A pálya csúcsán kell abbahagyni, szól az aranyszabály, mely nem pusztán a focistákra, a balett-táncosnőkre és a politikusokra, de a mackósokra is igaz. Joe Moore is tisztában van ezzel, így aztán évtizedes tisztes munkálkodás, számos széf meglékelése után viszszavonulását fontolgatja.
Az arany markában
A zsákmány tisztességes, az alkalom tehát adott a visszavonulásra, Moore és gyönyörű felesége már egy trópusi szigetről szövögeti a terveket, csakhogy a megbízó másként gondolja: a pénzt csak egy újabb (utolsó utáni) rablás kivitelezése után adná oda. Moore nem kevés kölcsönös hiszti és zsarolás után kényszeredetten belemegy az alkuba, csakhogy innentől senki sem bízik senkiben, mindent duplán biztosítanak – a különösen bonyolult akció ezek után igen sajátosan zajlik majd...
David Mamet először pattogó dialógusaival és színdarabjaival, majd csavaros forgatókönyvekkel (A postás mindig kétszer csenget, Aki legyőzte Al Caponét, Ronin) hívta fel magára a figyelmet, de a nyolcvanas évek vége óta rendezőként is aktív. Az arany markában igazi fineszes, régi vágású krimi, melyben a történet feszültsége, a jellemábrázolás és a trükkös akciók szépen megtámogatják egymást. Kiváló színészek jutalomjátéka (mint egy éve A szajré esetében), stílus és elegancia: akár a régi szép időkben. Hiába, jó az öreg (műfaji sablon) a háznál... (est)
Az arany markában (Heist), színes, amerikai film, 111 perc, R.: David Mamet, Sz.: D. DeVito, D. Lindo, G. Hackman, Rebecca Pidgeon, Ricky Jay, Sam Rockwell
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.