Az iraki városok üzenete

Nagyböjtben a sivatagról elmélkedünk: a szent összeszedettség helyéről, Isten és a nagy önmegtartóztatók közelségéről. A pusztában vándoroltak a felszabadított izraeliták, Keresztelő János a pusztából jött, Jézus ott böjtölt negyven napig. S a tömegtájékoztató eszközökből egyszerre új, keserű szókapcsolat harsog felénk: sivatagi háború... Igen, és nem is akármilyen sivatagi. Mert a tankokkal felszántott iraki pusztaság nemcsak olajtartalékokat rejt, hanem becslés szerint vagy tízezer értékes történelmi helyet is, sokat a legrégibb bibliai időkből. Ott van például Babilon, a bomlasztó gőg s a nyelvek összekeveredésének jelképe. Az ősi dicső Ninive, az őszinte bűnbánat és az isteni könyörület színhelye. És sokak szerint a paradicsomi Éden úgyszintén, ahol tulajdonképpen kezdetét vette a civilizáció emberi drámája.

A bibliai Ninive helyén ma Moszul terül el: március 20-án azzal a szomorú ténnyel vált híressé, hogy az évezred első bombázott városa lehetett. Elgondolkodtató, hogy a ninivei vétkeseknek az Isten megirgalmazott, s nem sújtotta őket tervezett büntetésével. Ma az ember maga, kezébe véve az igazságszolgáltatást, ugyanazon a helyen ártatlanokat („tévedésből”) likvidál. Mennyire hiányzik Jónás próféta hangja, aki évszázadokkal ezelőtt éppen itt hirdette, hogy ha az emberek nem változnak meg, „Ninive elpusztul!” Csakhogy „Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek (...) Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.” (Jón 3, 4–5, 10) Ninive üzenetét bombázással sem lehet gyöngíteni. A német Freitag című lap egy írásában éppen arra szólítja fel az amerikai elnököt is, hogy alaposan olvassa el Jónás parancsolatját: „Azt beszélik, az amerikai elnök a kabinettagokkal együtt minden reggel olvassa a Bibliát. (...) Elnök úr, olvassa el Jónás próféta történetét!” Mert Jézus Krisztus szerint „a ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére...” (Mt 12, 41) Az első város – Ninive – tehát azt üzeni: ők vezekeltek – forduljatok hát ti is bűnbánattal és böjttel Isten felé, máskülönben magatokra vonjátok haragját.

A niniveieket a mai Irak északi részén megmentette a böjt s a bűnbánat. Tőle távol, délen található Babilon (ma Al Hillah), melyet épp ellenkezőleg, a féktelen gőg pusztított el. A babiloniak igyekezete egy olyan torony építésére, mely Istennel teszi őket egy vonalba, a nyelvek keveredését idézte elő, ami mintha előrevetítette volna az egész történelmet. Míg a nyelv, az emberi párbeszéd alapját kizárólag személyes, nemzeti, állami, lobbista vagy pénzügyi érdekek képezik, még az a legkerekebb ENSZ-asztal sem teszi a tárgyaló felek nyelvét érthetőbbé. A nyelvek érthetőségét egyvalami segítheti, mégpedig a visszatérés a közös alaphoz, Isten Igéjéhez, mely oly egyértelmű az ötödik parancsolatot tekintve is: NE ÖLJ! „Kérünk mindenkit – szólt a bagdadi püspök, Slemon Varduni –, legyenek tekintettel az iraki gyerekekre, a fiataljainkra, öregjeinkre és asszonyainkra – mind kétségbe vannak esve.” Vatikán is határozottan elutasította a háborút: „Aki azt mondja, hogy a nemzetek jogaival kapcsolatban minden békés eszközt kimerített, nagy felelősséget vállal magára – Isten előtt, a saját lelkiismerete s a történelmi távlat előtt.” Mert Babilon, a második város figyelmeztetően azt üzeni: a gőg magabiztos tornya könyörtelenül zuhan építőire...

A babiloniak és a niniveiek bűneinek őseredete Ádám és Éva eredendő bűnéből fakad. A Teremtés könyve szerint valahol a Tigris és az Eufrátesz közt követték el (Ter 2, 14), azaz a mai Irak területén, Ninive és Babilon közt. Lövöldözés, letartóztatás, bombák, riadó, szirénák... Nem modern folytatása-e mindez a „paradicsomból való kiűzetésnek”, folytatása Káin és Ábel testvérgyilkos versengésének? Ezért a harmadik legendás iraki hely, az Éden üzenete: ha eltávolodtok Istentől, egymástól is eltávolodtok. És a gyűlölet uralkodik el rajtatok.

Mikor ledőlt a New York-i ikertorony, romjai alatt egy meglepően pontos kereszt alakú konstrukciódarabot találtak. Ott áll, a legendás Ground Zerón, a tragikus esemény emlékműveként. Ám több mint emlékmű – figyelmeztető jel, melynek tartalmát maga Jézus teljesíti ki az e vasárnapi evangéliumban: „Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok” (Jn 12, 32). Igen, jönnie kellett egy másik Ádámnak, Jézusnak, aki ellentétben az elsővel, meghal Isten iránti engedelmességből és szeretetből. Ezen a vasárnapon azt kínálja nekünk, hogy ő, a keresztre feszített, magához vonz bennünket. És megtanít imádkozni ellenségeinkért.

A szerző római katolikus pap