Az utolsó nyomozó

Az armageddon elkerülésére nincs forgatókönyv: a NASA nem kéri fel Bruce Willist, hogy lyukat fúrjon a kisbolygóba, és atombombával robbantsa föl a Föld felé suhanó aszteroidát. Újabb és újabb számítások, esélylatolgatások látnak napvilágot; a közelgő apokalipszis határozza meg a mindennapi életet. A jövőt, a reményt eltörölte a száguldó planetoida, előkerülnek a bakancslisták – egyesek az élvezetekre összpontosítanak, mások az öngyilkosságot választják. Ilyen körülmények között érkezik meg egy bűntény helyszínére a fiatal, frissen kinevezett nyomozó, Hank Palace. A kollégák kivétel nélkül öngyilkosságként könyvelik el az ügyet, de Hank nem hajlandó elfogadni a magyarázatot. A gyorsétterem mosdójában talált Peter Zell biztosítási ügynök esete látszólag semmiben sem különbözik a többi, egyre gyakoribb öngyilkosságtól. A kisváros rendőrsége, mint mindenki más, félvállról veszi a munkáját; sokan úgy vélik, teljesen fölösleges a részletekkel bajlódni, mikor úgyis mindjárt mindennek kampec. Csupán rutincselekvések maradtak, az intézményrendszer recseg-ropog, s ekkor érkezik egy zöldfülű a noteszével, és mindenkit az őrületbe kerget a részletekre vonatkozó kérdéseivel. Winters krimijében nemcsak a rejtély megoldása jelenti az izgalmat és a vonzerőt, hanem a sötét háttér megrajzolása – amikor apokaliptikus hangulat von be mindent – olyan szituációt teremt, melyben a police procedural rendhagyó módon bontakozhat ki. A kaotikus állapotok közepette Hank állhatatossága, makacs kitartása, konok munkavégzése szimpatikus ellenpólust képez. A noiros krimiben a munkáját végző fiatal nyomozó elszántsága, kérlelhetetlensége bizonyul az egyetlen stabil pontnak: értelmet ad a tevékenységnek egy olyan világban, amelyből rövid idő alatt minden értelem elpárolgott. Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt. Fordította: Falvay Dóra. Agave Könyvek, 2015. 272 oldal.Értékelés: 8/10 Sánta Szilárd