Bereményi kalapja: akció és fikció

Nem ez az első irodalmi portréfilmje az ELTE magyar–történelem szakán végzett, majd a bolognai egyetemen tanult, dokumentumfilmesként pedig Budapesten diplomázott, rádiós rendezőként is ismert Papp Gábor Zsigmondnak. Olyan filmek kötődnek a nevéhez, mint a Tandori, A Mándy-hagyaték, az Esterházy-vacsora, a Lator László költő, a Göncz és a Szabó Magda világsikere. Friss rendezése, a Bereményi kalapja akció és fikció, filmes idézetek és archív dokumentumok finom elegye.

Régi kedvence Bereményi Géza? Hosszasan készült a filmre?

Csejdy András, a film kreatív producere, aki irodalmi és filmes internetes lapokat csinál, keresett meg az ötlettel, mivel jó barátságban van az íróval. A Bereményi-univerzummal, a Cseh Tamásnak írt dalszövegeivel, regényeivel, elbeszéléseivel és filmjeivel gyerekkorom óta együtt élek, de személyes kapcsolatom ezt megelőzően nem igazán volt vele. Annyi csupán, hogy amikor 2018-ban Szabó Magda utóéletéről forgattunk filmet, ő is megszólalt benne. A dalszövegeit korábbról ismertem, hiszen az ő munkásságában is azok voltak előbb, s csak 72-től a forgatókönyvek, 85-től pedig a rendezések. A filmjeiben az az érdekes számomra, hogy nem igazán lehet egy témára vagy egyfajta stílusra, látásmódra asszociálni. Minden alkotása teljesen más. A tanítvá-nyok nagyon érdekes formai és tartalmi kísérlet volt a részéről egy teljesen ismeretlen magyar történelmi témában. Az Eldorádó a személyessége, az 56-ról való beszédmódja révén volt revelatív. Nagyon szeretem A turnét is, ezt a méltatlanul kezelt, kicsit elfeledett alkotást, amely iszonyú sok humorral átitatott, izgalmas korrajz a rendszerváltás utáni Magyarországról és a magyar művészvilágról.

A Cseh Tamás-dalok között is vannak kedvencei?

Rajongó voltam én is, de nem olyan fokon, mint akik az egész Cseh Tamás-életművet fejből tudják. Nekem egyetlen lemezem volt tőle, a Műcsarnok, azt annyit hallgattam, hogy fejből tudom a számokat. Törőcsik Mari is énekelt Cseh Tamás-dalokat. Ők ketten a Szerelmem, Elektrában ismerkedtek meg. Ez a miliő, ezek az emberek, Jancsó Miklós társasága sokat jelentenek egyénileg is, meg együtt is. A 70-es, 80-as években a szabadság megtestesítői voltak. Szellemileg teljesen függetlenek a kommunista irányvonaltól. Mindig csodálattal figyeltem őket.

Legendás dala, az Antoine és Désiré kapcsán Bereményi Géza azt nyilatkozta: kettőjük közül Cseh Tamás volt a komorabb, baljósabb figura, ő pedig az ártatlan kis bohóc. A forgatás során is annak látta?

Az első napokban talán volt egy kis szemérmesség, távolságtartás benne, de alapvetően jó hangulatban dolgoztunk. Az idő nagy részében úgy éreztem, ő is élvezte a forgatást. Nagyon érdekes volt, hogy amikor az Illegalitásban című számban a kommunista kádert alakította, teljesen felvillanyozódott. Kicsit tartottam attól, hogy majd azt fogja mondani, jaj, gyerekek, hagyjatok, nem fogok én itt bohóckodni, de pont az ellenkezője történt. Sokkal lelkesebb volt, mint amikor az életéről és műveiről kellett beszélnie. Játékos embernek ismertem meg. Nagyon jó sztorijai vannak, szívesen elmeséli őket, nyilván az egész életműve erről szól. A mesélésről, a történetek feldolgozásáról. A film más. Az Eldorádó és A turné önéletrajzi jellegű, a többi történelmi. Rendkívül széles látókörű, kedélyes, jópofa ember Bereményi Géza.

