Átadták a Turczel- és a Forbáth-díjat

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) 2008-ban alapította a Turczel Lajos-díjat azok számára, akik nem irodalmi jellegű tudományos és ismeretterjesztő művekkel vívnak ki jelentős szakmai elismerést. Turczel Lajos a második világháború utáni időszak egyik legnagyobb hatású hazai magyar kritikusa, irodalom- és művészettörténésze volt, aki számos eredménnyel, korszakmonográfiával, forrásfeltárással, dokumentumközléssel gazdagította a magyar irodalom- és művelődéstörténetírást. A jubileumi konferencia méltó alkalomnak tűnt a róla elnevezett díj átadására, amelyet eddig nyolcan kaptak meg. Ezúttal Mészáros András filozófusnak ítélte ezt a rangos elismerést az SZMÍT tudományos és ismeretterjesztő irodalomra specializálódó szekciója. 

A Comenius Egyetem magyar tanszékének professzorát Nagy Csilla magyarországi irodalomtörténész méltatta a díjátadón. 
„Életműve, filozófiatörténeti, társadalomfilozófiai és irodalomelméleti teljesítménye megkerülhetetlen, hiánypótló és megkérdőjelezhetetlen. Kutatói attitűdje párhuzamba állítható a névadó attitűdjével. Mészáros András műhelyéből nagyívű, komplex, monografikus igényű szintézisek kerülnek ki, amelyek létrejöttét azonban olyan tanulmányok kísérik, amelyek egy-egy bölcseleti kérdés, irodalmi jelenség kontextusát vizsgálják, rákérdeznek a meglévő fogalmaink struktúrájára, lebontják vagy újraalkotják azokat“ - hangsúlyozta Nagy Csilla, majd Wittgensteint idézte: „Aki ma filozófiát tanít, az enni ad valakinek, mégpedig nem azért, hogy ezt az eledelt megszeresse, hanem, hogy megváltoztassa az ízlését“. A méltató szerint Mészáros András munkái, megnyilvánulásai hasonlóképpen hatnak az olvasóra: a rendkívüli szellemesség és ötletgazdagság, a módszertani változatosság, az interdiszciplináris jelleg, az élvezetes, gördülékeny nyelvhasználat és a szemléletbeli nyitottság együttese nemcsak a filozófia és irodalom kapcsolatáról való elgondolásainkat árnyalja, hanem a művekhez és a világunkhoz való alapvető viszonyunkat is megváltoztatja. 

Az SZMÍT költészeti díját 2003ban Forbáth Imréről, a csehszlovákiai magyar líra egyik legegyénibb hangú képviselőjéről nevezte el. Az idei díjazott Németh Zoltán, aki már másodszor érdemelte ki ezt az elismerést, ezúttal Állati férj című kötetéért, amelyben nőstényállatok és emberek szerelméről fantáziál. A művet, illetve szerzőjét Mizser Attila költő, az Irodalmi Szemle főszerkesztője méltatta, aki nem mellesleg szerkesztőként találkozott először ezekkel a nem mindennapi versekkel. 
„A kötet értelmezhető a biopoétika, az evolúciós líra és az ökokritika felől is. Egy alternatív valóságot mutat fel, ahol az emberek az állatokkal élnek közösségben, szimbiózisban, párkapcsolatban. Németh Zoltán a kötetében valamiképpen az animalitás és/vagy a humanitás kategóriáinak oppozícióját kerüli meg úgy, hogy számos variációt kínál a fogalomkör átiratának variánsaira. A barnamedvénél a szépségpontok számára. A mexikói kardfarkú halnál az oldalazó mozgás továbbfejlesztésére. A kék bálnánál a tengerre, hová csontjait szórhatják majdan. A vakondpatkánynál újabb üregekre a halhatatlanságra. A holló kapcsán felmerülő Wittgenstein-kötetre. A bacilusnál a Varázshegy csodálatos lehetőségeire. Az éti csigánál Gordon Ramsay találékonyságára. A fehér gólyánál arra, hogy a madarak soha ne gondolkodjanak el egy sérvműtét lehetőségén...“ - jellemezte az Állati férj című kötet bizarr, meghökkentő és elgondolkodtató szerepverseit Mizser Attila. 

Az előző év legjobb prózai teljesítményéért járó Talamon Alfonzdíjat egy hónappal ezelőtt adták át Veres Istvánnak a Széchenyi című „pozsonyi meséért“.