Belenőttünk az iskolapadba

A Bartók utcai ovi kétnyelvű, három magyar és három szlovák osztálya van. A szülők körében többek között ezért is nagyon népszerű. Sok magyar osztályba járó kisgyerek édesanyja megemlítette, hogy csemetéje mennyi egyszerű szlovák szófordulatot megtanult a közös játszókerti szabad foglalkozások alatt.

Az anyanyelv szerepe

Az igazgatónő, Hégli Marianna elmondta, hogy az idén negyven jövendő kis elsőstől búcsúznak, fele-fele arányban a magyar és a szlovák osztályokból. De minden évben vannak olyan szlovák nagycsoportos gyerekek is, akiket szüleik a magyar iskolába íratnak be. „A szülő dönti el, hogy milyen nyelvű ovis csoportba szeretné járatni a gyerekét. A magyar szülők, akik a szlovák osztályt választják, rendszerint azzal indokolják döntésüket, hogy a gyermek így iskolaérett korára folyékonyan beszéli majd a nyelvet. De ez csak az egyik oldal. Hiszen egy kétéves kisgyerek – mert amióta városunkban is megszüntették a bölcsődéket, már kétévesen be lehet iratkozni az óvodába – még a saját anyanyelvét is csak ízlelgeti. A mi elsődleges feladatunk, hogy iskolaköteles korára mindenkit megtanítsunk szépen beszélni, hogy a versikék, mondókák, mesék által bővítsük a szókincsét. ĺgy, az anyanyelv által nyílik ki a gyermek számára a világ, s bármilyen idegen nyelvet csak erre a szilárd alapra lehet építeni. Örömmel tölt el, hogy a tőlünk magyar iskolába kerülő gyerekek szlovák nyelvtudása miatt még soha egyetlen kritikus szót sem kaptunk.”

A nyelvtanulás a Bartók utcai óvodában pár éve az angol nyelvvel bővült. Az óvoda egyébként „családias” beosztású, azaz a gyerekeket nem az életkoruk szerint, hanem az érdeklődésüknek, hajlamuknak megfelelően, a szülők kérésére osztják be a különböző csoportokba. Vannak gyerekek, akiket a számok világa vonz, van, aki a képzőművészetek iránt fogékonyabb. De sokan választják a hagyományőrző csoportot is (Hégli Marianna az óvoda igazgatása mellett „másodállásban” a népszerű Kisbojtár gyermek néptáncegyüttes vezetője).

Sóbarlang és iskolatáska

A hagyományőrző Tilinkó csoport húsz csemetéje közül idén kilencen készülnek iskolába. De mielőtt szóba elegyedtünk volna, megmutatták a vadonatúj sóbarlangot. „Titok – súgta egy szöszke kislány – de szép, nagyon!” A sóbarlang, melyet a régióban az elsők között – s a szülői választmány anyagi támogatásával – alakítottak ki az óvodában, valóban szép. És hasznos, hiszen természetes utókezelésként alkalmazható a légúti betegségekkel küszködőknél. A tervek szerint februárban kezdik el használni. A gyerekek egy érdekes munkaasztal-félénél is megállítottak. Tanító nénijük, Varga Jolán elmondta, hogy az új segédeszközt a nagycsoportosok használják, grafomotorikai készségeik tökéletesítésére. Az osztályokon belül az iskolába készülő gyerekekkel külön foglalkoznak. „Feladatlapok és játékok segítségével fejlesztjük az íráskészséget, a képi és szövegértelmező képességet, a szám- és műveletfogalmakat, a megfigyelő és a szóbeli kifejezőképességet. Az iskolaérettség azt jelenti, hogy a gyermek megfelelő szókinccsel rendelkezik, nincs komoly beszédhibája, helyesen tartja a ceruzát és az ecsetet, felismeri a bal és jobb oldalt, tízig számol... A cél az, hogy a gyerek szabadon beszéljen az élményeiről.” A Tilinkó nagycsoportosai közül ketten betegség miatt éppen hiányoztak, de a többiek – Nozdroviczky Roman, Őszi Bálint, Morvai Barbara Kimberley, Oláh Melánia, Mejia Gyöngyike, Fischer Noémi és Nágel Nikolett – szívesen elmesélték, kinek van már iskolatáskája, tanszerei, és hogy ki mit tud. Bálint elmondta, hogy kiállítást, bábelőadást nézni többször is jártak már a suliban. A tolltartót és a ceruzákat ajándékba kapták az óvodától, ő azonban nem rajzolni, hanem számolni szeretne megtanulni. Romannak már van iskolatáskája, és sokszor fel is próbálja. Leginkább azért szeretne iskolába járni, mert nagyon szereti a könyveket. „Tudom, hogy kettő meg kettő az öt, és hogy kétszer öt az tíz. A tesóm most harmadikos, sokat mesél az iskoláról. Olvasás közben néha el szokott keseredni, és olyankor azt mondja, hogy milyen jó volt itt. De az biztos, hogy az én kedvencem az olvasás lesz!” A lányok elsősorban a versben, táncban-zenében jeleskednek (még egy rögtönzött furulyakoncertet is bemutattak), de egyáltalán nem tartanak az írás-olvasás tudományától sem. Sőt, Noémi, mivel egy időben betegeskedett, odahaza az anyukájától megtanult folyékonyan olvasni. Most alkalomadtán ő mesél a többieknek, és azt tervezi, hogy az iskolában majd segít megbarátkozni osztálytársainak a betűkkel.