Jurij Gagarin, Leonyid Brezsnyev, Fidel Castro és Kádár János mellett is „megjelenik”. Bizonyára ezt is jó ötletnek vélte.

Picit tartottam ettől is. Nehogy azt mondja, ez már sok. Hogy nem akar majd ezek mellett a politikusok mellett manipulált fotómontázsokon szerepelni. De ezt is jól vette.

Sőth Sándor társaságában is láthatóan felszabadultan érezte magát. Vele Gothár Péter Megáll az idő című, kultikussá vált filmje forgatása során ismerkedett meg.

Több mint negyvenéves barátság ez köztük. Számomra is meglepő, hogy nem azok állnak a legközelebb hozzá, akikre a munkássága révén gondolnánk. Tehát nem Eperjes Károly, aki az Eldorádó főszereplője volt, hanem például Cserhalmi György, aki három filmjében játszott. Hozzáteszem: a 80-as évek közepén Sőth Sándor Spenót nevű alternatív punkzenekarának is írt dalszövegeket. Később forgató-könyvírótársként is ott állt mellette. Mesélték, hogy akkor is együtt voltak, amikor leomlott a berlini fal. Sőth Berlinbe járt filmfőiskolára, és éppen akkor Géza ott lakott nála.

Összehozott egy kerti partit is a filmben. Egy nagy lecsófőzést. Megbeszélték, hogy kik lesznek ott?

Azokat hívtuk meg, akik igazán közel állnak Bereményihez. Szerettem volna néhány hölgyet is meginvitálni, de nem kerültek fel a vendéglistára, mert Géza arra kért, csak a legközelebbi barátaival számoljak. Még a feleségek is távol maradtak, akik eredendően ott lehettek volna. Cserhalmi Györggyel most is jóban vannak. Bereményinek Ábrahámhegyen van a nyaralója, Cserhalminak Kékkúton, így gyakran találkoznak. Gyuri írja a könyvét, időnként megmutatja Gézának, aki ellátja írói-dramaturgi tanácsokkal, ezért is van ez a mostani, erős kapcsolat közöttük.

Szándékosan kerülték a hagyományos, beszélgetős portréfilm formáját?

Nem akartuk, hogy a nagy ember az íróasztalánál vagy a könyvespolca előtt emlékezzen ötvenéves munkássága különböző területeire, a régi szép időkre. Inkább azt akartuk érzékeltetni, hogy ő még ma is aktív alkotó, aki jön-megy, megjelenik a Kolozsvári Magyar Könyvhéten, Ónodi Eszter oldalán fellép egy Cseh Tamás-emlékesten, és szerepel Tóth Barnabás új filmjében, a Mesterjátszmában. Kicsit a nyomába szegődni, nemcsak a visszaemlékezéseit hallgatni, hanem látni őt különböző élethelyzetekben. Ez volt a célunk.

A film egyik legkedvesebb akciójelenete, amikor Járai Márkkal, a Halott Pénz énekes-gitárosával együtt komponálnak.

Ott mi egy varázslatba csöppentünk. Láttuk, hallottuk, hogyan születik meg egy Bereményi-dal anyaga, hogyan zajlik egy ilyen közös alkotói folyamat. És megtudtuk, hogy teljesen ugyanúgy, mint ötven évvel ezelőtt, Cseh Tamással. Nem sejtettük, hogy mibe csöppenünk bele, Géza pedig teljesen figyelmen kívül tudta hagyni, hogy két kamera veszi, és hogy ő most „szerepel”. Olyan alkotói izgalomban csíptük el, ami nekünk kimondottan kapóra jött.

Járai Márk azon a bizonyos balatoni kerti partin is jelen van, és a társaság biztatására még el is énekel egy dalt abból a húszból, amelyet már közösen komponáltak Bereményi Gézával.

Nem mi fedeztük fel Márkot, hiszen egy sikeres együttes tagja, de nálunk énekelt először Bereményi-dalt. Lassan elkészül a közös lemezük.

Ötven év alkotómunkáját nyolcvan percben mutatja be a film, amely a Magyar Mozgókép Fesztiválon kerül közönség elé, nyáron pedig a Margó Irodalmi Fesztiválon is láthatják a nézők. Gazdag az életmű, volt miből meríteni.

