Az ember, aki manzárdba ment fel

Sajó László

Alagír

A Meccs (előtt és után)

Üljük körül az asztalt

(Kassák Lajos)

És elment Újvárba.

Hajrá, győzzetek! (a Nemzeti Sport címlapja) Belül: … bízom abban, hogy ez a mérkőzés nem alakulhat másként, csak úgy, hogy a végén győztesen jövünk le a pályáról. (Dzsudzsák Balázs) Teljesült a felvidéki magyarok álma, akik az utóbbi években a jelentős sporteseményeket, magyar sikereket csak a szlovák televízióban nézhették – főleg a futballt. Nagyon örülünk, hogy ez már a múlté. Hétfőn a mi Pistinket, Hajdú B. Istvánt hallgatva szurkolunk a magyaroknak. (Duducz Tibor)

Mi, négyen (Árpi, Feri, Tamás, K. Dezső) elmentünk Újvárba, Dénes barátunkhoz, hogy nála szurkoljunk a magyaroknak.
Régebben többen mentünk, focizni. 1997-ben öten, Pestről, és játszottunk egy iskola tornatermében újvári barátainkkal, többségükben (kisebbségükben) magyarokkal, de később csatlakoztak szlovákok is. Utána vacsora, dínom és dánom. Aztán ők jöttek hozzánk, foci a Városligetben, kezdetben salakon, aztán műfüvön (lassan ott sem, közelít a Liget projekt). Vacsora változó helyeken: nálunk a Beugró (ma Ferdinánd, Aradi–Szív u. sarok), egyik barátunk gellérthegyi teraszán, Réti Sas, de a legkedveltebb hely a Mongol Barbecue volt, Budán. Újvárban játszottunk a sportcsarnokban, kollégiumban (vacsorák helyben vagy kocsmában, egyszer Udvardon, borospincében). Emlékezetes év volt 1998, foci után kocsmában néztük az angol–argentin világbajnoki nyolcaddöntőt (2-2, tizenegyesekkel az argentinok jutottak tovább), mellettünk csalódott és részeg angolok; kitört a vihar, menekültünk az autókba, Árpi is, néztek rá – idegen autóba szállt, ki az esőbe, mehetett taxival, még jó, hogy tudta a címet, Dosztojevszkij 77. Itt egy víkendházban (nem) aludtunk, K. Dezső hálózsákban a konyhakövön. Volt, amikor a temetőben kezdtünk, egy barátunk, sporttársunk sírjánál. És a strandon fejeztük be, foci után teke, aztán csobbantunk. Másik emlék: a sportcsarnokban megvacsoráztunk, ittuk a borovicskát, sört, amikor valaki (biztos a vesztes) felvetette, játsszuk le a visszavágót. És lejátszottuk. A kollégiumban K. Dezső kétszer kelt fel pisilni, és mindkétszer másik szobába ment vissza, akkor éjjel három ágyban aludt. Emlékezetesek voltak a malacvacsorák; egyik sporttársunknak, aki nem tudott jönni, vittük a malac fejét; ne mondja, hogy nincs malaca. Kb. 15 évig ment ez így (ők jöttek, mi mentünk), tavaszi-őszi menetrendben.

Párkányban, a híd után pénzváltás, 334 Ft/euró, történelmi mélyponton a forint, viszont mi, akár a magyar gazdaság, hasítunk, Árpi a tükörbe néz, nekünk villognak?, egy rendőrautó mögöttünk. 50 helyett 66-tal ment (el is neveztük azonnal Fittipárpinak), 20 euró. Némi vigasz(díj), hogy az egyik rendőr hajrá, magyarok!-kal köszön el, a másik pedig biztosított a nagyszombati szlovák–horváton, nullháromig néztem. Az ijedtségre megállunk Köbölkúton, egy borovicskára (60 eurócent), a sofőrnek, szegénynek, kofola. A kocsmában magyar kártyával játszanak, hárman, K. Dezső érdeklődik, alagír, még sose hallottunk róla. (Utánajár: három kártyát osztanak mindenkinek, az asztalon is le van rakva három lap, három egyformát vagy egyszínűt kell gyűjteni, akinek ez sikerül, nyer, alagírja van.)

