Böjtmástól pünkösdig

A tavaszi ünnepkör is bővelkedik hagyományőrző szokásokban, de a figyelem most a házon túl, a tágasság, a kinti tennivalók felé terelődik. A régi ember ekkor már a nászát ülő természet, a magokkal várandós föld felé fordult. Amúgy ember és természet újjászületését köszönti legtöbb tavaszi ünnepünk.

Kázmér-nap (március 4.)

A tavaszi takarítás első aktusa, patkányűző nap. Kartalon „véres” kézzel próbáltak megszabadulni a télire beszállásolt patkányoktól: élve megfogtak egyet, a hátát fölmetszették, sóval megszórták, az áldozat a visításával riadózott, és maga után csalta a társait a határba.

Gergelyezés (március 12.)

A középkorból eredeztetett szokásban az öregdiákok énekszóval sorba járták a házakat, Gergely pápáról énekeltek, diákokat toboroztak, s az iskoláknak élelmet gyűjtöttek. „Koledáláskor” (kolduláskor) telirakták a tanítók kosarát süteménnyel, tojással, kukoricacsővel.

József-nap (március 19.)

Tavaszkezdetnek számít. Göcsej falvaiban ekkor engedték először a marhát a legelőre. Sok helyütt József-napon nyitják a kaptárt, engedik ki a méhrajokat. Algyőn a méhes gazdák így fohászkodtak: Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevébe induljatok, minden mézet behordjatok!

Gyümölcsoltó (március 25.)

A nyári időszámítás kezdete, napjainkban ekkor állítják át az órákat. Kedvelt ünnep, a katolikusoknál Mária fogantatásának napja. Tiszaligeten a gyermekre vágyó asszonyok e napon föltétlen együtt háltak a férjükkel. A bánátiak vörösbort ittak, hogy a fák vére növekedjék, és kukoricát pattogtattak, hogy a rügyek kipattanását segítsék. Mária segíti haza a madarakat, mondták. Budaörsön ilyenkor a gazdák az istállóajtóba álltak, kitárt karral fogadták a fecskéket.

Kiszehajtás (húsvét előtti héten)

Sok helyütt, de legtovább a Nyitra és az Ipoly mentén ócska ruhába öltöztetett szalmabábut vittek ki a lányok a faluból. A folyóba vagy a patakba dobták, közben énekeltek: „Haj ki kiszi, kiszőce / A másik határba! Kivisszük a betegséget. / Behozzuk az egészséget! / Haj ki kiszi, haj!” Ahol nem volt folyóvíz, ott elégették a kiszebábut. Ezzel jelezték, hogy kiviszik a telet, a sötétséget, a bajt, behozzák a tavaszt, a fényt, az egészséget.

Zöldágjárás, virágvasárnap

(húsvét előtti vasárnap, az idén március 24.)

A lányok zöld ágakkal a kezükben, énekelve járták be a falut, a gyerekek a határban barkát szedtek szombaton, és a templomot háromszor megkerülvén, az ágakat odaállították a templom falához. Alföldi falvakban a legények este befogtak egy lovat az ekébe, a lányok kertjében barázdát szántottak, és virágmagot szórtak bele.

Húsvét (az idén március 31.)

A kereszténység legnagyobb ünnepéhez, amelyen Jézus halálára és feltámadására emlékeznek, igen sok szokás fűződik. Már a húsvétvasárnapot megelőző napokon kezdődött a készülődés. Csütörtökön eloltottak minden tüzet, hogy majd a szombati tűzszentelés után új tüzet élesszenek. Nagypénteken Szeged vidékén az asszonyok egy apró cipócskát dagasztottak, megszárították, eltették, s ha valaki vízbe fulladt a faluban, elővették, a közepét kifúrták, gyertyát tettek bele, majd a vízre eresztették. Ahol a gyertya befordult, ott keresték a halottat. Zagyvarékason ezeken a napokon egy piros almát dobtak a kútba. Ember, állat ezt a vizet itta. Csak húsvétkor vették ki, megették. Szombaton bejárták a határt, áldást kértek a vetésre. A böjt után vasárnap a templomban ételt – tojást, sonkát, kalácsot – szenteltek, ebből ettek. Egy-egy tojást a családtagok elfeleztek egymással, ha eztán eltévedtek, egymásra gondolva visszataláltak az útra.

Locsolkodás (húsvéthétfő)

Régen a legények a lányokat vízzel öntötték a kútról. Vízbevető vagy vízhányó hétfőnek ezért nevezik. A lányok piros vagy hímes tojással fizetnek a legénynek, süteménnyel, itallal kínálják a házban. Van, ahol kedden a lányok locsolták vissza a legényeket.

Tibor-nap (április 14.)

A gyerekek a mezőn a pacsirta első énekét hallgatták, az erdőszélen a kakukkszót számolták: hány évig élek? (Ahányat a kakukk szól.) Ha ilyenkor a rét már zöld, jó széna lesz az évben.

György-nap (április 24.)

A kikelet ünnepe volt, ekkor hajtották ki a jószágot, ekkor fogadtak pásztort, csordást. A határt járták, felújították a határjeleket, a legények megtisztították a forrásokat, a mezei kutakat.

Májusfaállítás (május 1.)

E nap hajnalán májusfát, májfát, jakabfát állít szerelmének titokban a legény. A felszalagozott, néhol pereccel, üveg borral díszített fát pünkösdhétfőn táncoltatják ki, akkor ebédre, mulatságra hívják a legényt.

Pünkösdölés (az idén május 19.)

A tavasz utolsó nagy ünnepe volt. A legelőn lófuttatást tartottak, ekkor táncoltatták ki, szedték le a májusfát. Pünkösdi királyt, mellé királynét is választottak. Lányok kísérték énekelve a szépen felöltöztetett, koszorús, lefátyolozott királynét, akit a házaknál magasra emeltek: „Akkora kenderük legyen, mint a királnénk!” A jókívánságokért sütemény járt. Néhol hajnalban lepedővel harmatot szedtek, patakban fürödtek a lányok. Ez is termékenységjósló szokás volt, mint a királynéemelés.

(Dömötör Tekla és Molnár V. József nyomán)