Bereck József halálára

 

Mert Bereck József tartásában volt valami a gentlemanek nemes vonásából, s ennek nem mond ellent, hogy a kétkezi, a paraszti munka sem állt tőle távol. Rendszeresen ingázott lakhelye, Dunaszerdahely, valamint szülőfaluja, a közeli Albár között, kétlaki életet élve így, amelyről 2005 márciusában a 60. születésnapja alkalmából készített beszélgetésünk során ekképpen nyilatkozott: „Egy falusi portán sokféle munka akad… Én még a trágyaszórást is igyekszem becsületesen elvégezni, ugyanúgy, mint a szerkesztői munkámat és minden más tevékenységet. Ha valahova meghívnak, nem tudom azt mondani, hogy nem. Ez sok energiát vesz el tőlem, vett el az írástól. Csak maga a húszáras kertünk. A szomszédok miatt sem engedhetem meg, hogy gyom nőjön benne.” A csallóközi föld, a csallóközi táj emberének magatartása ez. Egyszersmind ihlető forrása Bereck József írói világának, a régi öregekkel, meséikkel együtt, melyeket oly szívesen hallgatott az albári kocsmában, sört is hajlandó volt fizetni értük. Később, benézve a kocsmába, „…már úgy hallottam vissza egyik-másik történetet, ahogy én megírtam… Akkor döbbentem rá, milyen nagy hatalma van a leírt szónak”. Mely Bereck József tolla nyomán novellákká, elbeszélésekké, vallomásos szövegekké épülve mindjárt az első, 1974-ben megjelent Vihar előtt című kötetben erőteljesen, az akkori (cseh)szlovákiai magyar irodalomban új hangként szólt. Ezt követte egyebek között az Öregem, az utolsó című regénye (1977), Vereség és kilenc más elbeszélés (1981), Biliárd néhány hős emlékének (1995), meseenciklop, avagy a foltozóvarga (2004). Közben 1973-tól folyamatosan, tehát a nyugdíjba vonulásán túl is, a Csallóköz szerkesztőségében dolgozott idestova negyven éven át, ahol a sofőrködésen kívül minden posztot kipróbált. Minden poszton mindenkor megbízható munkatársként, legtöbbször kéziratok fölé hajolva, az utóbbi időkben pedig már a számítógép monitorjának „asztalára” szegezve tekintetét. Ugyanúgy tisztelte a szót, vigyázott a nyelv tisztaságára szerkesztőként és szerzőként, akár egyszerű tudósítást írt, akár súlyos novellát, kávéházi történetet vagy éppen a lakótelepi lakásuk balkonjáról ellesett pillanatot örökített meg. Vajon melyik lett volna a legközelebbi? Egy másféle pillanat megakadályozta, hogy valaha is megtudjuk. Jóska, nyugodj békében.Bodnár Gyula