Best Of Cserháti Zsuzsa

Miért kellett az apropó a válogatás megjelentetéséhez? A szomorú apropó! ĺgy nem lehet teljes mértékben élvezni a zenét! Mindig ott motoszkál az ember fejében a gondolat, hogy ez a nagyszerű énekesnő már valahol messze jár.

Jobb lett volna még éltében megjelentetni! Hiszen amíg korunk menő sztárjai, csapatai már két-három lemez után kiadják munkásságukat: legmenőbb dalaikat egy hanghordozón, addig Cserháti Zsuzsának egész pályafutása során csak egy válogatásalbuma jelent meg, 1997-ben a Kicsi, gyere velem rózsát szedni című, amelyet a Hungaroton adott ki. De az is nagyon pénzszagú volt, mivel rögvest azután került a boltokba, hogy néhány jó ember segítségével Zsuzsa visszajutott oda, ahová való. Az élvonalba. 1996 óta öt stúdió- és egy koncertlemeze jelent meg, tehát közöttük valóban helye lett volna a válogatásnak. Egy ilyen dupla válogatás, amely tele van kuriózummal, bármikor eladható, tavaly, tavalyelőtt is szépen fogyott volna. Talán nem olyan szépen, mint most, a szomorú apropó kapcsán, de a jó lemez az esetek többségében eljut a közönséghez. A kiadvány a harmincötödik heti Mahasz-nagylemezlista harmadik helyén nyitott.

A bánat mellett azért vannak örömteli pillanatok is a BMG kiadásában megjelent, közel kétórás anyagon, hiszen felöleli Cserháti Zsuzsa majdnem egész pályafutását, felcsendülnek a legjobb dalai. Az első cédén a legnagyobb slágerek követik egymást, mint mondjuk a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, a Különös szilveszter, a Boldogság gyere haza, az Árva fiú, a Könnyű, mint az egyszeregy... A Magyar Televízió archívumának felhasználásával sikerült egy méltó válogatást összeállítani, amely a kezdetektől nyomon kíséri ezt a minden szempontból páratlan pályafutást. Az énekesnőnek ugyanis sok ismert dala van, amelyek nem kerültek lemezre, ezeket a televízióból vagy a rádióból ismerjük, például a Nézd, milyen szép az éjjel, a Szeretlek én, vagy a Szeretni bolondulásig, amely duett Bessenyei Ferenccel. A televízió által biztosított hanganyagot a mai kor legfejlettebb hangtechnikájával újra keverték, így a hangminőség egységes, az exkluzív kiadványhoz méltó minőségű. A cédét az öt évvel ezelőtti SOTE-koncerten elhangzott három számból álló egyveleg (Édes kisfiam, Én leszek, Kicsi, gyere velem rózsát szedni) zárja, amely tökéletesen visszaadja a legendás Cserháti-koncertek hangulatát. A másik cédén a legutóbbi három album slágerei, legjobb felvételei kaptak helyet. Felkerült rá a temetésen elhangzott búcsúdal, az Egy elfelejtett szó is, amelyet Závodi Gábor hangszerelt át. Sajnos azonban nem öleli fel az énekesnő 1996-os visszatérésének éveit, hiszen csak a BMG-nél megjelent hanghordozókról szólnak a dalok. A Rózsa Records gondozásában megjelent két lemez dalai, slágerei hiányoznak róla. Valószínűleg nem sikerült megegyezniük. Kár.

Ám még a kisebb hiányosságot figyelembe véve is régen találkoztam ilyen jó, átfogó válogatással. A zenebarátok polcán a helye! Megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy új felvételek már nem készülhetnek... Közben Koós János egyik mondata cseng a fülemben, amelyet a temetésen mondott, amikor a kollégák nevében elbúcsúzott az énekesnőtől. Szavaival maradéktalanul egyetértek: „Nem vagyunk méltók arra, hogy méltassuk őt...” Én sem teszem! (Puha József)