Az érzelmek sűrű hálójában

De amíg a 2006-os magyar mustra a fiatal filmesek fóruma volt, az idei inkább a középnemzedéké és az idősebb rendezőké. Most először ráadásul két kategóriában folyt a verseny. A művészfilm és közönségfilm között már az előzsűri is határt húzott, a nagy megmérettetésben pedig egy öttagú nemzetközi csapat hozott végső döntést. Az első meglepetés akkor érte a szemle utolsó estjének közönségét, amikor kiderült: Szász János filmje, az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója nem fődíjat, hanem a legjobb rendezés (és a legjobb operatőr, a legjobb hangmérnök) díját nyerte el. Ezen sokan elcsodálkoztak. Az idei szemle a zsűri véleményétől függetlenül ugyanis Szász János nevétől volt hangos. A Csáth Géza írásai alapján forgatott elmegyógyintézeti szexuális kóreset az emberi lélek legmélyebb bugyrait járja be, de úgy, olyan képi világot mutatva (látvány: Szőllősi Géza, operatőr: Máthé Tibor) és olyan szenvedélyes színészi alakításokkal (Ulrich Thomsen, Kirsti Stubo, László Zsolt és Börcsök Enikő), hogy már a szemlén kultuszfilmmé, egyébként pedig a modern filmművészet egyik meghatározó darabjává válhatott.

Megérdemelten nyert Bollók Csaba munkája, a szociografikus Iszka utazása is: a legjobb szerzői film díjával kitüntetett alkotás, amely egy erdélyi kislány sorsát kíséri nyomon egy Isten háta mögötti bányaváros peremétől egészen a Fekete-tengerig, ahol egy teherhajón prostitúcióra kényszerítik. A Varga Mária által játszott Iszka tizennégy éves romániai Árvácska. Alkoholista szüleire semmiben sem számíthat, így egyedül, s szeretet nélkül kell felnőnie. Enyedi Ildikó, a játékfilmes zsűri egyik tagja szerint „a legnemesebb értelemben vett igazságkeresése miatt” ítélték a díjat Bollók Csabának.

Az idei szemle legnagyobb vesztese Kamondi Zoltán, aki Bodor Ádám regényét, Az érsek látogatását vitte filmre lebilincselő képi világgal (díszlet: Árvai György). Kamondi alkotása az idei termés másik szenzációja volt, s hogy „csak” a legjobb látvány díját kapta, annak egyetlen oka lehet. A figurák közötti kapcsolatok bonyolultsága. Ebbe a dús, szövevényes történetbe azonban a rendező úgy lehel életet, hogy figuráival végül mégis azonosulni tud a néző, a fokozatosan kibontakozó cselekmény pedig egyáltalán nem hagyja őt hidegen. Molnár Piroska pályája egyik legizgalmasabb alakítását nyújtja a filmben. Colentina Dunka, a női nemhez lángoló szenvedéllyel vonzódó fodrásznő szerepében színészetének eddig sosem látott árnyalatait mutatja meg. Ő is nagy vesztese az idei szemlének. Akárcsak a tavalyinak, amikor a Taxidermiában nyújtott páratlan alakítását vette természetesnek a zsűri. Akkor Tóth Orsi vitte el a díjat Mundruczó Kornél Johannájaként, most Kovács Kata előzte meg őt a Mészáros Péter rendezte Kytherában nyújtott alakításával. A film, ahogy azt a rendező megfogalmazta: „Két lélek utazása apró szökések, párharcok, vándorlások közepette a halványuló szerelmet felváltó melankólia felé.” Ez így jól hangzik. Ugyanez a moziban kicsit unalmasra sikeredett.

A műfaji film fődíjára ugyancsak három film volt esélyes: Rohonyi Gábor finom érzelmekkel és kedves humorral átszőtt munkája, a Konyec, Sas Tamás fordulatokban gazdag, szellemes alkotása, az S.O.S. szerelem! és Herendi Gábor Lorája. Ez utóbbinak sajnos a füstje nagyobb, nem pedig a lángja, fordulatai kiszámíthatóak, a kapcsolatok nem igazán mélyek, a szerelmi szálak fádok. Minden megtörténik a filmben, aminek meg kell történnie, de semmi sem hagy nyomot a néző lelkében. Lucia Brawley, a címszerepet alakító amerikai színésznő éppen csak azzal a plusszal marad adósunk, ami miatt a rendező őt választotta a feladatra, Nagy Péter (az idei Berlinale magyar Shooting starja) végig olyan távol tartja magától a figurát, hogy el is veszíti néha. A főszereplők közül egyedül Fekete Ernő jeleskedik, a kisebb feladatokkal megbízottak csapatából pedig Lázár Kati, Gazsó György és Reviczky Gábor. Igazi felüdülés Sas Tamás romantikus komédiája, az S.O.S. szerelem!, amelyben két társkereső szolgálat vezetője (Csányi Sándor és Ullmann Mónika) gabalyodik egymásba. Ha a Goda Krisztina rendezte Csak szex és más semmi új színt hozott a magyar film palettájára, akkor jelzem: máris itt a párja, s ez is elárul egyet s mást napjaink magányos lelkeiről. A kategória fődíját (s hozzá a közönség 25 milliós internetes díját) Rohonyi Gábor nyerte a Konyeccel. Ez a mesterien megírt, egyszerre megmosolyogtató és elgondolkoztató, két idős ember (egy nyugdíjas házaspár) sajátos lázadását bemutató mai rabló-pandúr történet (Keres Emil és Földi Teri, valamint Schell Judit és Schmied Zoltán remek játékával) igazán nagy mozislágere lesz a következő heteknek.

Ugyanez aligha mondható el Maár Gyula régóta várt filmjéről, a Töredékről, hiszen ez nem a széles közönségréteget célozza meg. Kihagyásos dramaturgiájával, morális fejtegetéseivel, súlyos, főleg a legelején végtelennek tűnő monológjával nehéz helyzet elé állítja a nézőt, szorításából azonban egyetlen pillanatra sem engedi. Nem sokkal a második világháború után, egy katolikus kolostor zárt világában játszódik a történet, ahol hitek és kételyek, illúziók és szenvedélyek között találkoznak papok és az alkalmanként őket látogató világi nők. A kinti rendszer azonban egyre erősebben érezteti hatását. Zsótér Sándor, a film főszereplője kapta a legjobb férfialakítás díját. Átszellemült játékát nem is kérdőjelezheti meg senki. (Egy idős primadonna józan gondolkodású fiaként, a kiváló lengyel színésznő, Maja Komorowska mellett Elek Judit filmjében, A hét nyolcadik napjában is remekel.) Maár Gyula érzékeny irányításával színészi tehetségének legsűrűbb esszenciáját adja. Mint ugyanebben a filmben Törőcsik Mari is. Ahogy „dolga végeztével” kisétál a kolostor kertjéből, ahogy magas sarkú cipőben, kalapban, szipkával a kezében eltűnik a ködben, az a színészet magasiskolája. Azzal még a leglátványosabb elmegyógyintézeti alakítást is maga mögé szorítja.