,,Az arany az ördög szeme”

Könözsi István felvételeNem sokkal később Verespatakon egy Romániából származó kanadai befektető visszajutott szülőföldjére, és újra akarta hasznosítani azokat a meddőhányókat, amelyekből már egyszer kinyerték az aranyat. Kutatófúrások segítségével rájöttek, hogy óriási mennyiségű arany van a hegyekben, és Verespatak település alatt. Négy falut, közel kétezer embert érint a bányászat. A kanadai befektető megkapta tizenhét évre a román kormánytól hárommillió dollárért ezt a területet. Ahhoz, hogy ki tudják bányászni az aranyat, ezt a négy települést fel kell számolni. Két választásuk lehet az ott élő embereknek: pénzért eladják otthonukat, vagy új házra cserélik. A bányát még nem engedélyezte a román kormány. Erről szól Kocsis Tibor megdöbbentő dokumentumfilmje, az Új Eldorádó, melyet nemrég mutatott be nagy sikerrel, teltház előtt a Pozsonyi Casinóban.

A tiszai cianidtragédiáról szóló filmből hogyan lett Verespatak dokumentumfilmje?

A szennyezőforrások körül forgatva jutottam el 2002-ben Verespatakra. Hallottam, hogy ott a nagybányainál százszor nagyobb tározómedencét terveznek, és egy aranybányát kívánnak nyitni. A tározót a Verespatakkal szomszédos völgyben, Szarvaspatak falu helyén akarják megépíteni. Minden problémát felvet ez a történet, amely felmerül, valahányszor hasonló bányát telepítenek.

Verespatak 1872 éves település, ahol már a rómaiak is bányásztak aranyat...

A világon egyedülállóan a föld tele van régészeti, archeológiai leletekkel. Mária Terézia szászokat telepített oda, később franciák jöttek, és kialakult egy virágzó „aranyvároska”. A szocializmusban államosították a bányákat, és Verespatak életszínvonala egyre lejjebb csúszott. Elvették az emberektől az aranyukat, a bányarészüket, kőtörőgépeiket. Most is működik ott kis kapacitással egy állami bánya.

Hogyan fogadták az ott élők a hirtelen megnyíló lehetőségeket?

Ez egy különleges néprajzi vidéke Romániának: a Mócföld. Hegyi emberek lakták, mindig is mostoha körülmények között. Van köztük néhány magyar is, sőt szinte mindenki megérti egy kicsit a magyar szót, szüleik, nagyszüleik után. A lakosság egy része – főleg a fiatalok – szívesen költözött el Verespatakról. A kanadai cég elkezdte felvásárolni a házakat. Építik az utat az „Új Verespatakhoz”. Senki nem akar odaköltözni, kivéve a polgármestert. Számos gazdálkodó, aki ragaszkodik a táj szépségéhez, otthonához, nem akar elmenni. Ők egy civil szervezetbe tömörültek, érdekeik védelmében. A falu két részre szakadt, az ott élők egymás ellenségeivé váltak; családok, barátságok mentek tönkre. Emberek haltak meg szívbetegségben, agyvérzésben, mert felőrlődtek a harcban. Olyan is volt, aki másutt nem tudott megszokni, alkoholista lett, és felakasztotta magát.

Többet fizettek a házakért, mint amennyibe addig kerültek?

Eleinte igen, de most már egyre kevesebbet. Nem adtak óriási öszszegeket, csak egy kicsivel nagyobbat a román átlagár fölött. Mind a két fél mást mond: a befektető cég szerint itt tizenöt év alatt kibányásszák az aranyat, és miután elmennek, rekultiválják a területet. A 185 méter magas gát mögött lesz a szennyezett vizet tartalmazó tó, a zagytározó. A tóban szerintük csónakázni lehet majd, a partján golfpályák lesznek... A másik fél szakemberei azt állítják, hogy ez nem lehetséges, mert az odakerülő nagy mennyiségű vegyszer és szennyezés beszivárog a talajvízbe.

Milyen állásponton vannak Verespatak egyházi felekezetei?

Nagyon sokáig nem volt egyértelmű az egyházak álláspontja. Verespatakon öt templom (ortodox, református, unitárius, római és görög katolikus) és kilenc temető van nagyon sok ősi sírral, amelyek felszámolásra kerülhetnek. Ebbe lehetetlen beletörődni. Végül mindegyik egyház egyetértett: a templomok nem eladók.

A cég szakemberei pedig azt állítják, hogy környezetbarát technológiát alkalmaznak, a gát biztonságos lesz...

Ki tud kezeskedni egy ekkora gátért? Azzal is érvelnek, hogy tizenöt évig munkahelyeket teremt a bányászat. Erre pedig sok ember azt mondja, hogy a pusztulásért dolgoznak. A világ legnagyobb régészei küzdenek azért, hogy a hely páratlan leletei megmaradjanak. A végén holdbéli tájjá változik itt minden. Eltűnik egy nemzeti parknak beillő, mesebeli vidék.

A film első, egyórás változatának már több bemutatója is volt: például Sepsiszentgyörgyön, az első román–magyar dokumentumfilm fesztiválon.

Nagyon jó volt a visszhang mindkét részről, és két díjat is kapott a film. Magyarországon a környezetvédelmi világnapon, június 4-én teltház előtt az Uránia moziban és Győrött, a Fényírók Fesztiválján vetítettük le. A film bejutott egy őszi kanadai filmfesztiválra is. Az Új Eldorádónak már forgalmazója is van, ősztől játsszák a magyar mozik. Ugyanekkor készülünk levetíteni Los Angelesben is. A vetítések után kétszer mentem vissza Verespatakra, mert úgy éreztem, hogy még fel kell vennem néhány dolgot. Ezáltal a jelenlegi egyórás film nyolcvan percessé alakul át. Verespatak közössége befogadott engem és a stábomat. Egy esküvőre is meghívtak bennünket, beengedtek otthonaikba, szállást, ételt adnak ezek a román emberek. Úgy megyek vissza Verespatakra, mintha Pápára, a szülővárosomba utaznék Magyarországon.

Emberileg mennyire változtatta meg ez a film?

Negyvenegy éves vagyok, több filmet készítettem már, de úgy is mondhatnám, hogy ez életem főműve. Ez a négy év talán abban erősített meg, hogy nem kell ontani a filmeket. Ha az ember talált egy olyan témát, ügyet, amely mellett kiáll, akkor már megérte, hogy erre a pályára ment. Ez a forgatás életem nagy élménye. A film szereplőinek harca példaértékű, és boldog vagyok, hogy be tudom mutatni. Rájöttem, hogy van igazság abban a román közmondásban, mely szerint „Az arany az ördög szeme”.

Kocsis Tibor 1996-ban diplomázott a Színház- és Színmuvészeti Foiskolán dokumentumfilm-rendezo szakon. Diplomamunkája témájának egy levegoszennyezéssel kapcsolatos ügyet választott. Késobb, a természetvédelemnél maradva barátaival, munkatársaival létrehozta a Talpalatnyi zöld címu havonta jelentkezo ökomagazint a Duna Televízióban. Készített filmet a Kárpát-medencérol, így kamerájával többször járt Szlovákiában a Magas-Tátrában, a Szlovák Paradicsomban is.