Az anyag lelkének búvára

JUHÁSZ KATALIN

Lőrincz Zsuzsa ugyanis rendkívül sokoldalú képzőművész. A rajzsorozatoktól az akverelleken és a merített papírra készült csendéleteken át jutott el a szobrokig. A pontos vonalvezetés, a formák fontossága és a figuratív szemlélet egész pályafutására jellemző, ugyanúgy, ahogy az anyaggal való folyamatos, lelkes kísérletezés. A mostani kiállítás ezért rendkívül találó címet kapott: Az anyag lelke. Mert Lőrincz Zsuzsa számára az anyag legalább annyira fontos, mint a téma. Általában saját maga készíti a papírt, amelyet felhasznál. Nem elégszik meg a bolti festékekkel, hanem különböző anyagokat kever hozzájuk, szinte kémiai alapossággal formálva a színeket, figyelve „viselkedésüket”, egymáshoz való viszonyukat.

Pályájának egyik meghatározó szakaszában készített grafikáin különös jelentősége van a háttereknek. Már-már azt mondhatjuk, a háttér egyenrangú a fő témával. Később színezett drótból, illetve drót és papír kombinációjából készített szobrokat. A fém és a papír Lőrincz Zsuzsánál egészen egyedi módon viszonyul egymáshoz: a szobrok légiesek, finomak, törékenynek hatnak. Olyannyira, hogy a belénk kódolt múzeumi „tiltás” ellenére muszáj megérintenünk őket, hogy a tapintás által is érzékeljük: itt mégiscsak szilárd anyagról, fémről van szó. A pozsonyi kiállításmegynyitón legalábbis azt figyeltem meg, hogy sokan lopva hozzányúltak a szobrokhoz, azaz nem hittek a saját szemüknek. És nyilván ez volt a művész célja: a meglepetéskeltés, az érzékek összezavarása. Ezek a szobrok egyébként – ugyanezen okokból kifolyólag – nehezen, egyszersmind izgalmasan fotózhatók: a perspektíva és a nézőpont változásával ugyanaz az alkotás új és új formáját tárja fel. Szóval az anyag is beszél, közöl valamit, viszonyt alakít ki a szemlélővel. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy Lőrincz Zsuzsa természetes anyagokkal színezi alkotásait (céklával, répával, diólevéllel), a személyesség még erősebb lesz. Az említett drótszobrok esetében a művész újabban egyszerűsíti a formákat, a lényegre fókuszálva. Csak a körvonalak pontosak, azon belül többet bíz a néző képzeletére. Lőrincz Zsuzsát a költészet is megérintette: egyik legismertebb műve József Attila Medáliák című versére született: egy felfüggesztett objektum, papír és drót kombinációja. Az apró „papírmedáliákra” rótt verssorok egy kompozíció elemeiként jelennek meg – ha akarjuk, vizuális, ha akarjuk, verbális elemekként.

A pozsonyi kiállításon sokszor támad olyan érzése a látogatónak, mintha az anyag szólította volna meg a művészt, mintegy felkínálva magát. Lőrincz Zsuzsa egyébként az utóbbi években kőfaragó szemináriumokon is rendszeresen részt vesz a magyarországi Alsóőrsön, ahol 2009-ben különdíjjal, 2010-ben első díjjal, 2011-ben pedig második díjjal jutalmazták. Azaz a keményebb anyagok is érdeklik, és hatvanévesen is szívesen tanul új dolgokat, mindeközben pedig évtizedek óta képzőművészetet tanít egy prágai középiskolában.

Lőrincz Zsuzsa életműkiállítása április 27-éig tekinthető meg a pozsonyi Brämer-kúriában, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában.