Az ideális szobanövény száraz levegőjű lakásokba

Sokan szeretjük a legkülönfélébb szobanövényeket. Vannak azonban olyan fajták, amelyek nagyon szakszerű gondoskodást igényelnek. Úgy gondolom, hogy a kaktusz a legideálisabb növény azok számára, akik nem egészen jártasak a kertészkedésben. Kevés gondozást igényel, ritkán kell átültetni, még kevésbé metszeni, és ha néha-néha megfeledkezünk az öntözéséről, még akkor is életben marad, sőt néhány fajtának kifejezetten jót tesz, ha kiszárad, mert ezután hozza a legcsodálatosabb, legszínesebb virágait. A kaktuszok és pozsgások ellenállóak, mivel eredeti élethelyükön nagyon szélsőséges az időjárás, leveleiket tüskék helyettesítik, törzsük pedig bőrszerűen megvastagodott, így aztán a perzselő napot és az éjszakai fagyokat is jól elviselik. Vaskos bordázott szárukban úgy raktározzák a vizet, mint a teve a púpjában.

Persze, azért a körülmények a lakásunkban jóval kedvezőbbek, ezért ahhoz, hogy kedvenc kaktuszunk virágot és esetleg termést is hozzon, időnként meg kell teremtenünk az eredetihez hasonló feltételeket. Először is ne locsoljuk agyon a kaktuszt! Ha pedig már a földje csontszáraz, akkor se öntözzük két hétnél gyakrabban, és mindig csak igen kevés vízzel. Ha virágzásra akarjuk serkenteni, érdemes négy-öt hetes, úgynevezett szárítókúrának alávetni, s azután pedig rendszeresen megöntözni, úgy hat-hét naponként. Persze, ha szokatlan külsejű, különlegesebb fajtával találkozunk, nem árt jobban utánanézni a szakkönyvekben, hogyan ápoljuk, öntözzük.

Kaktuszt az ablakba!

Ha kiválasztunk néhány hasonló igényű, de változatos formájú kaktuszt és pozsgást, valóságos sivatagi hangulatot varázsolhatunk lakásunk ablakába. Egy átlagos méretű terrakotta virágládába körülbelül hat-hét kisebb növény fér el kényelmesen. Készítsünk azonos mennyiségű homokból, virágföldből talajkeveréket. A láda aljára pedig tegyünk agyaggolyókat, majd terítsük rá a keveréket. Óvatosan vegyük ki a növényeket a cserépből (használjunk védőkesztyűt, majd vastag csomagolópapírral fogjuk meg a szúrós kaktuszt). Lazítsuk meg kissé a gyökerét, és aztán úgy ültessük a ládába. A legnagyobb növényekkel kezdjük az ültetést, és aztán hagyjunk elég helyet a növekedéshez. Amikor pedig kész, simítsunk rá egy réteg agyaggolyót, végül a tetejét díszítsük apróra vágott kavicsokkal. A kavicstakaró nemcsak esztétikus, hanem megakadályozza a zöld algák elszaporodását is. Az ilyen módon összeállított kompozíció gondozása nem igényel túlzott szakértelmet, három-öt év múlva elég felújítani a földjét, esetleg akkor átültetni, vagy bővíteni a növényeket.

Néhány érdekesség

Talán kevesen tudják, de a kaktuszok és pozsgás növények között vannak ehetőek, de vigyázat, ezek sajnos nem a szobanövények közül kerülnek ki. Van néhány olyan fajta, amelynek a törzse főzve, párolva finom, de a legtöbbnek édes és ízletes gyümölcsét, termését fogyasztják. Nem is kell túl messzire mennünk, Görögország, valamint Olaszország déli részén sétálva jól belakmározhatunk például az édes kaktuszfügéből, kevés cukorral a hagyományos módon még lekvárt is készíthetünk belőle. (Vigyázni kell azonban, a gyümölcs héján lévő hajszálvékony, de annál szúrósabb tüskék miatt puszta kézzel nem szedhető!) Még délebbi országokban egyes kaktuszoknak a gumóját úgy eszik, mint mi a burgonyát, néhol savanykás terméséből kandírozott édességeket is készítenek. Mexikóban pedig a hatalmas területeket benövő agavé hajtásaiból készül az ország különleges nemzeti itala, a Tequila.

Egyes pozsgásfajtákból kozmetikumokat, valamint gyógyszereket is készítenek. Mi leginkább az aloé verát ismerjük, melynek ragacsos, vízszerű nedve krémek, samponok, szappanok alapanyaga, de használják kisebb sérülések, sőt égések kezelésére is. (méri)