Az épületes látványról

 

A kötet címe meglehetősen minimalista: Építészet. Václav Kinga a vizuális kultúra iránt fogékony olvasóközönségre számít. Tisztában van azzal, hogy mi, átlagemberek keveset tudunk a huszadik századi és kortárs építészetről. Az iskolában – jobb esetben is – csak a korstílusokat tanították, de nem biztos, hogy ma is meg tudunk különböztetni egy reneszánsz és egy barokk templomot. A moderntől pedig idegenkedünk. Illetve – ami talán még rosszabb – szájtátva csodáljuk a hatásvadász, hivalkodó, ízléstelen épületeket. A lakóházak szintjén megjelent az úgynevezett „vállalkozói barokk”, városainkat ellepik a puccos üvegpaloták, mi pedig észre sem vesszük, mennyit csorbul a szépérzékünk, ha nap mint nap elhaladunk ezek mellett. Mert a terek tudat alatt is hatnak ránk. „Az építész feladata és felelőssége megfelelő módon dolgozni velük úgy, hogy közben ne csak a funkcionális, esztétikai, szerkezeti vagy anyagi szempontokat tartsa szem előtt, hanem a pszichológiai és társadalmi tényezőket is” – írja Václav Kinga a kötet előszavában, majd így folytatja: „Ezért is furcsa számomra, hogy komoly társadalmi jelentősége ellenére milyen keveset tudunk minőségi kritériumairól, értékrendjéről, alkotási folyamatairól. Különössen érvényes ez a 20. század elejétől kezdve, pedig az akkor kialakult irányzatok közvetlen hatással voltak nemcsak mostani környezetünk alakulására, tehát arra, ami ma körülvesz bennünket és meghatározza mindennapjainkat, hanem arra is, ahogyan egy építészeti alkotásról egyáltalán gondolkodunk.” A szerző a fotókkal gazdagon illusztrált kötetben külön fejezetet szentel a modern szakrális építészetnek, az esztétikai kvalitásokat az egyszerű geometriai formákban, elemekben és színekben kereső minimalizmusnak, a korunk emberét „megcélzó” közösségi épületeknek, emlékműveknek, múzeumépületeknek, valamint a számítástechnika vívmányait használó digitális építészetnek. Konkrét épületeken mutatja be az egyes stílusirányzatokat, szinte vezetve, terelgetve az olvasót, aki – miközben saját szemére is hagyatkozhat – elolvashatja, miért különleges, miért szép az, amit lát. Megismerkedhetünk néhány, világviszonylatban is kiemelkedő építész munkásságával, sőt olyan épületeikkel is, amelyek különböző okokból végül nem épültek meg. A dunaszerdahelyi Arthe Caféban tegnapelőtt rendezett könyvbemutatón ez a kérdés is szóba került – a megvalósíthatóság buktatói, a művész örök harca a mindent jobban tudó megrendelővel, a városkép alakításának esetlegessége, illetve következetessége, és persze a kelet-európai, ezen belül is főleg a hazai helyzet. A könyvet Gyenes Gábor képzőművész méltatta, a beszélgetést a szerzővel Molnár Norbert, lapunk főszerkesztője vezette. A bemutató hangulata nemcsak a viszonylag kevés érdeklődő miatt volt családias, hanem a „szakmázás”, az idegen kifejezések használatának tudatos mellőzése miatt is. Václav Kinga úgy válaszolt a kérdésekre, mint aki nem is a hosszú évek alatt felhalmozott tudásra, hanem mindenekelőtt saját érzelmeire és szubjektív ízlésére támaszkodik. Ez a szimpatikus hozzáállás pedig nemcsak a kérdezőből csalt elő „emberi” kérdéseket, hanem a közönségből is. Valahogy így kell(ene) népszerűsíteni a modern építészetet nyilvános fórumokon. Vajon létezik-e, kialakulhatott-e tipikus közép-európai építészeti stílus egy olyan régióban, amelybe az évszázadok alatt minden meghatározó újítás nyugatról érkezett? Mi jellemzi mai környezetünket, kik, hogyan, milyen szempontok alapján alakítják ki a tereket, ahol élünk? Miért nincs Pozsonyban mondjuk a bilbaói Guggenheim Múzeumhoz mérhető, világhírű építészeti alkotás? Egyáltalán, melyek hazánk legérdekesebb épületei? Miért szaporodnak az ízléstelen objektumok? Megannyi kérdés elhangzott a könyvbemutatón, most csak ez utóbbira adott választ ismertethetem. Václav Kinga szerint a gazdasági válság, a befektetők kapzsisága, valamint rossz ízlése áll a dolog hátterében. Míg például nálunk a befektetők 40 százalékos haszonkulccsal dolgoznak, Spanyolországban ez az arány csak tíz százalék. Pont ennyi hiányzik ahhoz, hogy nálunk is minőségi alkotások születhessenek. Václav Kinga szerint ebben a régióban inkább a kevésbé bombasztikus, visszafogottabb kategóriákban épülnek fontos alkotások. Ha lesz a könyvnek második része, abban már ezek is szerepelnek – ígéri a szerző. Mi pedig csak szurkolni tudunk, hogy legyen. És kifejezni elismerésünket a Lilium Aurum Kiadónak, amely felkarolta ezt az úttörő vállalkozást és megjelentette ezt a remek kötetet.