Az elszíneződött fogakról

Könnyen lehet, hogy van összefüggés a két dolog között. A különben egészségesnek tűnő és felületi károsodás nyomait nem mutató fogak esetében az elszíneződés hátterében ugyanis rendszerint valamilyen régebbi trauma, külső erőhatás áll. Ilyenkor előfordulhat, hogy a fogbélben vérömleny keletkezik, majd a pulpa elhal. Az elhalt fog pedig más színű, mint az egészséges. Gyakran előfordul, hogy külső elszíneződésről van szó. Ez persze általában több fogat is érint. Az elszíneződés lehet barnás, fekete vagy narancsszínű. Ezt az elején a fogorvos könnyedén el tudja távolítani speciális polírpaszta segítségével. Ha azonban az elszíneződés rossz szájhigiéniával társul, megindulhat a fog demineralizációja, és a pigment eltávolítása igen nehéz lehet. Megint más eset az, amikor a fog fejlődése során épülnek be a fog szöveteibe pigmentanyagok. A legismertebb az ún. tetraciklinpigmentáció. Ez akkor fordul elő, ha kora gyermekkorban szed valaki ilyen széles hatósugarú antibiotikumot. Az ilyen fogsor kékes-barnás, vagy pirosas színű. A gyökérkezelt fogak is más színűek, hisz nincs élet bennük. Az elszíneződést maga ez a tény is okozza, de a kimondottan sötét gyökérkezelt fogak esetében más van a háttérben: a nem tökéletesen eltávolított fogbélmaradványok, a gyökértömés közbeni bevérzés, a nem helyesen megválasztott gyökértömő anyag, vagy a nem jól záró tömés lehet itt az ok. Mi a megoldás? Az elhalt fogak esetében a fogorvosnak tökéletes gyökérkezelést kell végeznie, miután az enyhén vagy közepesen elszíneződött fogakat fogfehérítéssel lehet javítani. Ennek számos technikáját ismerjük. Főleg fiatal egyéneknél érdemes vele próbálkozni, tehát a kedves kérdező kislánynak is ezt a megoldást ajánlanám. A kezelés teljességgel fájdalmatlan. A fogorvos nátrium-perborát és hidrogén-hiperoxid felhasználásával pasztát készít, s ezzel a gyógytöméssel néhány ülésben ki tudja fehéríteni a fogat. Utána megfelelő színű tömőanyaggal lezárja az üreget.

Idősebb korban jobb, ha megfelelő koronával borítjuk be az elszíneződött fogakat. Az élő fogakat (pl. a már említett tetraciklines fogsort) is ki lehet fehéríteni. Ennek is több módja van. Az egyik ilyen módszer az, amikor a fogorvos befedi a zománcfelszínt a megfelelő fehérítő géllel, és kb. fél órán át magasabb hőmérsékletet és fényt alkalmazva ér el fehérítő hatást. A műveletet néha többször is meg kell ismételni. Ez az ún. termokatalitikus fehérítés.

Megint más módja a fogak fehérítésének az, amikor a fogorvos a páciens fogsoráról lenyomatot készít, majd átlátszó műanyagból sínt készíttet a fogtechnikussal. Ezt a sínt kell aztán a páciensnek az esti fogmosás után megtöltenie fogfehérítő géllel, melyet a fogorvosától kap, s a sínt a fogsorra illesztve éjjel viselnie kell. Néhány hetes kezelés után szemmel látható az eredmény. Szót kell azonban ejtenünk arról is, hogy az előfogak fehérítése meglehetősen erőszakos beavatkozás. Komoly pH-érték-változásokkal jár, és gyakran válnak az így kezelt fogak hosszabb-rövidebb ideig érzékennyé. Gyakran kisebb-nagyobb sérülést szenved az ínyszél is, de ez sem okoz maradandó károsodást.