Csobbanó romantika

Ám azon a drámai élen, amely a Gilbert Grape-ben döbbenetet keltett, Hallström későbbi munkáiban sokat tompított a romantikus hangnem. A Menedék papír zsebkendőre komponált totál romantika.

Szerettük Hallström Csokoládé című filmjének rejtélyes hátterét is. Bár abban már hatáseszköz a romantika, de fogyasztható szinten. Juliette Binoche, Johnny Depp, Judi Dench és Alfred Molina eladják a sztorit, jó nézni, ahogy bravúroskodnak a szerepükben. Aztán jött a Kedves John!, ami már a túltengő romantika mozija kicsorbult drámai éllel. A filmet a Johnt alakító Channing Tatum viszi, aki esztétikusan nagy darab, vonzóan jó arcú, s ezzel a két adottságával, valamint kiművelt mozgáskultúrájával kitűnően tud élni, ezekből vagy ezekkel felépíti a figurát úgy, hogy messzemenőkig lehengerel. Romantikát rá építeni, megelőlegezett siker. A Kedves John! Nicholas Sparks bestselleréből készült. A Menedék ugyancsak az ő irodalmi műve. A népszerű olvasmányból Lasse Hallström a tavaszi szezon legcsöpögősebb nagyromantikus filmjét követte el, nyárral, tengerrel, pszichopata rendőrférjjel, mindent felperzselő tűzzel, a másvilágról óvó őrangyallal és a mindenkit minden rossztól megmentő ideális családfőjelölttel. Ő lenne Alex (Josh Duhamel), a történet főhőse, akiről álmodoznak a pasilesben álló magányos nők. Alex, aki szeretett feleségét betegség miatt elvesztette, egy romantikusan kopott kikötői bolt vezetője. Egyedül neveli kislányát és kisfiát. Ezermester, mindent megjavít, rém okos és intelligens, előrelátó, és tökéletességével olyan tünemény, hogy el kell tőle olvadni. Az a típus, aki az egyedül utazó, az erdőben egyedül lakást bérlő, védtelen, csinos szőke nő – ő a film női hőse, Katie (Julianne Hough) – hálójába tökéletesen belekívánkozó préda. A fiatal és csinos Katie leszáll egy távolsági buszról Észak-Karolina egyik romantikus kisvárosában, bérel egy rozoga lakást egy még romantikusabb erdő mélyén, a világ zajától távol, viszont elég közel Alexhez, a magányos apukához, akibe már az első nap belebotlik, hiszen Alex boltjában vásárol. De mit nem ad a romantikus irodalmi alap, Katie betérésekor apuka nincs a boltban, bájos loknis kislánya helyettesíti (hú, de tud bánni a pénztárgéppel és az érzelmekkel, pedig alig alsó tagozatosnak látszik). A félárva kislány – a pótmamát látva Katie-ben – érzelmileg azonnal azonos hullámhosszra kerül vele, és olyan ördöngös kerítő válik belőle, hogy a fissen érkezett nőt csavaros cselekkel egyenesen apja karjaiba vezeti. De hogy a romantika ne csak ölelésekből, tengeri lubickolásokból, hűs erdei sétákból és a lepukkant erdei lak kicsinosításából álljon, vagyis ne csupa olyan epizóddal találjuk magunkat szemben, amelyekből dől a hótgyönyör, a romantikában megjelenik egy bűnügyi szál is. Vajon milyen kétes múlt elől menekül Katie? Egy konok rendőr ugyanis kitartóan nyomoz utána. A közönség széles rétege szeretni fogja Hallström filmjét, mert jól bevált, klasszikus formában, hatásosan adja elő a titokzatos, védtelen, üldözött nő és a tökéletes, heroikus pasi egymásra találását, a csonka család kiegészülését (pótmamával, pótarával, s erre még a halott feleség is áldását adta még életében – na, ez se semmi!). A csúcson virágba boruló nagy idillhez számtalan megpróbáltatás vezet, a Katie nyomában loholó rendőr gondoskodik a bonyodalmakról. A nézőbarát, jó recept alapján készült filmben benne van minden, amitől – ízlésektől és pofonoktól függően – jól hat együtt a nagyromantika és a bűnügy. A megoldás csúcshatással hengerel le, hiszen mindent ideálisan eligazít, mindent és mindekit kiiktat, ami és aki zavaró lehetne a kis család reményteljes új életében. Könnyekkel szemünkben nézünk a jövőjükbe.