Betyárkodás könnyűzenére

Jó, valljuk be, nem egy Juro Jánošík, akit az oldalbordájánál fogva akasztottak fel. Nem is igen tehették volna – bár az ember soha nem tudhatja, melyik korszakban kit miért végeztek, végeznek ki –, mivel ő ugyan szintén a gazdagoktól vett el ezt-azt (nyilván elsősorban pénzt), amit aztán a szegényeknek adott, de ő nem volt az a durva útonálló, inkább szolid, pallérozott nyelvű, külföldön lett csaknem értelmiségi. És ahelyett, hogy szépen ott maradt volna tovább pallérozódni, jól visszajött Hibbére. Persze, mert itt várta a menyasszonya. Azaz ezt csak Pacho képzelte. A gyakorlat más volt. A menyasszony elunta a hosszú várakozást, és a kissé ütődött Pištának adta a kezét. Pacho elszomorodik néha emiatt, de túléli a csalódást, különös tekintettel arra, hogy megválasztják főbetyárnak. No de ne áruljunk el minden titkot, hátha egyrészt valaki el szeretné olvasni Peter Jaroš elbeszélését vagy szeretné megnézni Martin Ťapák 1975-ös komédiáját, amelyben a címszerepet Jozef Króner játszotta. A további szerep- osztás sem semmi: Karol Čálik Jano betyár, Július Vašek Mišo betyár, Marián Labuda Erdődy gróf, Ida Rapaičová Erdődy grófné, Slávka Budínová Mária Terézia – amit ez a gárda produkál, tőrőlmetszett vígjáték.

A musicalból azonban nem sikerült fergeteges komédiát összerakni. Lassan, vontatottan kezdődött, az első húsz perc el is maradhatott volna, akkor feszesebb, csiklandósabb. Így azonban csak vártuk, vártuk, mikor kezdődik el igazán. Egy majd három- órás darabnál minimum húsz percet várni arra, hogyan is alakul a játék, enyhén szólva is fárasztó, még akkor is, ha a színészek közben szalagokon tornáznak, mint annak idején kisdiák korunkban másztunk, kúsztunk fölfelé a kötélen tornaórán, és amikor fölérnek, életveszélyes tornamutatványokkal szórakoztatnak. Ezt fejtse meg valaki. Csak olyan ember lehet képes rá, aki Jakub Nvota író-rendező lelkébe vagy fejébe lát, és tudja, hogy a szalagmászás mit szimbolizál.

Amikor aztán elkezdődik a valódi előadás, hátradőlhetünk, mert itt-ott a rekeszizmaink is megmozdulnak. Ehhez nagyban hozzájárul a kissé ütődött Pišta, Norika, a betyárcsapat, de Mária Terézia is (kár, hogy csak a legvégére jut neki egy picinyke szerep, azt viszont pazarul játssza), és külön ki kell emelnem Erdődy grófot (nem bánom, ha elfogultsággal vádolnak, vállalom, a gróf szerepében Kassai Csongor olyan, de olyan zseniálisan játszik).

Martin Geišberg dalai egyébként fülbemászók, Pavol Andraško dísz- lete egyszerű – néhány farönk –, Veronika Vartíková jelmezei nagyszerűek, főleg azok, amelyeket a betyárok viselnek, amikor átvedlenek nagyurakká, ha szembe fordulnak, betyárok, ha hátat fordítanak, grófok – brokátkabátban.

Maradt még egy nyitott kérdés előttem: vajon milyen szerepe volt a hintának? Jó, persze, hintáztak rajta, de főleg akrobatikus elemeket mutattak be, imitt-amott némi erotikával fűszerezve. De miért éppen hintán? Ne bonyolódjunk a részletekbe, maradjunk annyiban, hogy akinek van egy hosszú szabad estéje, amikor arra kíváncsi, utoléri-e Pacho Jánošíkot, menjen, nézze meg a musicalt, amellyel most indulnak országos turnéra (Pacho – Zbojník z Hybe). Semmivel sem rosszabb, mint a Jánošík című zenés darab, amelyet az Aréna Színházban mutattak be nem is olyan régen.

Pacho, a hibbei betyár szereplői Tomáš Grega, Kassai Csongor, Braňo Jobus, Broňa Kovalčíková, Tomáš Palonder, Adela Mojžišová, Jana Valocká, Silvia Soldan, Peter Kadlečík, Jakub Janotík, Martin Macko, Filip Biro, Sára Polyaková és mások.