Bárdos Lajos zeneszerző száztíz éve született

Zeneszerető édesanyja ösztönzésére tízévesen kezdett hegedülni, a hangszert azonban csak évekkel később szerette meg, amikor egy beteg társa helyére beugrott egy vonósnégyesbe. Tehetséges matematikus volt, s mérnök apja példáját követve a Műegyetemre iratkozott be. Hamarosan felülkerekedett zeneszeretete, s "átigazolt" a Zeneakadémiára, mivel azonban brácsa szak nem indult, a zeneszerzés szakra iratkozott be. Még hallgató volt, amikor Bakonybélen kórust szervezett egy cserkészcsapat tagjaiból. 1925-ben Kodály Zoltán legendás osztályának tagjaként végzett, vizsgaműve egy vonósnégyes volt.
    Diplomásként rövid ideig némafilmekhez hegedült a moziban és kottákat másolt. Zenepedagógiai munkáját egykori középiskolájában, az Attila utcai gimnáziumban kezdte, ahol saját módszert kifejlesztve népdalok és kánonok éneklésével próbálta a diákok érdeklődését felkelteni a muzsika iránt. Emellett az első magyar oratóriumkórust, a Palestrina kórust és a városmajori templom Cecília kórusát is vezette, ezek egyesüléséből 1941-ben alakult a Budapest Kórus, 1942 és 1962 között a Mátyás-templom karnagya volt. E kórusokkal korábban itthon nem énekelt zeneműveket, Liszt miséit, Kodály Budavári Te Deumját, valamint kortárs zeneműveket adtak elő.
    Bárdos Lajos 1928-tól oktatott a Zeneakadémián, ahol 1949-es megszűnéséig az egyházzenei szak tanszékvezetője volt, emellett tanított a középiskolai énektanár és karvezető, a zenetudományi, a zeneszerző tanszakon, s oktatott összhangzattant, magyar népzenét és kóruszenét, prozódiát, több tárgyat Magyarországon elsőként, saját maga által kidolgozott tananyag alapján.
    Zeneszerzői, zenetudósi, zenepedagógusi és karnagyi "énjéből" az utóbbit szerette legjobban, szívügyének tekintette a kóruskultúra fejlesztését. Kétszer kapott infarktust, mindkétszer vezénylés közben, ezért 1962-ben e tevékenységtől, négy évvel később a tanítástól is visszavonult. Zenetörténeti, stilisztikai, karvezetési és énekpedagógiai előadásokat azonban szinte élete végéig tartott országszerte.
    Ő szervezte meg a ma is élő, országossá terebélyesedett Éneklő Ifjúság mozgalmat, először 1934-ben nyolc iskola énekelt együtt a Zeneakadémián. A versenyszerű minősítés helyett a zene szeretetét és az együtténeklés örömét fontosnak tartó mozgalmat Kodály több művével is megajándékozta. Bárdos Lajos zeneszerzőként is elsősorban kórusműveket írt, köztük több egyházi jellegűt, s feldolgozta költők verseit is. Zenetudományi munkásságát elméleti írások, s elsősorban Bartók-, Kodály- és Liszt-tanulmányok jelentik.
    Munkásságát 1953-ban Erkel-díjjal ismerték el, egy évvel később érdemes művészi címmel tüntették ki, 1955-ben Kossuth-díjat kapott, 1970-ben kiváló művész lett. Feleségével 11 gyermeket neveltek fel. Bárdos Lajos 1986. november 18-án halt meg Budapesten, emlékét őrzi a róla elnevezett társaság, a hazai kóruskultúra fontos eseménye a nevét őrző zenei hetek.