Az avar kagánok harcos népének emlékei Révkomáromból

A fiatal régészként alig néhány éve a révkomáromi múzeumban dolgozó szerzőt 1979 márciusában páratlan szerencse érte, amikor arról értesítették, hogy a hajógyár kollégiumának építésekor csontokra és fémtárgyakra bukkantak. Ekkor még nem sejthette, hogy a Pozsonyi út bal oldalán elterülő homokdomb milyen jelentős avar temetkezéseket takar, még ha Komáromból közel száz éve ismertek avar kori leletek és temetkezések. 1979 és 1989 között 153 sírt, melyek közül 63 lovas temetkezés volt, illetve az 1987–1989. évi ásatások alkalmával a temető délnyugati peremén avar, illetve Árpád-kori településmaradványt tárt fel, dokumentált és dolgozott fel. A feltárásokat egyedül végző Trugly Sándor kutatásainak eredményeiről számos tanulmányban, illetve egy önálló kiállítás keretében számolt be. E munkák mintegy összefoglalása a temető és a telep, valamint az előkerült leletek részletes elemzését tartalmazó kötet, amit most vehet kézbe szakember és a korszak története, régészete iránt érdeklődő.

Az 568-ban a Kárpát-medencében új hazát nyerő avarok sajátos anyagi kultúrával bírtak, melyben egyaránt megfigyelhető a mediterrán kultúra, Bizánc és a Kelet hatása. A több mint kétszáz évig tartó uralmuknak frank és bolgár támadások vetettek véget a 8. század végén és a 9. század elején. A hajógyári temetőben nyugvó avarok azonban valamikor 700 körül telepedtek meg e stratégiailag nagy fontossággal bíró helyen. Bár a sírokat még az avarkorban kirabolták, mégis mivel a sírrablók elsősorban a nemesfém tárgyakat emelték ki az elhunytak mellől, így a bronz-, csont- és vastárgyak szerencsére megmaradtak. Az aranyozott bronz öntött griff-fejes veretek, oroszlánfejes falerák és a lószerszámzat, valamint a férfiak öveinek egyéb díszítményei mind tanúskodnak az itt nyugvó emberek avar kaganátusbeli kiemelkedő társadalmi helyzetéről. Az elhunytak mellé helyezett lovak szokatlanul magas száma, majd minden másodikhoz tartozott egy ló, valamint a fegyvermellékletek (szablya, íj, nyíl) jelzik, hogy az avar kagánok harcos népéhez, kíséretéhez tartoztak. Asszonyaik a korabeli középréteg divatja szerint öltözködtek, és gazdagságukat jelzi, hogy egyesek mellé még lovat is temettek, amely csak igen ritkán figyelhető meg az avarkorban. Az itt megtelepedő avarok eredetével kapcsolatban igen fontosak a szerző megfigyelései, melyek Keletre, Közép-Ázsia felé mutatnak. Ezt támasztják alá egyes itt talált leletek, illetve az utóbbi évek régészeti megfigyelései, melyek az avaroknak a 7. és 8. században továbbra is fennálló ázsiai kapcsolataira utalnak.

A Komárom-hajógyári leletek között számos olyan öv- és lószerszámveret található, melyek motívumkincse és ábrázolásai szoros rokonságot mutatnak az 1799-ben Nagyszentmiklóson talált aranyedények díszítéseivel, melyeket avar fejedelmi ivókészletnek tartott László Gyula. Emiatt a 2002-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett Az avarok aranya A nagyszentmiklósi kincs kiállításon a hajógyári leletek kiemelt helyet kaptak a vitrinekben, mint kiváló párhuzamai a koraközépkor egyik legjelentősebb leletegyüttesének. A motívumok szintén arra a szoros kapcsolatra utalnak, mely e közösséget az avar kagánhoz és környezetéhez kapcsolta. Így e tekintetben csak sajnálni lehet, hogy a sírrablók az arany és ezüst tárgyak tekintetében olyan alapos munkát végeztek, és csupán a bronz, csont és vas mellékleteket hagyták meg.

Trugly Sándor a Komárom-hajógyári temető és telep közzétételével és elemzésével betekintést kínál a 8. századi harcos réteg életébe és abba a kapcsolatrendszerbe, amely a viseleti tárgyaikról tükröződik. (Dr. Prohászka Péter)

(Trugly Sándor: A Komárom-hajógyári avar temető és telep. Opitz Archaeologica 2. Martin Opitz Kiadó. Budapest 2009.)