Bárka egy archaikus világnak

Ha bárki olyasvalamit mondott volna nekem egy-két éve, hogy a 10 és 16 év közötti gyerekek között még élő hiedelemvilággal, az emlékezetben megőrződött és onnan alkalomadtán előbukkanó boszorkánymesével, misztériumoktól és mítoszoktól tarkálló világgal lehet még találkozni a 21. század elején, valószínűleg legyintve magamban gondoltam volna valami cifrát a közlőről.

S ím lásd, nemhogy van ilyen, hanem egy kutatócsoport felmérése és gyűjtése alapján mindmáig olyan erős ez a „másik” világ, hogy évekig tart, míg felmérik, lejegyzik, feldolgozzák, és végül az okulni kívánó közönség számára bemutathatják. Ezzel az igen fárasztó, az Egészet lényegesen gyarapító hangyamunkával foglalkozik már évek óta a Kulturális Antropológiai Műhely Tornalján.

Nyolcvanoldalas kiadványuk egy földrajzilag pontosan behatárolható kistérségben, a Vály-völgyében, egészen pontosan az ott élő gyerekekben máig munkáló hiedelemvilágot mutatják be. A kutatók hivatkozási alapul, vezérfonalként a Magyar hiedelemmonda katalógust (összeállítója Bihari Anna, Budapest, 1980) és Körner Tamás Mutatvány a készülő magyar hiedelemmonda-katalógusból című munkáját használták. Értelmezésem szerint ezzel nem önmaguk munkájának igazolását akarták bizonygatni, hanem a tisztelt olvasó tájékozódását szerették volna megkönnyíteni. A gyűjtemény ezen előnyökkel büszkélkedhet is: jól áttekinthető, egyszerű, pontos rendszerében könnyű tájékozódni, könnyű megtalálni a létező kapcsolatrendszereket, és így élvezetes lehet a közölt anyag olvasása. Ami külön figyelemreméltó, hogy a történeteket, hiedelmeket, szokásokat, a népszokások, néphagyományok máig élő ősváltozatainak csillámait teljesen eredeti és hiteles módon közlik a gyerekek. Szinte érezni rajtuk, hogyha boszorkányról, a halottak járásáról, a tiltott helyekről, kísértetek tetteiről vagy a halottak nyugalmának megzavarásáról beszélnek, hogy borzonganak és valóságosan újra átélik a félelmeket, bár az elmesélt történetek nagy részét csupán hallották, vagy idősebbek elbeszélése alapján ismerik, de a bennük ragadt misztikus élmények sugárzása alól még a biztonságos közeg, az iskola sem tudta őket feloldani, ott sem tudtak szabadulni a „másik” világ hatása alól. A gyűjtők, P. Bodnár Enikő és Pusko Gábor kivételesen szerencsés kézzel nyúltak a témához. Szakmailag pontosan, mégis igen emberien kérdezik az adatközlő Vály-völgyi gyerekeket. Nagy erényük, hogy a 10–16 esztendős gyerekek őszinte bizalommal, teljes nyitottsággal mondják el a még élő hiedelemvilágból való sajátos, a gyermekkor csapongó fantáziája által igen eleven képiséget mutató élményanyagukat, hol hőseként, hol szenvedőjeként, hol meg csupán a hallomásból szerzett információ megőrzőjeként és továbbadójaként mindezen történéseknek, melyek ebben a szellemvilágban történtek és történnek. A gömöri magyarság egyik kistérségének, a Vály-völgynek máig megőrződött hiedelemvilága így menekedik meg a végleges elfeledéstől. Egy archaikus világ számára építettek bárkát a kutatók, hogy a réges-régtől közszájon forgó tudás- és ismeretanyagot átmentsék a múltból a jövőbe. A kutatás tovább folyik, mert az első fázis tulajdonképpen csak megnyitotta a tárnát. A gyermekek meséltek eddig. A folytatásban a felnőttek lelkében megőrződött, tehát minden bizonnyal néhol teljesen más hangsúlyokat kapó, más végkifejletű, más tanulsággal szolgáló történetek fognak előbukkanni az emberi emlékezet tárnáiból, mint a 21. században is élő szellemi világ. Előbukkanni, mint kincs, amit mások régen kidobtak volna már a szemétre, mondván, minek az ilyesmi a modern világban. Pedig de szegény is volna ez a „modern” világ az ilyenfajta szellemi kincsek nélkül és az ilyen kicsi, vékonyka, de szellemi erejében igencsak figyelemreméltó munkák nélkül, mint amilyet a Kulturális Antropológiai Műhely tett le az asztalra. A folytatás pedig következzen.

(P. Bodnár Enikő – Pusko Gábor: Hiedelemmondák a Vály-völgyben 1. A gyerekek ismeretanyaga. Kulturális Antropológiai Műhely, Tornalja)