Kultúra

Bartók Imre: Zodiákus II

Bartók Imre: Zodiákus II
ÚJ SZÓ ONLINE

2020. szeptember 6. 15:30

ajtó illusztráció
- Shutterstock-felvétel

Csöngetnek.

Résnyire nyitom az ajtót. A Zodiákus az. Állok egy percig, amíg megkérdezi, mi lesz, beengedem-e végre. Kiakasztom a láncot, és félreállok. Leveszi a kabátját, kissé hanyagul, de a vendégjoggal mégsem visszaélve lehajítja az egyik székre az előszobában. A csizmáját nem veszi le, noha vastag rétegekben ragadt rá a sár. Hangtalanul lép a szőnyegre, de a parkettán csikorognak a talpába szorult kavicsok. Mutatom, hogy merre menjen, arra van a nappali, üljön le, mindjárt jövök én is, csak fel kell takarítanom. A többiek bármelyik pillanatban hazaérhetnek.

Leül, én teszek egy kört a lakásban, visszamegyek a szobámba, lefekszem az ágyra, elképzelem, hogy vasárnap van. Lázas vagyok, és valaki Trója ostromáról és a régi hősökről mesél. Lekászálódom az ágyról, kimegyek a konyhába, a cselédszobába, kinézek a szomszédos gangra, végignézek a polcokon, Az undor története, Hogyan valósítsuk meg álmainkat, Kilencvenkilenc trükk betörők ellen, Seneca hétköznapjai, A kék oltár, majd, valamivel mellette (innen alighanem eltűnt egy könyv), a Mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy követnek?.

Visszamegyek a nappaliba. Nem biztos, hogy ő az, de a hangja ismerősnek tűnt. Ugyanott ül, mint az imént. A jelek szerint kiszolgálta magát. Kivett egy csészét a bárszekrényből, beleöntött egy kis vermutot, a tányérkába pár szem sós mogyorót szórt. Ritka pillanat, amikor egy mogyorót széltében sikerül elharapni, amikor egy apró harapás hatására a szférikus létezés e ragyogó gyémántja, a gyönyör enyhén elliptikus kelyhe egyszerűen kettéválik. Földlemezek csúsznak el így egymáson, nagy egyetértésben, sebészi pontossággal. (Figyeljünk rá, hogy hasonlataink ne utánozzák a hétköznapok unalomig ismételt megpróbáltatásait.)

Belekortyol a vermutba. Talán meg kéne kérdeznem, elégedett-e az italával, tölthetek esetleg valami mást, egyáltalán, szóval kéne tartanom a vendéget. Mr. Zodiac, egyenesen az ábécé végéről érkezett ide hozzánk, mondja, jól utazott? Ősidők pókfátylain rebbent keresztül, amíg megállhatott az ajtónk előtt, kitartó ember. Nem kérdezek, nem mondok semmit, ő csendben csipeget, látom rajta, hogy türelmetlen.

Mit mondtál, mikor érnek haza?

Nem mondtam semmit. Azt kéne felelnem, hogy nem mondtam semmit, de ezzel csak a gyengeségemet árulnám el. Annyit mondanék ezzel, hogy nem értettem meg a helyzet irtózatos gravitációját. Árulás volna a félelemmel szemben. Ugyanakkor, villan át rajtam, ha így teszek, ha együgyű válaszokat adok, megfosztom egy fontos fegyverétől. A beszélgetésben valaki mindig alul marad. Éppen ezért ő nem is beszélgetni akar velem, amikor megszólít, világossá teszi, hogy nem választ vár – éppen azt várja, hogy ne válaszoljak.

Odakint felélénkül a forgalom. Tompán, de az emeletig hallatszik a dízelmotorok nyúlós, rekedtes, azbesztízű károgása. A folyó felett költöző madarak rikoltoznak.

Mit mondtál, mikor érnek haza?

Bármikor hazaérhetnek.

Akkor még várok egy kicsit.

Várakozzunk együtt. Leülök mellé. Nem vele szemben, nem átellenben, hanem mellé, a térdünk összeér, a vállunk összeér, pontosabban a vállam a felkarjához ér, valami feszültséget érzek benne, valami túlságosan régen olajozott, száraz merevséget. Ami egy kitérővel indult, most túlzott közelségbe vált, ezzel védekezem, ha már hallgatni nem sikerült. Valahol kés lapul – hol lehet? Bárhol, a kabátja belső zsebében, a combjához ragasztva, a cipője orrában, a gerincében, amit egyenesen a csigolyái alól ránt majd elő. Bárhol lehet. Várakozzunk.

A fal felé fordulok. Sorjáznak a könyvek a vékony, művérrel lefestett polcokon. A tundra gyermekei. Főzőiskola. Hétszázan a ponyva alatt. Csigaháton Tibetbe. Halld szavam, emlékezet. Míg van élet, érdemes ölni.

Nem tehetek semmit. Járkálok, de csak képzeletben. Várunk.

Mintákat figyelek a falon, a polcokon. A könyvek színeváltozását. Valaki mintha most ébredne az egyik szobában. Túl sok fotelt zsúfoltak ebbe a nappaliba. Legalább egyet ki kéne vinni az előszobába, de már az is tele van. A vécé mocskos, a csempék sárgák, a zománc sárga, a víz is sárga.

Időnk, mint a tenger.

Tényleg maga az? Maga telefonált?

Előfordult, hogy telefonáltam.

Miért nem veszi elő a kését?

Az ajka lebiggyed, reszket, aztán belemar a mogyoróba, habzsol, ráiszik néhány korttyal, újratölt. Feláll, az ablakhoz megy, kinyitja a széles ablaktáblákat, kihajol, nem, kimászik a párkányra, a galambürüléken fekve kémleli az utcát, mikor bukkannak fel végre a többiek, lássák ők is. Mögötte állok, fogom a lábát. A félreszabott, krokodilbőr csizmáját fogom. Miért ez a félelem, ez a tétovaság, miért bennünk álmodja legszörnyűbb álmait a szellem.

Visszaereszkedik, újra elfoglalja a helyét a fotelben, iszik. Rövidre nyírt, fekete haja alatt kitágulnak a pórusok. A homloka még az árnyak közt is csillog.

Én vagyok az, mondja.

Én vagyok az, aki bevégzem majd. De valaki más parancsol.

Támogassa az ujszo.com-ot

Rengeteg hírrel bombáznak minket különböző portálok, s nem könnyű felismerni a valódi- és álhíreket. Ezért is fontos, hogy olyan weboldalakról tájékozódjunk, amelyek megbízható, korrekt információkat nyújtanak.

Az ujszo.com szerkesztőségében minden nap azért dolgozunk, hogy Önök kizárólag ellenőrzött, valós híreket kapjanak weboldalunkon. Ennek biztosítása meglehetősen költséges. Mi viszont szeretnénk, hogy minden kedves olvasónk hozzájuthasson az ellenőrzött információkhoz, ez azonban az Önök anyagi segítsége nélkül hosszú távon nem lehetséges.

Ezért kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Juhász György

A minőségi oktatás vonzza a hallgatót

dac

GALÉRIA: A kerületi rangadón is győzött és élre állt a DAC

Komárom

Visszanyerte régi fényét a Jókai-filagória

Igor Matovič

Több százan tüntettek Matovič háza előtt Nagyszombatban

advent

Rendhagyó lesz az adventi időszak

Peter Pellegrini hlas
Frissítve

Pellegrinit választották a Hlas elnökének

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.