Búcsú a Sárkányfűtől

E sorok írója úgy véli, a tizedik évfolyamába lépő, Békéscsabán megjelenő Bárka című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi lap egyre komolyabb pozícióra tesz szert a magyar folyóirat-struktúrában. A folyóiratot főszerkesztőként Elek Tibor jegyzi (Vajon rokona-e a miniszterelnöki főtanácsadó Elek Istvánnak, s akkor nem fogják-e retorziók érni az elkövetkező négy évben? – töprengünk el bizonytalanul a kórosan átpolitizált magyarországi közéletet szemlélve.), szerkesztőként a Závada Pálhoz hasonló „falusi bonyodalmakba” keveredett Grecsó Krisztián van feltüntetve. A számos rangos magyarországi folyóirat közül nem azért választottuk ismertetésünk tárgyául a lap kicsit megkésett, 2002/2 számát, mert itt olvasható a Madách-díjas kritikus, Németh Zoltán forrásértékű tanulmánya Térey János verses regényéről, hanem szomorú (?) aktualitása miatt: a Bárka jelen száma egyben a Sárkányfű című kulturális és szépirodalmi lap búcsúszáma is. Kérdés persze, hogy nekünk, a laphoz közvetlenül nem kötődőknek mennyire kell szomorkodnunk emiatt, hisz a magyar folyóirat-palettán az irodalmi és kulturális lapok száma jóval száz felett van, folyóiratok robbannak be harsányan, mint az erdélyi Előretolt Helyőrség; vagy drasztikusan, mint az Irodalom Visszavág; „komoly”, nagy múltú lapok kerülnek a megjelenést veszélyeztető helyzetbe, mint például nemrég a Kortárs vagy a Nagyvilág. Négy évtized központosított lapirányításának természetes folyománya ez.

A lapot, mint ahogy fentebb említettük, javarészt a Sárkányfű körének írói töltik meg: Varró Dániel, Lackfi János, Cserna-Szabó András, Karafiáth Orsolya, Király Levente, Czifrik Balázs, Nagy Gergő, Szálinger Balázs, Gerevich András, Hollósvölgyi Iván, Harcos Bálint, Térey János verseit, prózáit olvashatjuk az oldalain.

A Műhely rovatban Grecsó Krisztián Fogarasi Zsolttal, a Sárkányfű főszerkesztőjével beszélget. A terjedelmes és izgalmas interjúból fény derül egyebek közt a Sárkányfű és az Irodalom Visszavág szembenállására is.

Király Levente szerint a lap azért szűnt meg, mert „kezdett széthullani a társaság. Nem volt akkora a lelkesedés, belefáradtunk a rohangálásba, a kuncsorgásba, a kiadóváltásokba, folyamatos nyűglődés volt az egész.” Az interjú után Bedecs László és Zsávolya Zoltán közöl emlékező jellegű esszészerű írást a lapról és köréről. Németh Zoltán Térey János Paulusáról értekezik. Megállapítja: „Térey Paulusának könnyedségét az a mód adja, ahogy a nyelv referenciális és fiktív elemei között szörfözik. Nehézségi erejét pedig az, hogy úgy működteti a nyelvet, ezt a roppant apparátust, hogy érezzük közben a gépezet csikorgását is, ahogy mozgásba lendül, és a szöveggép beledarálja a Paulusba a jelentések irtózatos tömegét, azt olvastatja, ahogyan a nagy nyomástól folyton elcsúsznak egymástól a struktúrák.”

A Figyelő című kritikai rovatban Cserna-Szabó András, Király Levente, Szálinger Balázs, Czifrik Balázs és Nagy Gergő köteteiről olvashatunk kritikákat. A lapszámot Grecsó Krisztián: Búcsú a Sárkányfű folyóirattól című írása zárja. (KL)