Ármányok és szélsőséges érzelmek

Lujza (Táňa Pauhofová) és Ferdinánd (Alexander Bárta)Juraj Chlpík felvételeA pozsonyi Hviezdoslav Színházban bemutatott verzió színészi non plus ultrája Jozef Vajda Kancellárja. Ez az előadás, amely a Hviezdoslav Színház utolsó bemutatója (hiszen április 14-én a társulat átköltözik az új épületbe), mégis a formai megoldásaival, az érzelmek végsőkig eltúlzott ábrázolásával lett színháztörténeti szempontból fontos előadás.

Friedrich Schiller a XVIII. század második felének a gyermeke, s a nagy kortárs Goethe racionalitásával, józan életmódjával szemben ő a lázadó, aki habzsolja az életet, s szembe mer szállni kora feudális, abszolutisztikus törekvéseivel. Németország ekkor még korántsem egységes, fejedelemségek egész sora szabdalja szét, és Schiller, aki katonatiszt és orvos is egyben, rengeteg akadályba ütközik. Már első drámája, a Haramiák a feljebbvalók rosszallását váltja ki, s akkor kénytelen megfogadni, hogy míg a katonaság állományába tartozik, több drámát nem ír. De szerelmes lesz egy fiatal özvegyasszonyba, s immár drámák helyett szerelmes versekkel teszi a szépet, ami az udvar szemében még nagyobb bűn. De a legnagyobb bűn kétségkívül az Ármány és szerelem című, általa polgári szomorújátéknak nevezett színdarab lesz, amely eltérően a többi, történelmi korban játszódó darabjától akkor és ott játszódik, tehát politikai dráma, amelyben nyíltan állást foglal az elnyomás, a feudális hatalmasságok önkényessége, az emberi érzelmek elnyomása, semmibevétele ellen. Martin Čičvák rendező és a fordító-dramaturg, Martin Kubran a ma már sokszor patetikusnak tűnő szövegáradat helyett a formai megoldásokra helyezik a súlyt, s a Sturm und Drang szellemiségéhez közelítve, egy kicsit Kleistet is megelőlegezve nem félnek a szélsőségesnek tűnő megoldásoktól, eltorzítják és eltúlozzák a szituációkat és a figurákat, s a darab negyedik felvonását alaposan át is dolgozzák. Színészileg van, akinek ez sokat segít, de van, aki ezáltal súlytalanná válik. Nagyon sok előadás épített már Lady Milford szerepére, aki bármennyire is megalázott és kiszolgáltatott helyzetben van a darabban, mégsem képes kiirtani magából nagyúri gőgjét, és mind Ferdinándot, mind Lujzát képes megalázni, csak azért, hogy a titkon imádott férfit megszerezhesse magának. Az alkotók Pozsonyban minimálisra csökkentik a Lady (Diana Mórová) szerepét, s ha kimaradna, se nagyon éreznénk a hiányát. Mórová is csak az utolsó mondataiban, a színről való lelépéskor tudja érzékeltetni ennek a nőnek a színpadi és emberi súlyát, bár ez a pillanat kétségkívül igencsak hatásosra sikeredik. Ahogy nála is kevesebb szerepe jut Miller udvari muzsikusnak, aki a második részben már meg se jelenik, s az első felvonásban is igencsak sablonfeladatot kap. Ezt Marián Labuda rutinszerűen meg is oldja. Nála még az Eva Sakálová által alakított szobalánynak is több szerep jut.

Martin Čičvák előadásának kulcsfigurája a kancellárt alakító Jozef Vajda (felváltva játssza a szerepet František Kovárral), akinek akkor is zsigerekig hatóan érezzük a jelenlétét, amikor nincs is a színpadon. Ez a kancellár a végtelenségig romlott, s az összhatást cinikusságával még tovább tudja fokozni, de mégis mintha csak összekacsintana a többiekkel. Romlott vagyok, de ti sem vagytok különbek, ha a helyzet úgy hozná – mintha csak ezt mondaná minden ki nem mondott gondolata. Vajda alakításában mégis benne van az az emberi esendőség, ami az előadás végén, amikor a fiát elveszíti, képes részvétet kelteni bennünk. Ahogy az első rész végén összevicsorog a fiával, ahogy kétes viszonyt folytat von Kalbbal (remek megoldás a parókacsere), ahogy áztatja magát a színpad közepén elhelyezett medencében, mind-mind felerősítik bennünk azt az érzést, hogy ő is csak ember, s talán átfut rajtunk a gondolat, hogy mi mit tennénk a helyében. Von Kalb szerepében Ján Gallovič remek pojáca, aki a pozíciója megtartásáért semmitől sem riad vissza. Más jellegű célok mozgatják Wurm írnokot, aki „csak” Lujza kezét akarja megszerezni, de mivel nem ér célt a maga férfiúi mivoltában, ármányhoz folyamodik. Vladimír Obšil túl szürke ebben a szerepben, s nem segít rajta az sem, hogy a végén anyaszült meztelenre vetkőzik, s eltűnik a medencében. Biztos pont az előadásban Kamila Magálová cserfes, a végére teljesen megrendült és megzavarodott Millernéje, aki Miller kiiktatása után kulcsszerepet kap a záróképben. A két fiatal szerelmest a berlini filmfesztivál szlovák reklámarca, Táňa Pauhofová és a Nemzetibe frissiben leszerződött Alexander Bárta (aki évekkel ezelőtt a kassai Tháliában kezdte a pályáját) adja, s mindkettőjüknek vannak szép pillanatai. Lehetősége kétségkívül Bártának van több, aki mind az apjával, mind von Kalbbal, mind Millerrel, mind Lady Milforddal, s legvégül, a zárójelenetben magával Lujzával konfliktusos viszonyba kerül. Amikor anyaszült meztelenül megjelenik az apja előtt, kézzel tapinthatóan érezzük a kiszolgáltatottságát, de a vesztes fél ordenáré cinikussága a Lujzával való búcsújelenetben is érzékletesen lejön a színpadról. Kevésbé van otthon a történetben Táňa Pauhofová, ennek talán oka lehet a dramaturgiai beavatkozás is, hiszen a Schiller által lefektetett stabil szülői háttér átalakul, s bizonytalanná teszi nemcsak a nézőt, hanem Lujzát is. Izgalmas pillanat viszont az Ophelia megőrülési jelenetére hajazó betét, amikor begázol a medencébe, s ott várja be Lady Milfordot, hogy megvívják csatájukat Ferdinándért. Külön kell beszélnünk Tom Ciller rendkívül egyszerűnek tűnő, mégis igen rafinált díszletéről, amelyet mindössze egy fekete (két alkalommal színt váltó) mozaikos háttérfal, egy medence, egy zongora, s néhány kottatartó, valamint a színpad elejei bemélyedés, amolyan zenekari árok képez. Marija Havran jelmezei ragaszkodnak a korhoz, ugyanakkor nem akarják túlhangsúlyozni azt.

Szélsőséges érzelmek és azok teljes arculcsapása jellemzik ezt a szélsőségesen megkomponált előadást, amelyben miután beteljesedik a végzet, felcsendül az Örömóda, s a történetből teljesen kizuhant Millerné azon sopánkodik, hogy a férje nem vitte magával a (börtönbe) parókáját. Hisz ez a kellék okvetlenül elengedhetetelen a kispolgári lét felmutatásához.