Átlépték a hírnév küszöbét

Miklós Marcell a Kísértésekkel jutott ki BerlinbeOláh Csaba felvételeSem Velence, sem Locarno, sem San Sebastian, de még Cannes sem tartja vigyázó szemét a huszonéves vagy a harmincon éppen hogy csak túllépett, filmes pályafutásuk első nemzetközi sikereit gyűjtögető, kivételes színészi kvalitásukat csillogtató ifjú titánokon. Egyedül Berlin állítja őket – immár tíz éve – erős reflektorfénybe. A nyugat-európai fesztiválokon ugyanabban a mezőnyben futnak, mint idősebb s tapasztaltabb pályatársaik, „A jövő nagy reménysége” elismerés helyett a legjobb férfi vagy női alakítás díjára pályázhatnak. Már ha tehetségük címén egyáltalán szóba kerülnek, s nem vesznek el a nagyok árnyékában.

Berlin a tőle telhető legnagyobb tisztelettel kezeli az európai film kimagaslóan tehetséges fiatal színészeit. A Berlinale pompás programjában 1998-tól külön szekcióként szerepel a Shooting Stars, A holnap sztárjai, amely az idén ünnepelte 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból – a rendezvény súlyát hangsúlyozva – meg is jelent egy remek kivitelezésű, írásokban és fotókban egyaránt gazdag, a maga nemében páratlan kiadvány, a 10 years of Shooting Stars. Vaskos kötet, s az European Film Promotion ízlését dicsérve azt is elmondhatjuk róla: szép is, elegáns is. Ahogy azt az album előszavában Szabó István írja: „Az európai filmnek új arcokra van szüksége, akik nemcsak a múlt veszteseit és áldozatait képesek megjeleníteni, hanem a holnap igazi győzteseit is.”

Nem véletlen, hogy épp az Oscar-díjas magyar rendező szavaival nyit a könyv. Ben Kingsley, Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Jeanne Moreau, Dennis Hopper, Viviane Reding, Faye Dunaway, Peter Fonda és Julie Delpy mellett épp Szabó István volt az, aki az egyik (2002-es) csapatnak már átadhatta a Berlinale elismerő oklevelét.

Ebben az évben huszonkét ország fiatal színészeit ünnepelte Berlin, jóval több nemzetiséget, mint 1998-ban. A Magyar Filmunió például 2002-ben delegált először kiemelkedő tehetségű ifjú színészt. Miklós Marcell, aki Kamondi Zoltán Kísértésének főszereplőjeként kapott meghívót a rendezvényre, öt évvel ezelőtt még főiskolai hallgató volt, ma a Nemzeti Színház társulatának a tagja, újabb jelentős filmszerepet azonban furcsa mód azóta sem kapott, hogy a Shooting Stars „kiválasztottja” volt. 2003-ban, a Valami Amerikában aratott sikeréért Oroszlán Szonja lépett ki a Berlinale porondjára, őt követte a Boldog születésnapot!-tal Ónodi Eszter, a Dallas Pashamendével Gryllus Dorka, az Állítsátok meg Terézanyut!-tal Hámori Gabriella, majd az idén februárban Nagy Péter, a Lora főszereplője. Szlovákia ebben az évben került fel a listára Táňa Pauhofová révén, aki Juraj Nvota Kegyetlen örömök című filmje után a rendező friss alkotásában, a Muzsikában is figyelemre méltó alakítást nyújt. Öt arc követi egymást az album csehországi fejezetében. Tatiana Vilhelmová (Darazsak, Boldogság), Aňa Geislerová, aki már külföldi produkciókban is kiemelkedő szerepeket kap, Jan Budař (Unalom Brünnben), Pavel Liška (A félkegyelmű visszatér) és Klára Issa (Indián nyár, Anjel Exit, Grandhotel). Ők öten azok, akik napjaink cseh filmgyártásának legtöbbet foglalkoztatott színészei.

Vannak természetesen más ismerős arcok is a kötetben. Olyan fiatal színészek, akik időközben megkapták már a tehetségük címén nekik kijáró nagy szerepet. Shooting Star volt például a belga Jérémie Renier, aki három évvel korábban már Cannes-ban fürdött a sikerben, amikor az Arany Pálmát nyert A gyermek Brunójaként ünnepelték. A dán Thure Lindhardt Bille August komoly értékeket hordozó Hódító Pelléjében játszott, majd a Karlovy Varyban is bemutatott Meghalni a szerelemért című német filmben remekelt. A franciák fiatal nemzedékét az Ozon-filmek fényes csillaga, Ludivine Sagnier (8 nő, Swiming Pool), André Techiné kedvence, Malik Zidi (Változó idő) és Melvil Poupaud, az Utolsó napjaim főszereplője képviselte már Berlinben. Kijutott a ragyogásból a német film ifjú sztárjainak is: Daniel Brühl (Good bye, Lenin), Moritz Bleibtreu (Szabó Istvánnál játszott a Szembesítésben), August Diehl (A kilencedik nap), Max Riemelt (Napola, A vörös kakadu) ugyancsak bekerültek a csapatba. Régi ismerősünk az olasz Stefano Accorsi (Ferzan Özpetek: Tudatlan tündérek), a spanyol Fele Martínez (Pedro Almodóvar: Beszélj hozzá!), a magyar gyökerekkel lett angol színésznő, Rachel Weisz (Szabó István: A napfény íze) és bármennyire meglepő is: 2000-ben volt Shooting Star Daniel Craig, akit előbb a Sorstalanságban láthattunk, s csak utána kapta meg a 007-es világraszóló szerepét.

Az elismerő oklevélen kívül mást is kapnak természetesen a Shooting Stars kiválasztottjai. Egy kivételes helyzetet, amely már ott, helyben teremhet, de lehet, hogy csak később, évek múltán hozza meg a várva várt lehetőséget. A rendezvény három napja alatt ugyanis producerekkel és ügynökökkel ismerkednek meg a színészek, kapcsolatokat köthetnek, amelyek előbbre vihetik őket a pályán. Az ír színész így kerülhet be holland filmbe, a litván akár egy olaszba, a cseh színésznő például egy angol produkcióba. Ez már Aňa Geislerová esete, de a Shooting Starsban való részvételének köszönheti legfrissebb külföldi munkáit Gryllus Dorka is.

Berlin kaput nyitott Európa ifjú tehetségei előtt. Közvetít, összehoz, megismertet. Lépcsőt tol azok elé, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Egyetlen feltétele van csupán a kinti szereplésnek. A nyelvtudás. Ónodi Eszter mielőtt bejutott volna a színművészeti főiskolára, elvégezte az angol szakot. Gryllus Dorka azért költözött évekkel ezelőtt Berlinbe, hogy fényesre csiszolja német nyelvtudását. De a többiek sem ragadnak meg az anyanyelvükben. Ahhoz, hogy valaki külföldi produkciók szereplője lehessen, ma már nem elég jó színésznek lenni. A nyelvtudás elengedhetetlen. A Shooting Stars pedig azokra fókuszál, akiknél minden feltétel adott a nagy ívű, nemzetközi pályafutáshoz.

Szép az album, amely ezeket az arcokat kínálja. Tíz év múlva, a bővített kiadás kétszer ilyen vastag lesz. Színészi tehetségben ugyanis nincs hiány Európában. Északon és délen, keleten és nyugaton gazdag a kínálat. Van miből válogatni.