Betűvetők és az örömpörkölt

A tavaly nagy sikerrel bemutatott Kiadói Kora Estek előadás-sorozat hagyományát követve a kulturális intézet idén egy új vállalkozásba kezdett. Irodalom és... címmel bocsátotta útjára új, a közönség érdeklődésére méltán számító rendezvénysorozatát, melynek állandó házigazdájául Czimbalmosné Molnár Éva, az intézet igazgatója Benyovszky Krisztiánt, a kritikusként is jegyzett neves irodalomtörténészt kérte fel. Az irodalmi est ötlet- és házigazdája bevezetőjében elmondta: „A rendezvénysorozatunknak az volna az egyik legfőbb célja, hogy az irodalomról és annak apropóján olyan egyéb dolgokról is szóljunk, amelyek az irodalmi vonatkozásuk mellett a mindennapi életünk részei is. A némileg talányos címben szereplő és szócska hangsúlyozza mindezt. Előadás-sorozatunk első darabjának témájául az irodalom és a gyomor kapcsolatát választottuk.”

A beszélgetés kiindulópontjául egy, a budapesti Pallas Stúdiónál két évvel ezelőtt megjelent kötet szolgált. A 24 fiatal magyar író válogatott irodalmi falatkáit tartalmazó Friss irodalmi húsok című novellagyűjteményről a könyv szerkesztője, Cserna-Szabó András Vácott élő novellista, az egykori Sárkányfű című folyóirat prózaszerkesztője, egy időben a Magyar Konyha című lap munkatársa, Hazai Attila budapesti író, a kötet egyik szerzője, a szinte már provokatívan átlátszó próza egyik legismertebb képviselője, a kritikusok és az ínyenc filmrajongó közönség által is elismert filmek társrendezője, Forgács Miklós színházi rendező, valamint Benyovszky Krisztián beszélgetett. „A kötetbe gyűjtött írások mindegyike megjelent már korábban a Magyar Konyha hasábjain – mesélt a kezdetekről a könyv szerkesztője, Cserna-Szabó András. – A lap ugyanis a receptek és a különböző gasztronómiai anyagok mellett egyéb olvasnivalóval is szolgál a közönségének. Rendszeresen jelennek meg a folyóiratban konyhaművészettel kapcsolatos írások ismert szerzők tollából Krúdy Gyulától Hrabalon és Mikszáthon át egészen Tömörkény Istvánig. A Magyar Konyha szerkesztőjeként előbb-utóbb »friss irodalmi húsok« után kellett néznem, nem közölhettük folyton a mára klasszikussá vált írók has kiváltotta hasonlatait. Ekkor támadt az az ötletem, hogy felkérjek kortárs, fiatal szerzőket, alkossanak a lap számára mintegy két flekknyi terjedelemben szépirodalmi szövegeket, melyek témája az evés, az étel és a kulináris élvezetek.” A folyóirat ettől kezdve egy éven át közölte a felkérésre írt gasztronovellákat. A szerzők sorában ott találjuk többek közt Ficsku Pált, Grecsó Krisztiánt, Kiss Ottót, Orbán János Dénest, Peer Krisztiánt, Térey Jánost, Varró Dánielt és Zilahy Pétert. Sokak számára feltűnhet, hogy nőíró egy sem akad köztük. Nem véletlenül, mint megtudtuk Cserna-Szabó Andrástól, aki szerint a női tollforgatók többsége nagy valószínűséggel megsértődött volna, ha ilyen tárgyú novella megírására kérik fel őt. Azt kérdezhette volna, hogy miért nem a világegyetemről kell írnia, miért gondolják a férfiak: a nők, még ha írók is, máshoz sem értenek. ĺgy aztán a félreértések elkerülése végett, kizárólag férfiírókat kértek fel a feladatra.

Cserna-Szabó a későbbiekben úgy gondolta, érdemes volna a megjelent szövegeket kötetbe gyűjteni, ne csupán a lap szűkebb olvasótábora ismerje ezeket a kortárs szépirodalmi alkotásokat. A kötetbe szerkesztett írások mindegyikéhez egy recept is társul. „Mivel a recept tulajdonképpen egy sajátos formai jegyekkel bíró műfaj, így egy kissé szépirodalmi vetülete is lehet, találhatók a könyvben hamis receptek is – árulta el a kötet szerkesztője. – Sőt, olyan is akad köztük, melyektől nem hiszem, hogy egy szakács beájulna.” Természetesen egyfajta irodalmi szakácskönyvnek is felfogható a kötet, mely a kulináris élvezetek hívei számára valóban csemegeként szolgálhat.

Vajon bűn-e a falánkság? Hol a határ az ínyencség és a mértéktelen falánkság között? Előbb ennem kell, hogy ezt eldöntsem. A kérdésen vitatkozhatnánk egy jó ideig, én azonban felhívnám a figyelmet Hazai Attilának, a kötet társszerzőjének egy, az est folyamán elejtett mondatára, mely szerint az evés boldogság. Bizonyára nem véletlen, hogy gyermekkorunkban főként az édes íz jelenti számunkra a boldogságot.