40 százalékos alkoholtartalmú italok fogyasztása hivatalosan 10,3, nem hivatalos becslés szerint fejenként 12-13 literre tehető.

- Nálunk a forgalmazott minőségi és az asztali borok aránya 35:65-ra tehető. Németországban 30 évvel ezelőtt volt hasonló borfogyasztási arány. Ma ott a minőségi borok fogyasztása dominál.

- A szőlőt soha nem látott borhamisítványok arányát nálunk 30 százalékra becsülik.