Csillagok születése a képernyőn

A SuperStar döntőjébe lapzártánkig bejutott tíz versenyzőBár ez sem teljesen igaz, hiszen a műsor, amelyre utaltam, nem a SuperStar-ral azonos licenc alapján készült termék. A szomszédos Csehországban viszont a nagy nemzetközi forgatókönyv szigorú utasításai szerint készült sztárkeresőn vannak túl, a hazai vállalkozók főleg ebből alkottak képet arról, mi vár rájuk.

Az öt városban zajló első rosta tömegjeleneteivel kezdeni már fél siker, naiv, önkritikátlan fiatalok ingyen is szívesen csinálnak magukból majmot, az eleve debilre fazonírozott két műsorvezető pedig ehhez ügyesen asszisztál.

Minden olyan pergős, friss és spontán, hogy az ember csak bámul a képernyő előtt, és nem hisz a szemének, hogy mindez a közszolgálati csatornán történik. Erre egyébként az egyszerű fogyasztók mellett politikusok és jogászok is felfigyeltek, sokak szerint az STV hetente egyszer kvázi-kereskedelmi csatornává alakul át, méghozzá olyan nyilvánvaló fogásokat alkalmazva, hogy a dologgal hamarosan a frekvenciatanács is kénytelen lesz foglalkozni.

A válogatókat szemtelenül három részre szabdalták, a műsorvezetők háromszor búcsúznak el, aztán stáblista, hosszú reklámblokk, majd ismét főcím, és jött a következő versenyző.

Jogilag a módszer kikezdhetetlen, legalábbis első blikkre. A szilveszteri adást azonban már sokan nem tudták lenyelni. Éjfél előtt öt perccel nem szívesen hallgatja az ember azt, hogy még öt percig küldhet SMS-t, mert aztán lezárják a szavazást, és kihirdetik a két továbbjutót. Ráadásul a köztévé a nagy izgalomban az állami himnuszról is elfeledkezett, bár még ez is jobb, mintha a leendő szupersztárok adták volna elő.

A warholi tizenöt perc jegyében a hazai bulvárlapok tele lettek a versenyzőkkel. A kiesők közül a legnagyobb karriert „Erik”, a feltűnési viszketeg transzvesztita, illetve Zašo, a félrelépő szerelmes futotta be. Rajtuk is túltesz azonban egy roma fiú, Jožo Suchý, akiről a válogatón nyújtott teljesítménye alapján azt hittük, páros lábbal rúgják ki a stúdióból. Ehelyett most vele reklámozzák a SuperStar-pólókat és -bögréket, ő lett az ország „szkútersztárja”, már önálló CD-je is megjelent. És valóban, szinte ugyanúgy kántál, mint a Scooter frontembere, sőt most már ugyanolyan szőke is. Nálunk így is születhetnek sztárok.

A műsor legellentmondásosabb része az úgynevezett „Csillag-század” szerepeltetése. Ezek azok a versenyzők, akiket a fürdőszobába kellett volna zárni a válogatók idejére, ehhez képest az elmúlt hetekben többet szerepeltek, mint a tehetséges énekesek. Az interneten arra is lehetett szavazni, ki a legrosszabb a legrosszabbak közül, sőt külön műsort is csináltak azokkal, akik nem haboztak porig alázni magukat a kamerák előtt. Én a magam részéről remekül mulattam, a srácok hozzátartozói már valószínűleg nem annyira.

A szlovákiai zsűri kevésbé szellemesen és okosan értékel, mint a Megasztár zsűrije, visszatérő észrevétel, hogy az illető „szuper volt” és hogy „tetszett”. Az viszont remek ötlet, hogy az elődöntők során nem fél-playback kísérettel, hanem egyetlen zongora mellett énekeltek a versenyzők, mert így minden kis hibát ki lehet szúrni.

A két mezőny színvonalát a képernyő előtt nehéz összehasonlítani, ám abban szintén a szlovákiai verseny tűnik komolyabbnak, hogy már a százas válogatón három megadott angol nyelvű sláger közül kellett választaniuk egyet a sztárjelölteknek, és fél éjszakájuk volt rá, hogy megtanulják. Elgondolkodtató viszont, hogy néhányan itt véreztek el, mivel annyira sem tudtak angolul, hogy bemagolják a kötelező dal szövegét.

Mindenesetre nálunk is együtt a tizenegy döntős, akik természetesen nálunk is „remek csapatot alkotnak”, nyilván annyira imádják egymást, hogy minden idejüket együtt töltik, és lázasan szurkolnak a másiknak. A jövő héttől ezerkétszáz fős közönség elé lökik őket, és a rendező szerint különböző feladatok várnak rájuk, például swinges stílusban kell brillírozniuk. Kíváncsian várjuk.