Az érzelmek precíz mérnöke

Mintha azt kérdezné: „Rólad tudják?” A könyv szerzője ugyanis azt tanácsolja: „20–25 éves kor fölött már lépjünk át (aki teheti) a romantikából a mai világba, és ne hordozzunk titkot.” Vagyis: „Bújjunk elő, aztán akinek nem tetszik, hát ne beszélgessen velünk. És nehogy már bocsánatot kérjünk, hogy melegek vagyunk. Akarta a fene.” Akarta a fene. Erről meg mi juthat eszünkbe? Fejes Endre és a Gondolta a fene. „Mi haragszunk. Ti megbocsáttok. Ők kinevetnek.” Nádasdy Ádám, a költő, a nyelvész, a műfordító, az ELTE angol tanszékének professzora azonban nem az a titkolózós fajta. Témába vágó írásait (tudnivalóit, kapaszkodóit, üzeneteit) 1995-től jegyzi, ezek számottevő része a Másokban jelent meg anno, majd 2014 folyamán az Élet és Irodalomban. Tehát nem egy „bujdosó” első kitárulkozása, színvallása ez a kéttucatnyi miniatűr remekmű. A titokra nem most derül fény. Nádasdy Ádám, anélkül, hogy egy láthatatlan sereg élharcosa lenne, rég kimondta már, amit nem akart magában tartani. „Nem az a titok, amit nem tud senki – állítja. – A titok az, amit mindenki tud, de mindenki tudja róla, hogy titok.” Esterházy Péter is tudja, amit tudnia kell. „Nagy szerző nagy szerelmes könyvéhez” írt fülszöveget. „Nádasdy nagy szerelmes író – állapítja meg rögtön az elején. – A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást. Olyan nincs, hogy döngicsélés van meg hümmögés, és az nem jelent semmit.” És jön is rögtön egy rövidke személyes történet, a la Esterházy: „Egyszer, már több mint harminc éve, voltam Berlinben (Nyugat-Berlinben) egy melegirodalmi felolvasón. Azt reméltem, érdekes lesz, de annyi történt csak, hogy a (közepes vagy dilettáns) szövegekben sie helyett er állt, az ő helyett ő, s ezt önmagában érdektelennek gondoltam. Ezek a magyar ő-k azonban kiélesítik a szövegeket. Mert kiélesítik az életünket. Nádasdy írásai nem egy részhalmazról szólnak, mondjuk, bátran, ez sem volna kevés, ez az emancipációs harc, de nem okvetlenül az irodalomra tartozó ügy (megjegyezvén, hogy nem tudom pontosan, és azt hiszem, nem is tudható, mi tartozik oda, mi nem), hanem rólunk, mindenkiről szólnak. És valóban bátran, de ez a bátorság nem az ő-kből következik, hanem részint a szerző nagyságából, részint a… hát, azt hiszem, a szerelemből.” S jön a pontos diagnózis: Nádasdy ugyanis Esterházy Péter szerint: „A lélek, a test, a nyelv mérnöke.” Összességében: az érzelmek mérnöke. Minden írása ezt tükrözi. Beszélhet filmről, Derek Jarman alkotásairól, Verlaine és Rimbaud világáról az Agnieszka Holland rendezte Teljes napfogyatkozás kapcsán, Allen Ginsbergről, a beatnemzedék pápájáról, írhat úti beszámolót, boncolgathatja Shakespeare szerelmi életét, mesélhet hétköznapi vagy hegyeket megmozgató (meleg) történeteket, anekdotázhat világhírű zenészekről vagy épp a házunk előtt dolgozó kukásról, szívén-lelkén minden kaput szélesre tár. Úgy mond véleményt, hogy nem űz gúnyt sem emberből, sem intézményből, s közben még segít is azoknak, akik vergődnek, vívódnak és nem merik vállalni belső arcukat, vagy akár még hazudnak is – önmaguknak. Tévhiteket oszlat el, kényes kérdésekre ad kielégítő választ, keresztény erkölcsöt, keresztény tanítást magyaráz. Írásai nem csak a melegekről és nem csak a melegekhez szólnak. Szólnak mindenkihez, akik tisztábban akarnak látni, akiket érdekel a másikban a más, akikben ott az elfogadás. De főleg azoknak ajánlom a könyvet, akikben tombol az elutasítás. Bátran vegyék a kezükbe, lesz mit újragondolniuk és átértékelniük utána.