Chihiro Szellemországban

# A virtuális világ és a sivár, elviselhetetlen valóság kettőssége miatt szenvedő, ám túlélő hősök korát éljük. A megszokott mindennapokból egy más létterületre tévedő, menekülő, kényszerülő figurák régi és új, biztos és bizonytalan, értéktelenített és üresnek tűnő élethelyzetekben találják magukat. A megismerés azonban feloldja a kezdeti aggodalmat, és mindenképpen állásfoglalásra készteti a szereplőket.

Chihiro, az alig tízéves kislány nem a társadalom vagy a modern technika miatt kerül egy rejtélyes világba: szülei mohósága és túlzott kíváncsisága révén válik egy ismeretlen, félelmetesnek tűnő ország foglyává. Egy olyan új dimenzióba kerül, amely évezredek óta foglalkoztatja az embereket: a szellemvilágba. Az új városba költöző szülők nem tulajdonítanak fontos szerepet annak, hogy a megszokott iskolából és baráti körből kieső kislány miként dolgozza majd fel az eseményeket; amikor letérnek az autóútról, és egy elhagyatott faluba érnek – szintén nem vesznek tudomást gyermekük félelméről: önző módon, felelősségtudat nélkül vetik rá magukat egy vendéglő megterített asztalára, és büntetésül disznóvá változnak. Az amúgy is reszkető Chihiro ettől kezdve magára marad, sötétedéskor azonban megelevenedik a város: szellemek, lelkek és mindenféle lények népesítik be az utcákat. A meséken felcseperedett kislány az elején reméli, hogy csak egy rossz álom részese, de hamar bebizonyosodik, hogy az új környezet a maga fenyegetettségével egy másik, kézzelfogható valóság, ahol az egyetlen mód a túlélésre: a munka és a beilleszkedés. Ez az önállósulás egy kényszerű, korai felnőtté váláshoz vezet, ahol Chihiro kötelességgel, helytállással, emberi kapcsolatokkal és az első szerelemmel szembesül. A fürdőház, ahol munkát kap, hely a bizonyításra - és ez sikerül is. A kezdetben mindenki által elutasított embergyerek fokozatosan a figyelem középpontjába kerül, a vendégek is hamar maguknak igénylik a kislány tehetségét. A kapzsi „érdekszellemek” között egyedül Chihiro és új barátja, Haku bizonyulnak tisztességesnek – gyermeki mivoltuk ellenére erkölcsileg felülemelkednek mindenkin. A Chihiro Szellemországban különlegessége a rajzokkal elmesélt mesefolyamban van; az animációs film számára nincs lehetetlen: ami egy élőszereplős játékfilmben hamisnak, művinek tűnik itt természetesen simul bele a történetbe. ĺgy lehetséges, hogy a szülők disznóvá változzanak, hogy Haku repülő sárkányként álcázza magát, és hogy egy-egy folyami bűz-isten hatalmas teste bicikliket és olajoshordókat rejtsen.

A film nemcsak a történet szépségével és érdekességével bűvöl el, hanem a páratlan képszerkesztéssel is: rajzfilmekben keveset látott kameramozgások (fahrtok, daruzások), belső vágások és plánozások teszik játékfilmesen reálissá a rajzolt mesét. Mindez annak a több száz rajzoló munkájának érdeme, akik a számítógépes technikát csak a művészi kifejezés szolgálatába állították, nem pedig a film központi szervezőegységévé.

A technikailag és a történet szempontjából is valahol a Final Fantasy és a Kis Hableány között elhelyezkedő japán mese európai ember számára is kiválóan fogyasztható – a történet végén pedig szinte sajnáljuk, hogy Chihiro, aki megállta a helyét egy idegen világban újra visszakerül a talán még fenyegetőbb mindennapjainkba. (mozinet)

Chihiro Szellemországban (Sen to Chihiro no kamikakushi / Spirited Away), színes, japán rajzfilm, 125 perc, Rendezte: Hayao Miyazaki