Randevú Dénessel a Kostyálban (nekünk Bernard), sokadszorra csodáljuk meg kemény, korsó fölé emelkedő habját (K. Dezső mutatóujjal „lefölözi”), kóstoljuk, na, ez a sör (1,30 euró; október 3-án akció, 60 eurócent/korsó, visszajövünk!), meg a borovicska (1 euró). Aztán még egy kör, még egy és anekdoták, csapatok, nevek, Veselý, Jokl, Stratil, Kabát, Dénes fordítja, a vidám Jokl elveszítette a kabátját. Na, mi majd nem leszünk ilyen vidámak, elveszítjük kedvünket. K. Dezső egy oklevelet nézeget, le is írja (szereti az ilyeneket megörökíteni): OKLEVÉL az Újvári tökmagosok részére, a XVI., Szent Orbán-napi falunapon megrendezett regionális Gulyásfőző Versenyen elért I. helyezésért. Garamkövesd, 2015. május 30.

Dénesnél is gulyás, bab-, borovicskák, sörök. És kezdődik a Meccs.

Tudja „mindenki”, újságok, portálok megírták. Harminc percig jók voltunk, a félidő végén kaptunk egy lesgólt, Szoboszlai szabadrúgásból, gyönyörű góllal egyenlít, megkapjuk a másodikat, és nincs erőnk, lelkierőnk egyenlíteni. A meccset velünk nézi Öcsi, igazi szurkoló: biztat, reménykedik, apátiába zuhan, talpra ugrik, biztat, káromkodik, nem várva meg a meccs végi Himnuszt, kommentárokat, magyarázkodásokat, feldúltan távozik.

A meccs közben kihozott szilvás pite elfogy, édes élet, édes hazám. Ám keserű szájízzel alszunk el, és nem azért, mert előkerült az unicum is.

Másnap másnap, kutyaharapást (ez inkább kutyamarás volt) szőrével, reggeli előtt borovicska, hozzája sör. Visszafelé nem térnek be Bernardra, K. Dezső hiába könyörög. Majd megállunk Köbölkúton!, sofőrterror, Árpi nem szomjas, kofolára. „Helyette” kultúrprogram, Fő tér, plébániatemplom, Szentháromság-, Kassák-, Bernolák-szobor, a kuruc brigadérosból lett császári és királyi ezredes, az áruló Ocskay lefejezésének helyén a bronz emléktábla, nem először néznek körül. Bevásárlás, persze (elsősorban Bernard) sörök, Deli csoki, Fidorka, füstölt parenica, K. Dezső vesz két doboz retro (’73-as) Zlatý Bažantot, az újságosnál Új Szót – nincs tudósítás a meccsről, korai lapzárta. A Športban viszont a címlapon: Žijeme!, újságos hölgy készségesen fordít, Élünk! Mi meg majd’ belehalunk. Autóba, Köbölkúton a kocsma 1-kor nyit. Párkányban, a vasútállomáson biztos lesz valami, valami?! Oázisban állnak meg, válogathatnak: Turista, cégére Zlatý Bažant; Bufet Pepe (Topvar), zárva; Euro bufet (Staropramen), ezt választják, nyitott helyiség. K. Dezső kér egy borovicskát is (Spišská, 1 euró). Szemben az állomáson felirat: Rida menü, Leves nélkül 2,59, Levessel 3,09 euró, K. Dezső izgalomba jön (és nem azért, mert éhes, bár ebédidő van), itt resti van! Egyáltalán, van resti! Resti Kornél, azzal az ürüggyel, hogy pisilnie kell (vécé csak az állomáson), indul, és nem csalódik! Pohostinstvo (ha jól jegyeztem le) Rida, itt a változatosság kedvéért Velkopopovický Kozel. Teplé jedlá, Pečená Klobása 1,10 euró. Nyitva 5:30–20:00 (hétvégén 6:00–22:00), istenem, itt ücsörögne, mint egy kávéházban, naphosszat, éjszaka! Mosdóba, 10 eurócent a belépő, forintot elfogad? A néni készséges, ha van száz forintja. Kabinba megy vagy… K. Dezső vicces kedvében van, szekrényesbe, fejszámol és euróban fizet.

A többiek már az autóban, azt hittük, elmentél vonattal, beszáll, nincs olyan szerencsétek, de ide még eljövök, vonattal, Feri bejelentkezik utastársnak. Hazafelé az Új Szót olvassa, benne Alacsonyabb osztályú labdarúgó-bajnokságok, az ő kedves (vadász)területe! Nézi a III. ligát, Nyugat-Szlováka, N. Zámky–Marcelová 2:1 (0:0), g.: Horáček (73., 79.), ill. Bottyán (67.), legalább az Újvár győzött! Úgy, hogy fordított! Újságolja örömmel a többieknek.  

Pesten megveszi a Nemzeti Sportot, a címlapon: Csatát vesztettünk, tehát nem a háborút, a szokásos (ezúttal nem hurrá-) optimizmus.

Talán ha alagírt játszottunk volna.