Búcsú a karnagytól

A hetvenes évek elején még csak álmodoztam róla, hogy egyszer majd magam is a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában énekelhetek, de már akkor megcsodáltam Janda Iván elegáns dirigálását. Néhány évvel később nála és Vass Lajosnál „felvételiztem”, és lettem részese annak a „varázslatnak”, amelyet ez a két ember teremtett maga körül. „Iván bácsi” (a mi generációnk csak így emlegeti őt) akkor még ereje teljében, fiatalos hévvel igazgatta a Duna utcai gimnáziumot, mindenhol ott tudott lenni, ahol a hazai magyarság érdekeit képviselhette, és láthatóan minden különösebb megterhelés nélkül látta el a CSMTKÉ művészeti vezetését. Hogy a Tanítókórus a pártdiktatúra legádázabb éveiben is fennmaradhatott, abban kimagasló szerepe volt a két karnagynak. Mindketten kiváló pedagógiai érzékkel szervezték összetartó közösséggé az állandóan változó tagságot, orvosolták a maguk módján a léleknyomorító rendszer okozta sérelmeket, biztatták a csüggedőket, és szinte észrevétlenül formálták az énekesek zenei ízlésvilágát.

Janda Iván sohasem fukarkodott a dicsérettel, sugárzó, őszinte optimizmusával sehogy sem fért össze az elmarasztalás. Egyébként sem szerette a konfliktusokat. Ha csak tehette, tréfával űzte el a gondokat. Először akkor láttuk őt szomorúnak, amikor elveszítette karnagytársát, legjobb barátját: Vass Lajost. A megrendülés azonban nem bénította meg. Ezt követően minden erejével azon fáradozott, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa névre átkeresztelt CSMTKÉ megmaradjon annak, amiért létrehozták: a szlovákiai magyarság élkórusának. Egyre ritkábban állt ki a kórus elé. Utoljára 2000 novemberében, a jubileumi hangversenyen vezényelte az énekkart, de még ezt követően is rendszeresen eljárt a próbákra. 2003 júniusában Nagymegyeren, (ott, ahol először vezényelte közönség előtt a CSMTKÉ-t), megromlott egészsége miatt lemondott a művészeti vezető tisztségéről. Lélekben még így is együtt élt az énekkarral. Legutóbb 2006 decemberében látogatott közénk, hogy részese legyen annak a meghitt hangulatban zajló „búcsúestnek”, amelyen a vendégkarnagy teendőit Sapszon Ferenc Tóth Árpádra, az elnöki tisztséget Pócs Erzsébet Hecht Annára ruházta át, és ezen a rendezvényen kívánt Janda Iván sok sikert a nyáron megválasztott új művészeti vezetőnek, Józsa Mónikának. Mint mindig, ezúttal is derűs volt, és szinte gyermeki örömmel fogadta az ajándékot: egy albumot, amelyben a fotókon Janda Iván vezényel, gyakorol, zongorázik, szórakozik, díjat vesz át… és mindig mosolyog.

Ezt a huncut mosolyt, örök derűlátását őrizzük meg emlékeinkben.

Horváth Géza, a Vass Lajos Kórus krónikása