Az ember és a világegyetem

A bevezetőt egy sor asztrológiai fénykép adja, amelyeket csillagászati műszerek segítségével készítettek csehországi és szlovákiai asztrológusok, lencsevégre kapva a világűr látványos, de szabad szemmel nem megragadható jelenségeit: csillagokat, galaxisokat, csillagködöket stb. Egy másik teremben vetítés formájában további égi jelenségeket figyelhetünk meg – mint amilyenek a holdfázisok, nap- és holdfogyatkozás, hullócsillagok, üstökösök és egyéb égi látványosságok. A fényképeket a rimaszombati csillagvizsgáló bocsátotta rendelkezésre. A kiállítás további része már túlmutat az objektív világegyetem jelenségeinek bemutatásán. Az itt felsorakoztatott képzőművészeti alkotásokat a Nógrádi Múzeum és Galéria gyűjteményéből válogatták: akvarellek, grafikák, művészi kerámia- és üvegművek, melyek az ember és kozmosz közötti kapcsolatok finomabb hullámait közvetítik – gondolatokat, érzéseket az ember szerepéről a nagy mindenségben. Az érzékekkel felfogható, objektív világűrt itt már sok esetben felváltja a teremtés vallásos-mitikus fogalma, illetve a belső kozmosz – az ember lelki-szellemi világának kivetülései. A teljesség igénye nélkül így látatlanban is lássunk néhány példát: mind a képeken, mind pedig a plasztikákon megjelennek olyan szimbólumok, amelyek összekötik az eget a földdel: torony (vö. Bábel tornya) és a létra (vö. Jákob lajtorjája) vagy a város, amely egykor, amikor még az ember egységben élt a természettel – a nagy világegyetem leképeződése volt kicsiben. Egyetemes, örökérvényű tartalmakat közvetítő ősképekkel is találkozhatunk, mint a szerelem, az anyaság, a bánat kozmikus szintre emelt alakjai Szabó Gyula grafikáin és számos más szimbólum a Kozmosz és forma sorozatából. Milan Sokol linómetszetei szintén az ember és a világegyetem kapcsolatát feszegetik filozofikus, de nem kevésbé szatirikus hangvétellel – az ember pozíciója, törekvései, hogy több-kevesebb sikerrel elérje a végtelent. Hogy hatalomvággyal, nagyravágyással jelentősebbnek érezhesse magát, vagy egyszerűen csak az embernek azzal az alapvető sóvárgásával, hogy önmaga fölé kerekedjen, kitörjön saját, beszűkült világából, s felérjen az „égig”. Pavol Muška akvarellsorozatai a látható világban való megtestesülés és átváltozás metafizikai módját mutatják be. A losonci születésű, nemrégiben elhunyt Eduard Antal szürrealisztikus tájvízióin az ég és a föld találkozik, az ember jelenléte különös, tudományos-fantasztikus hangulatot keltő tárgyakkal van jelezve. A kiállított plasztikák hasonló tartalmakkal még változatosabbá és sokszínűbbé teszik a tárlat nyújtotta vizuális élményt – példaként említeném Ján Zoričák Hírnök a világűrből című üvegművét. Az említetteken kívül számos más, neves szlovákiai és külföldi művész alkotásaival ismerkedhet meg a látogató. Az ember és a világegyetem című kiállítás mind gyermekek, mind felnőttek számára tanulságos anyagot kínál, bővíti a világról szerzett ismereteket, ugyanakkor a képzőművészeti alkotások révén megnyitja az utat a képzelet dimenzióiba.Németh Bozó Andrea