Az antik világ nyomában

A képzőművész és egyetemi tanár, Kosziba Klaudia munkáiból két városban is nyílt kiállítás a közelmúltban: az egyik Pozsonyban, a Pozsonyi Városi Galériában, a másik  Selmecbányán, a Jozef Kollár Galériában. Ebben a cikkben a fővárosban megtekinthető tárlattal foglalkozunk.

Kosziba Klaudia a városi galéria visszatérő vendége: egy év leforgása alatt a második kiállítását láthatjuk itt. Az első, az After Virtue/Strata cnosti (Az erény elvesztése) című tárlata a galériának otthont adóPálffy-palota pincehelyiségében kapott helyet, míg a Before Metamorphosis/Pred premenou (Az átváltozás előtt) című mostani kiállítás épp ellenkezőleg, a galéria legmagasabb szintjén tekinthető meg. A helybeli elrendezés nem mellékes, a jelenlegi kiállítás anyaga utal az előzőre. Az első tárlat alkotásai számára fontos kiindulópontot jelentettek a kiállítási hely fizikai tulajdonságai – egész pontosan az, hogy a művek egy föld alatti teremben kaptak helyet –, a jelenlegi kiállításnál pedig kiemelkedő szerepet tölt be az átmenet a sötétségből a világosba. Ez az átmenet egyrészt a festmények szín- és tónushasználatán érhető tetten, másrészt a kiállítótér tulajdonságait figyelembe véve is meghatározó szempont, hiszen a pincehelyiséghez képest a galéria harmadik szintje teljesen más fényviszonyokkal rendelkezik.

Vajon mit nyújthatnak a hagyományos festészeti eszközök napjainkban? Látszólag sok minden az értelmét vesztette, hiszen a fotó, a videó, a különböző képalkotó technikák egyszersmind betöltik azt a szerepet, amelyet a hagyományos festészet évszázadokon át magáénak tudhatott, és túl is nőttek azon. Azonban míg a műfaji határokat eltörlő, intermediális eszközökkel dolgozó kortárs művészet új terepeket hódít meg, annak lehetünk tanúi, hogy a hagyományos festészet is új nüanszokat fedez fel magának. Kosziba Klaudia a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem festészeti műtermét vezeti, pályájában központi helyet foglalnak el a klasszikus festészeti műfajok – a portré, a tájkép, a csendélet – és, ahogy arról a városi galéria kiállítása tanúskodik, a hagyományos festészeti témák is.

A tárlat anyagának kiindulópontját Ovidius magnum opusa, az Átváltozások című mű nyújtja. Az Átváltozások a nyugati kultúrtörténet egyik legfontosabb alkotása – évszázadokkal később Dante, Boccaccio és Shakespeare is belőle merített. De nem csupán az irodalom, hanem a képzőművészetek számára is fontos inspirációnak bizonyult a görög–római mitológiát átfogó mű, mely több évszázadon át szolgált kiapadhatatlan forrásul szobrászok és festők számára. Kosziba Klaudia az Átváltozások Harmadik könyvéből merített, Aktaión és Diana történetét választotta témájának. Aktaión, a szenvedélyes vadász története ismerősen csenghet: Aktaión véletlenül bukkan rá a fürdőző Diana istennőre és nimfáira, mire a mezítelen Diana haragjában szarvassá változtatja a vadászt, akit végül saját vadászkutyái marcangolnak szét. A téma számos alkalommal bukkan fel a művészettörténetben, Kosziba Klaudia azonban leginkább a tizenhatodik századi olasz mesterre, Tizianóra utal vissza – TizianoAktaión halála című festménye a vadászt az átváltozás előtti pillanatban ábrázolja.

Az átváltozás előtti pillanat nyújtja tehát a pozsonyi tárlat kulcsmomentumát. A festőt olyan állapotok érdeklik, amelyek kétfajta létezés határán helyezkednek el, olyan átváltozások előtt, amelyekre az emberi tevékenység nem lehet hatással – pont úgy, mint az antik mitológiákban, ahol Aktaión sem tudta befolyásolni sorsát, melyet az istennő szabott rá.

Az antik mitológiából kiindulva Kosziba Klaudia egyedi, a festészet mivoltára reflektáló mitológiát hoz létre a kiállítási térben. Ennek a mitológiának nemcsak szemtanúi vagyunk, hanem részletes leírását is elolvashatjuk a kiállítási tér első falán. A szövegben az ókori mitológiai témába keleti tanítások kulcsfogalmai vegyülnek, melyek szintén a változás, az átváltozások filozófiáját érintik. A festő nem könnyű kihívás elé állít minket: a látogató feladata az, hogy ezt a különböző kultúrkörökből merített, átváltozás fogalma ihlette univerzumot összevesse a látnivalóval. Érdemes lesz tehát elidőzni a festékrétegek közti összefüggéseken, a homályos, egymásba kapcsolódó foltrendszerek működésén, az egymásba olvadó árnyalatok rendszerén. Nem kell hozzá más, csak idő meg bátorság kimozdulni a komfortzónánkból.

A kiállítás január 28-ig látogatható a Pozsonyi Városi Galériában.