Az ember, aki manzárdba ment fel

Jó, hát akkor itt fogunk élni. (Megáll az idő)
Vasútnál lakom. (József Attila)
Vannak jobb helyek, de nekem megfelel. (Hobo Blues Band)

És bejött a Dunáról.

Egy barátja ajánlotta fel lakását – ő csak ritkán van itthon, a babájával vidéken.

K. Dezső beköltözött, itt még úgyse laktam.

Hol? Kőbánya, lakótelep; 1939 és 1942 között épült, 888 kislakás, vízöblítéses vécével, de fürdőszoba nélkül (viszont épült közfürdő), kispénzűeknek; a szomszédos nyomortelepről is ide költöztették a lakókat. A lakásokat egységesen számozták, 1-től 888-ig, K. Dezső most az 562-ben. A hálófülkés lakásokhoz kamra helyett a lakókonyha ablaka alatt kívülről szellőző kamraládák, korabeli népnyelven „Hitler-kasztlik” készültek. Ezek persze eltűntek, készültek viszont fürdőszobák, zuhanyzófülkék.

Sínek (vaspályák) határolta terület: a ceglédi, hatvani vonal és az újköztemetői villamos. Gyerekkorában (később is) bakter akart lenni: száll a 424-es, ül a tisztaszobában, nézi a tévét, néha kimegy; borostyánnal befuttatott bakterház s a bakter előtte áll s üzen, / piros zászló kezében, körötte sok gyerek, visszamegy, nézi tovább a sorozatot, a kertben piros rózsák beszélgetnek.
K.(őbányai) Dezső, vakvágányon bakter, elindul, meccsre (járt már erre, túl sokszor, temetőbe, -ből.). Sörgyár-pálya, igazi fű, nagy ritkaság! Viszont nincs világítás, 2-kor a meccs. Hol is kell leszállni? Három idős férfi, sporttáskával, csak az ellenfél lehet. Leszállnak, indul utánuk, arra van a pálya, mondja az egyik és előre mutat, mi még bemegyünk ide, büfé. K. Dezső majd a meccs után (nem mintha oly sportszerű életmódot élne), a pályán. Pultosnő várja a vendégeket, de csak K. Dezső, aki megköszöni, hogy „miatta” van itt, elköszön. A temető felé megy?, kérdi a hölgy, nem… vagyis hát igen, a temető felé, míg oda nem érek, nagyon szellemes. A villamoson két roma csávó, külön ülnek K. Dezső köztük áll (és örül, hogy nem adják át a helyüket), az egyik magában beszél, ha megütnek, ne tartsd oda a másik orcád is, K. Dezső megszólal, ezt szokta, nem kellene, nem egészen így van a Bibliában, „tartsd oda a másik orcád is”. A srác mintha már várta volna, ne tartsd oda! És átszól a másikhoz, te odatartod? Te se, ugye, tesó?

Hazaér (most ez a haza), még van idő, körülnéz, hol is van.

KISTESTŰ KUTYÁK FUTTATÁSÁRA KIJELÖLT TERÜLET, se kutya, se gazda. Viszont jön két nagytestű, a kutya és gazdája, az eb már közel, Zeusz!, szól rá a másik nagytestű, főisten el. KŐBÁNYAI KUTYÁSOK ETIKETTJE, kint van táblán, ismeri a kutya is, idegeneket nem szagolgatunk.

Emberszag. Idegenszag. Ezt érzi K. Dezső. Szokjad.

Tovább, óvoda, Közösségi Ház: Idősek Klubja, ide, lehet, benéz. (A klub az egykori koraszülöttotthon helyén alakult; itt volt az ország első ilyen otthona, inkubátorral.) A Senior Ping-Pong Klubba is. Addiktológiai Gondozó,  bentlakásos, ide azért ne. A Mikulás-estre és a Karácsonyi koncertre már elfogytak a jegyek. Kézműves-foglakozás, Jóga, Dalárda, Zumba, Gerinctorna. Van itt élet. És halál, emléktábla. 1956. november 4-én a mai Hungexpo területén összegyűltek16-23 évesek, köztük eltávozáson lévő sorkatonák. A bevonuló szovjet csapatok egyszerűen legéppuskázták az ellenállást ki sem fejtő fiatalokat, kilencen haltak meg.

Iskola. Szobrok. Két méter magas mészkő talapzaton két méteres férfialak szintén mészkőben. Széles vállú, de nem vendégoldal reng rajta; kezeiben, terpeszállású lábai előtt csákány, fejét jobbra fordítja és benéz egy első emeleti lakásba. Nem szeretnék ott lakni, minden nap erre az acélos (mészköves) tekintetre ébredni. A másik szobor is mészkőből, munkásházaspár egy karon ülő és egy álldogáló gyermekkel. (Akkor, a szocializmusban, amikor a szobrok ide kerültek, még ez volt a családmodell.) Tovább, kisbolt; tényleg kicsi, de „minden” van, a törzsközönség persze ampullára (magyarul féldekásra) és dobozos sörre tér be, megisszák a munkáscsalád szeme láttára. Hús és Élelmiszer Kereskedés, zárva. Régen volt a telepen posta, rendőrőrs, fodrászat, szatócsbolt, községi (!) élelmiszerbolt, lóhúsbolt, trafik, tejcsarnok, kocsma, cukorkaárusító bódé, cukrászműhely. Mozi! Most Nemzeti Dohánybolt, erre mindig lehet számítani. És van még egy bolt, kínai, Vegyes Diszkont, tágasabb, mint a kisbolt,  de szűkösebb, a választék.

Elsétál Kőbánya alsó vasútállomásra, régi kedves helye a resti, itt mindig akciós az unicum. Most nem az, viszont nem zárt be (mint mostanában oly sok kedves helye). És egy (megkésett) Katalin-napi buliban találja magát; egy fiatal, cowboykalapos srác gitározik, középkorú (idősebb) társaság énekel. Nézz, nézz az ég felé! Aztán részegen ki visz majd haza? Lassan ott tartanak, egy hölgy az asztalra borulva. Petró-leum-lám-pa! K. Dezső mellett a szomszéd asztalnál középkorú férfi egyedül, a széken hátizsákja, előtte unicum, ászok, aztán még egy kör. Vonatra vár? Nem hiszem. Csak úgy tesz. És te mire vársz, Dezső?! Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz! A pultosnő is beszáll, egy másik hölgy táncol, magában, aztán elindul a vécé felé (a nőin piros, a férfin kék pettyes iskolafüzet, vignettával, névvel), bemegy a férfiba, oda nem kell kulcsot kérni. Saját száma van, a Szexkirálynő!, üvölti egy úr, a gitárosra mutat és szíve hölgyét ölelgeti, de a cowboykalapos a Magány címűt játssza, szintén saját szerzemény. Ettől mindenki kedve elmegy, hazavisszük taxival, dobjuk össze, mondja az iménti úr és ébresztgetik az asztalra kidőlt hölgyet. Biztos ő az ünnepelt. A hátizsákos szomszéd kér még egy kört, a gitáros megy a vécébe, K. Dezső megköszöni neki a zenét. Folyton belepofázik. Megjön a taxi, asztalbontás, K. Dezső is el. A hátizsákos marad, tán még most is ott ül.

Vissza is gyalog, a légifolyosó alatt, nézz, nézz az ég felé!, Ferihegy (Liszt Ferenc Repülőtér), le-, felszálló gépek zöld-piros fényei; OTEL, ennyi látszik, majd megnézi, mi is ez (Az Expo Congress Hotel 50 méter magasan emelkedik Budapest fölé. A Hungexpo közvetlen szomszédságában található szállodánkból kiváló kilátás nyílik a fővárosra, legfőképpen a legfelső emeleten található Sky Barból, amely minőségi italaival nyújt tökéletes kikapcsolódási lehetőséget a nap végén. Nehogy már ne nézze meg, onnan, a kilátást! És egy whisky, mert fél a magasban, a Sky Barban.)

Lefekszik, többször felébred, ahogy szokott. Hallja a vonatokat – ahol ő is lakik, a második emelet magasságában a töltés, de ő a távolabbi lépcsőházban. Jön, megy a vonat, száll föl-le a repülő, berezonálnak a könyvespolc eltolható üvegei, majd csinál valamit. Például felkel. Kétszer süt be a nap a lakásba (északkeleti fekvés), reggel, az ablak sarkába és délután, amikor a szemközti ház ablaküvegéről visszaverődik. De most nem süt be – esik a hó! A házat belepi, az utcát belepi, a csizmát belepi, mindent eltemet a hó, bent húzd ki ezt, vacogd át ezt az időt.

Még mindig havazik.

Reméljük, Mary, fehér karácsonyunk lesz.

(A szövegben Cseh Tamás-Bereményi Géza, Radnóti Miklós, Szép Ernő)