Carl Perkins, a "rockabilly királya" 80 éves lenne

Az amerikai énekes a korai rock and roll-korszak egyik sokat ígérő tehetsége volt, de mára szinte teljesen elfelejtették a nevét. A köztudatban a Blue Suede Shoes okán "egyszámos" előadóként él, de szerzeményeit nagyon sok énekes tűzte műsorára. Perkins stílusában jól megfértek egymás mellett a folk és a blues elemei, ami nem véletlen, hiszen 1932-ben a Tennessee állambeli Tiptonville-ben, egy gyapotfarmon született, énekelni és gitározni is a gyapotszedő négerektől tanult. A kis Carl első gitárját apja fabrikálta össze szivardobozból, drótokból és seprűnyélből. Tizenhárom évesen megnyert egy helyi tehetségkutató versenyt, ezután már szerepelhetett a környék klubjaiban, igaz főállásban még egy pékségben dolgozott. Demófelvételeit szorgosan küldözgette a New York-i kiadóknak, akik újra és újra elutasították, mondván, hogy az általa a countryból és a feketék zenéjéből összegyúrt stílusra nincs kereslet.

1954-ben aztán ő is betévedt Sam Phillipshez, a memphisi Sun Kiadó főnökéhez, akinek stúdiójában a nagy sztár akkoriban Elvis Presley volt. A tehetségek felkutatásában jeleskedő Phillips marasztalta, de igazán csak akkor vette gondjaiba, amikor az év végén Elvis szerződését kivásárolta az RCA kiadó. A Sun új sztárja Perkins lett, aki a Blue Suede Shoes című rock and rolljával rögvest Elvis vetélytársává lépett elő. A számot egy táncparketten elkapott beszélgetés ihlette, amelyben a fiú arra kérte a lányt, ne lépjen az új cipőjére tánc közben. A kislemez 1956 elején minden listát vezetett, előadóját a legnézettebb amerikai tévéműsorokba hívták be. A siker kapujában álló Perkinshez azonban nem volt kegyes a sors: New Yorkba tartva karambolozott és kórházba került. Lábadozása közben dalát Elvis is elénekelte, s a közönség a "Király" változatát fogadta jobban.

A nagy lehetőség elenyészett, így Perkins - belátva vereségét - visszatért a kis memphisi stúdióba. Ezután készült kislemezei, köztük a Boppin' the Blues, a Matchbox, a Honey, Don't, az Everybody's Trying to Be My Baby talán még jobbak is voltak, mint a Shoes, de közel sem fogytak olyan jól. Miközben a Sun Kiadó több felfedezettje, Johnny Cash és Jerry Lee Lewis egyik slágert gyártották a másik után, Perkins egyre jobban megkeseredett, az alkoholban keresett vigaszt. Kiadót váltott, visszatért a countryhoz, de kezdett kikopni a szakmából és a közönség emlékezetéből.

Életében az újabb, ezúttal szerencsés fordulat 1964-ben következett be. Angliai turnéra hívták, ahol estéről estére telt házak, tomboló közönség előtt lépett fel, legnagyobb rajongója pedig egy négyfős csapat, egy bizonyos Beatles lett. Az együttes 1965-ös albumára felvett két Perkins szerzeményt, és számos Perkins-számot tartott műsorán. Az életkedvét visszanyert Perkins Amerikába hazatérve régi barátjával, Johnny Cash-sel társult, egy évtizeden át rendszeresen fellépett annak turnéin, a nyolcvanas években pedig már fiai is ott voltak kísérő együttesében. Az egykori Beatles-tag Paul McCartney-val is munkakapcsolatban volt: Paul 1982-es Tug of War című lemezén együtt énekelték a Get It című dalt, Paul és Stevie Wonder duettjének, az Ebony and Ivorynek a gitárkíséretét pedig Perkins adta.

Perkins 1986-ban az első körben került be a rock halhatatlanjai közé. Szerzeményeit Johnny Cash, Dolly Parton, George Straits, Patsy Cline énekelték. Elvis-szel sem volt emberileg rossz viszonyban, bizonyság erre az a felvétel, amelyet még 1956-ban a Sun stúdiójában örökítette meg Elvis, Carl Perkins, Jerry Lee Lewis és Johnny Cash örömzenélését. Bár Elvis árnyéka gyorsan elhomályosította, így sem kevés, amit Carl Perkins produkált, hiszen a Blue Suede Shoes a mai napig a legtöbbször átdolgozott rock and roll szám.

Carl Perkins 66 éves korában, 1998. január 19-én a Tennessee állambeli Jacksonban halt meg torokrákban.