Nehéz is volt eldönteni, hogy mi az, ami lekötheti az átlagnézőt, ami nem irodalom- és filmtörténet. Azokat az elemeket próbáltuk kiemelni, ahol valami érdekesség zajlik Bereményi körül, és igyekeztük megfejteni, mi a titka annak, hogy ennyire szeretik őt. Sem film-, sem irodalomtörténetileg nem akartuk elhelyezni őt, sőt még csak kódokat sem akartunk adni ehhez. Az volt a célunk, hogy nézhető, jó hangulatú filmben mutassuk meg őt. Színházi tevékenységéről nem is esik szó, holott sok színdarabot írt, rendezett, és színházigazgató is volt Zalaegerszegen. Az Eldorádó még műsoron van a József Attila Színházban, a Tháliában ő írta és rendezte a Kincsem című darabot. Írói munkássága sincs olyan módon bemutatva, mint amekkora szakmai súlya van az életművében. Két területre fókuszáltunk, amiről úgy gondoltuk, a szélesebb közönség számára is élvezhető. Az pedig a filmíró és filmrendező, valamint a dalszövegíró Bereményi. De ez utóbbinál is kimaradnak dolgok, hiszen nemcsak Cseh Tamásnak írt dalszövegeket, hanem Cserhalminak, Básti Julinak, Udvaros Dorottyának, Für Anikónak, Tompos Kátyának és másoknak is. De nem akartunk mindent enciklopédikusan felsorolni.

A dalok révén, gondolom, kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy ez zenés portréfilm lesz.

Az alapkoncepció, a kiindulás az volt, hogy Bereményi és a történelem. Ezt a sokféle alkotói pályát valahogy mederbe kellett terelni. Szükség volt egy vezérfonalra, hogy ne ugráljunk korokban, években és műfajokban. Arra gondoltam, hogy mivel a dalaiban, a filmjeiben és könyveiben folyamatosan reflektál a történelemre, sőt van egy sajátos történelemszemlélete, kívülállóként nagyon jól látja, hogyan működnek a dolgok, az ilyen-olyan politikai mechanizmusok, ezért ne a legnépszerűbb dalokat rakjuk be részben vagy egészben a filmbe, hanem azokat, amelyek a 20. századi szemléletét tükrözik. Nekem például revelatív erejű, hogy a Széna tér című szám, amely az újfasiszta portálok himnuszává is vált, mert a németek 1945. februári várbeli kitörését empatikusan ábrázolja, és nem abban a kontextusban, ahogy az elmúlt hetven évben Magyarországon erről beszéltek. A dal pedig oldalaktól, irányultságtól mentesen humanista szemléletet tükröz. Ez ugyanis nemcsak a magyaroknak, hanem a besorozott húszéves német katonáknak is tragédia volt, hiszen ott pusztultak el, mert leöldösték őket az oroszok.

A film „kalauza”, Bereményi Géza útitársa Tóth Barnabás. Hogyan esett rá a választás?

Kulcskérdés volt a filmben, hogy ki legyen az író beszélgetőtársa. Nem akartunk profi riportert, aki rutinból kérdez, és hol nagyon, hol kevésbé szimpatikusan nyomja a szokásos paneleket. Előbb egy fiatal színészre gondoltunk, hiszen tudtuk, hogy lesznek majd fikciós jelenetek, klipek, amelyekben ők ketten szerepelnek. De nem találtunk senkit, aki alkalmas lett volna erre a feladatra, akinek nem a nulláról kellett volna beleélnie magát Bereményi életművébe. S akkor hirtelen beugrott Tóth Barnabás neve. Tízévesen az Eldorádóban ő játszotta a kis Bereményit, aki diftériás lesz, és majdnem meghal. Tóth Barnabás ráadásul filmrendező és improvizációs színész a Momentán Társulatban. Tehát minden kritériumnak megfelelt. Nagyon kedvesen, lelkesen és szépen csinálta végig az egészet. Nagy lelemény, telitalálat a film számára. Teljesen felszabadultan csevegnek. Mintha Bereményi a saját fiatalkori énjével társalogna.

A szerző a Vasárnap munkatársa