Belevágnának a profi karrierbe – interjú az Opera Trióval

Kevicky Tünde és Kollár Katalin Dunaszerdahelyen, az ekecsi származású Kovács Nagy Andrea pedig Ausztriában csatlakozott a telefoninterjúhoz, mivel évek óta ott él családjával, és énektanárként dolgozik.

Alig találtan valamit az interneten az Opera Trio eddigi fellépéseiről, pedig már tíz éve működnek. Úgy tűnik, eddig csak Dunaszerdahelyen és környékén mozogtak.

Kevicky Tünde: Ez tényleg így van, nem sűrűn tudtunk kilépni a Dunaszerdahelyi járásból. A környékbeli falunapokon kívül volt pár magyarországi fellépésünk, egyszer énekeltünk a pozsonyi magyar bálon, egyszer pedig Nagyszombatban.

A falunapok közönségét mivel nyűgözték le? Hogy reagáltak az operára?

Kollár Katalin: Ezeken a rendezvényeken inkább magyar operettslágereket prezentáltunk, amelyeket gond nélkül befogadott az ottani közönség, hiszen szeretik ezt a műfajt.

Bevallom, nem kedvelem a tévés tehetségkutató műsorokat, de ez egyszer azt mondom, érdemes volt benevezniük, mert nemcsak Szlovákiában, hanem a Prima tévének köszönhetően Csehországban is megismerték önöket. Felkészültek arra, hogy mostantól tízszer annyi meghívást kaphatnak, mint a műsor előtt?

Kollár Katalin: Pont az volt az egyik célunk, hogy megmutassuk magunkat a szélesebb közönségnek. A másik cél az volt, hogy kipróbáljuk, mennyire népszerű manapság ez a fajta kultivált éneklés, az operahang. Harmadik célként pedig azt jelöltük meg, hogy a zene, a művészet által egy kis összefogásra bírjuk a felvidékieket.

Ez a „kis” összefogás olyannyira sikeres volt, hogy a nézők szavazatainak köszönhetően kerültek be a döntőbe, dacára annak, hogy utolsóként léptek színpadra, amit én a magam részéről hátránynak tartok. Ki döntötte el a sorrendet?

Katalin: A tévéműsor rendezője. Neki van egy elképzelése a műsor felépítésével kapcsolatban, látja a produkciókat, és kialakítja a szerinte optimális sorrendet. A műsor kezdetétől lehetett szavazni, de szerintem ránk előzetesen csak azok szavaztak, akik ismertek minket. A többiek a műsor legvégén szembesültek azzal, hogy van itt még egy produkció, amely tetszik nekik.

Mi lenne, ha úgy adódna, hogy elárasztanák önöket felkérésekkel, és ott kellene hagyniuk a munkahelyüket?

Kovács Nagy Andrea: Én azonnal igent mondanék, mivel nincs kötött munkahelyem, vállalkozóként tanítok énekelni gyerekeket itt, Ausztriában. Amikor megismertem a férjemet, ő már itt dolgozott, ezért itt telepedtünk le, és a gyerekeink is ide születtek. A lányok viszont a dunaszerdahelyi zeneiskolában tanítanak, Katalin az igazgatónő, Tünde pedig énektanár. Úgyhogy ők nyilván alaposabban megfontolnának egy ilyen jelentős döntést.

Kevicky Tünde: Valahol mélyen egyébként mi is bíztunk abban, hogy érdekli a nagyközönséget ez a fajta előadásmód és zenei műfaj. Ezért is jelentkeztünk a tévéműsorba. Meglátjuk, mit hoz a jövő. A tanítás mellett eddig is működtünk különböző projektekben szólistákként, a trió mellett is. És én még most is azt hiszem, hogy a művészi pálya összeegyeztethető a tanárpályával.

Kollár Katalin: Ha radikális döntéshelyzetbe kerülnénk, mert esetleg annyi felkérést kapnánk Csehországból és Szlovákiából, akkor biztosan nem mondanánk nemet rájuk. Nagyon sok munkát fektettünk az Opera Trióba az elmúlt tíz évben, és mindhárman örülnénk, ha megtérülne. Menedzserünk egyelőre nincs, jelenleg magunk intézünk mindent. Még keressük az erre alkalmas embert, akiben mindhárman megbízunk.

Gondolom, a döntős dalról nem árulhatnak el semmi közelebbit. A múlt szombati választás viszont szerintem telitalálatnak bizonyult. Kinek az ötlete volt egy musicalsláger, a Never Enough című dal radikális átdolgozása?

Kovács Nagy Andrea: Talán nyár elején fedeztem fel ezt a dalt, és első hallásra beleszerettem. Megkérdeztem a lányokat, mi lenne, ha betennénk a repertoárunkba. Mindkettőjüknek nagyon tetszett. Szerintem is telitalálat volt, legalább is mi nagyon jól éreztük magunkat a színpadon a ForYou a capella énekegyüttes társaságában. Bár azt szokták mondani, hogy a rendezők mindig a műsor végére időzítik azokat a produkciókat, amelyek felteszik az i-re a pontot, egy kicsit mi is tartottunk attól, hogy utolsóként lépünk fel, és addigra már minden néző elküldte az SMS-eit az általa legérdekesebbnek tartott produkcióra. A fellépésünk után, éjjel fél tizenkettőkor volt még egy három-négy perces reklámszünet, ez alatt voksolhattak azok a tévénézők, akik csak akkor fedeztek fel minket. Aztán rögtön a színpadra terelték a műsor összes szereplőjét, és lezárták a szavazást.

A szombati döntőbe a zsűritagok már bejuttathatták saját személyes kedvenceiket az úgynevezett arany berregő (Golden Buzzer) segítségével, amikor megnyomtak egy gombot, és az illető automatikusan döntőbe került. Úgy látom, ezek között eléggé közepes produkciók is vannak, legalább is a középdöntőből bejutottak teljesítményével összevetve.

Kevicky Tünde: Az egyenes ágon bejutottak öten vannak, hozzájuk csatlakozik a három középdöntőből bekerült produkció, köztük mi is. Reméljük, hogy tetszeni fog a nézőknek az, amit prezentálunk, és amiről a szerződésünk értelmében most még semmit sem árulhatunk el.

Vagyis nem bánták meg, hogy jelentkeztek ebbe a tehetségkutató műsorba kisebbségiekként, egy rétegműfajban?

Kevicky Tünde: Egyáltalán nem. Már most elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk. A többi csak ráadás lehet...