Borvirágtermesztésre nem jut itt idő

Az írótáborban való részvételre meghívást kapni érdekes módon ma egyeseknek kitüntetés, másoknak kellemetlen, megint mások teljesen normálisnak tartják, hogy minden magyarországi, határon túli ilyen jellegű fórumon ott legyenek, tájékozódjanak és találkozzanak a mai magyar irodalmi élet jelentős képviselőivel s megtárgyalják az éppen aktuális témák adta problémákat. A különböző felfogások okát sok minden előidézheti, annyi bizonyos, nincs egységes álláspont, nem igazán lehetne mostanság közfelkiáltással elfogadtatni valamit. Hiányzik ugyanis a köz és annak véleménye. Csak egyéni vélemények vannak, egyéni látásmódok, ami rendjén van. A más véleményen való álláspont elfoglalása azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy aki nincs velem, az ellenem van.

Tokaj, az itteni írótábor kiváló olvasztótégely, véleménycserélő hely. Mellesleg igazi egyéniségekkel találkozhat itt a táborlakó, s persze, találkozhat magukat írónak tartó írogatókkal, lelkes amatőrökkel, elborzasztó álzsenikkel, álentellektüelfélékkel és teljesen normális, az irodalom iránt őszinte tiszteletet és vonzalmat érző emberekkel is. Tokaj csodálatos helyszín, a tábor idei feszített programja miatt azonban csupán egy alig másfél órás sétára volt lehetősége a magát fegyelmezettnek tartó vendégnek. A napi legkevesebb hat-hét előadás, azok megvitatása sok energiát kiszed a figyelőből.

Tokajban állítólag a nép-nemzeti irányvonal képviselői szoktak írótáborozni. Nem tudom, mit jelenthet ez, és kinek a szemszögéből nézve kellene ilyennek látszania a tábornak. Fentebb már írtam, Tokaj nagy befogadó, talán a szűrőn kellene kicsivel sűrűbbre tenni a vásznat. Viszont azt sem tudom, van-e igazán szűrő, vagy szabad a jelentkezés? Nem baj, mindezek ellenére a táborozó az írótábor előadásaiból oly hatalmas mennyiségű információhoz juthat, amely a mennyiség mellett sokszínű, sokszor egymásnak ellentmondó vagy egymással kulturáltan vitatkozó, sokszor meg egymást gerjesztő, egymást támogató.

Érték és befogadás. Bartók Béla irodalomra kifejtett hatásait hónapokig elemezhetnénk, kiváló előadások tették is ezt. 1956 máig sokfajta megközelítési lehetőséget ad, igazából ennek a témának a tárgyalása, elemzése során az volt az izgalmas, ki hogyan, milyen szemszögből képes újat mutatni, másképpen megközelíteni a forradalom eseményeit. Sok a szemszög, a szempont, sokfajta a megközelítés, aki majd teheti, szerezze be magának az írótáboron elhangzott előadásokból készülő almanachot. Igen tanulságos olvasmány lesz! Amint igen tanulságos a tavalyi évben elhangzott előadásokból összeállított könyv is, amely a József Attila centenáriumra készült.

Külön figyelemre méltó az idei harmadik téma, az irodalmi nevelés problémaköre. Anyaországon belül, határokon túl nyilvánvalóan gond van ezzel a kérdéssel. Alapkérdés: nevelés vagy oktatás folyik-e, irodalmat vagy irodalomtörténetet tanítanak-e, mit tanul meg a valódi irodalomból a diák, kiből és hogyan lehet, lesz irodalmat szerető és befogadó ember. Ugyancsak felkavaró, tényfeltáró, sok kérdést feltevő volt Kukorelly Endre szókimondó, kemény hangvételű előadása, amelyben az ún. nagybetűs életből vett példákkal illusztrálta az előadó a magyar irodalom oktatásának jelenlegi helyzetét, az irodalmi nevelésre és magának a nevelésnek az elfojtására tett kísérleteket. A Vajdaságból Vajda Gábor, Kárpátaljáról Vári Fábián László, Erdélyből Egyed Emese, az északi peremvidékről pedig jómagam mondhattuk el az irodalmi neveléssel kapcsolatos vagy éppen annak hiánya miatti feszültségekből származó tapasztalatainkat. Kalász Márton megbetegedése miatt az irodalmi-zenei est helyett a nyíregyházi gimnázium leánykórusa énekelt volna, ám csupán három Bartók-feldolgozásig jutottak el, mivel karmesterük összetévesztve az írótábort egy általános iskolai nevelő koncerttel, sokat szónokolt és keveset mondott. A második estén Antall István, a Magyar Rádió szerkesztője rendezésében szabadság versek hangzottak el a költők tolmácsolásában. Az elhangzott versekből rádiófelvétel készült, amelyet szeptember elején hallhat a nagyközönség. A Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet ismét felejthetetlen borászati élményt nyújtott, a hangulatot hajnalig szóló éneklésbe víve át. Az idei írótábor az emlékezés falánál 1956-nak és Bartók Bélának állított emléket egy-egy bronzból készített emléktáblával. Borvirágtermesztésre ilyen sűrű program mellett nemigen maradt idő. Talán majd máskor. Mert Tokajban lenni jó! Ha hívnak, ha nem. De jobb, ha hívják az embert!