Csacskolica, docent és fejszlifting

Az előző cikkben már idéztem az Osirisnál megjelent Idegen szavak szótára kiadványból. A Tolcsvai Nagy Gábor mint főszerkesztő nevével fémjelzett A magyar nyelv kézikönyvtára című sorozattal s különösen ezzel a szótárral kiemelten érdemes foglalkoznunk, ugyanis ez az első kiadványsorozat, amely tudatosan felvállalta az ún. határtalanítás programját. A programot a Magyar Tudományos Akadémia kutatóállomásainak szerepét is betöltő határon túli nyelvész műhelyek dolgozták ki és indították el azzal a céllal, hogy a magyar nyelv szótárai, nyelvtanai és kézikönyvei (melyeket nagyrészt Magyarországon adnak ki) ne csak a magyarországi magyar nyelvhasználatot írják le, hanem vegyék figyelembe a határon túli régiókban kialakult újításokat, kontaktuselemeket is. E tekintetben az első fecske a Magyar értelmező kéziszótár második, átdolgozott kiadása volt, a határon túli szavakat főleg szinonimaként közli a Tinta Könyvkiadónál megjelent, elsősorban a diákságnak szánt Értelmező szótár+ kiadvány. A határon túli régiókból szinte csak tulajdonneveket közöl az Osiris említett sorozatának első kötete, a Helyesírás.

Az idegen szavak szótárának „határon túli” anyaga az említett szótárokénál jóval gazdagabb, és nagy számban tartalmaz közvetlen kölcsönszókat is. Ezeket átnézve nagyon érdekes összefüggések tárhatók fel az egyes határon túli magyar beszélőközösségek nyelvhasználata között. Így például egyes latin eredetű ún. nemzetközi szavak minden (vagy több régióban) a köznyelvi magyar formától eltérő formában és/vagy jelentésben élnek. Ezek közé tartozik a docent (azaz a docens), amelyet ilyen formában is használnak nálunk, a Vajdaságban, Kárpátalján, Horvátországban, a Muravidéken és az ausztriai Őrvidéken. Érdekes viszont, hogy a szótár adatai szerint ’napidíj’ jelentésben csak mi és az ausztriai magyarok használjuk a diéta szót, s ugyanez a helyzet az areállal is (’telep, zárt terület’ értelemben). A szintén latin eredetű depozit (l. depozitum) viszont csak a romániai magyarok körében él, jelentése ’raktár’.

Sok egyezés mutatható ki azokban az esetekben, ahol a többségi nyelv szláv nyelv. Így a ’támogatás, segély’ jelentésű podpora nemcsak nálunk, hanem Horvátországban és Szlovéniában is ismert, a szmenázik (’több műszakban dolgozik’) használatos nálunk, a Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban és Szlovéniában. Természetesen sok az egyezés a volt Jugoszlávia utódállamaiból származó kölcsönszók között: a csacskolica szót – jelentése ’fogpiszkáló’ – ismerik a Vajdaságban, Horvátországban és Szlovéniában is. Sok az olyan szó is, amely csak egy-egy országban él, ugyanis az ottani többségi lakosság hatására terjedt el, ilyen például Kárpátalján a csájnyik (’teáskanna’) vagy a Vajdaságban a címben is idézett fejszlifting. Ez utóbbi a ’ráncfelvarrás’ értelmű angol facelifting szóval azonos, s a kiejtés szerinti írásmód nyilván azzal magyarázható, hogy a cirill betűs szerb szövegekben szük?ségszerű a latin betűs szavak kiejtés szerinti átírása.

A kölcsönszavak tipikusan hasonló témakörökhöz kapcsolódnak minden országban (egészségügy, közigazgatás, igazságszolgáltatás, kereskedelem stb.), ezért nagyon izgalmas egy-egy témakörön belül az egyezések és az eltérések keresése, vizsgálata. Így például a mentőautót nálunk sokan szanitkának nevezik, a romániai magyaroknál ellenben ugyanebben a jelentésben a szalvare terjedt el. A ’medence, úszó- vagy fürdőmedence’ jelentésű francia bassin szó nálunk és a Vajdaságban bazén formában ismert, a romániai magyaroknál ezzel szemben a bazin, bázin alak terjedt el.