Apokrif testtörténetek

A tökéletes test? – A kiállítás egy részleteA szerző felvételeTalán közelebb jutunk az anyag megközelítéséhez, ha előbb azt tisztázzuk, mi nem ez a kiállítás. Nem didaktikus ismeretterjesztő bemutató a testről, „ez itt a máj – ez itt a vese” stílusban. Nem hagyományos kiállítás, amely egyszerű fonal mentén vezet minket tárgytól tárgyig, az elégedett rácsodálkozás érzetét keltve.

Az egész, a totális kép itt és most kisebb projektek szövetéből áll össze, amelyek a képzőművész, a fotós, a történész, a pszichológus, a régész, a néprajzos szemével láttatnak egy-egy darabot a test történetéből, kulturális lenyomataiból. Az alkotók állítják: meggyőződésük, hogy az agresszió, az erőszak, a destrukció a kultúra szerves része, sőt, egyik eredője, alkotója. Krisztus fájdalomtól eltorzult, megalázott teste éppúgy kultúránk egyik alappillére, mint az emberi civilizációhoz kapcsolódó pozitív elképzelések. Kanonizált képek, amelyek mégis apokrifnak tűnnek, pusztán azáltal, hogy nem szívesen nézünk szembe velük. A Veszprém és Vác után most Pozsonyban látható kiállítással a szerzők célja az volt, hogy éppen ezeknek az ábrázolásoknak, struktúráknak nyissanak utat a befogadók felé.

És akkor még egy tagadás: mindezek ellenére az, aki oszló holttetemek szörnyű látványára, sötét sarkokból előugró rémekre készül fel, csalódni fog. (Bár... ha csak képen is, de holttestekből és rémekből is akad...) A Bőrbe kötve nem a napi tévéhírekben sorjázó erőszakos történések vizuális borzalmait ismétli, sokkal inkább jelzésértékű álló- és mozgóképekkel kényszeríti megállásra a látogatót. Kényszeríti arra, hogy nézzen, végignézzen, s hogy önmagával szembenézve szemlélődjön. Hogy megtalálja saját viszonyulási pontjait. Határértékeit. Ingerküszöbét. Hogy elgondolkodjon azon: vajon a látvány vagy a megtörténhetőség borzalma az erősebb.

A Brämer-kúria katakombaszerű pincéjében fokozatosan tárulnak elénk a képek, újabb és újabb titkokkal szembesülünk. A bevezető részben Baglyas Erika Képmás című installációja látható. Egy építkezésen avar kori temető maradványai kerültek felszínre. A leletek egy része a munkálatok előrehaladtával megsemmisült volna. A művész célja a maradványok megőrzése, rekonstruálása és az eltemetett emberi maradványok feltárása volt: a csontokat műgyanta-oszlopokban „tartósította”. A kiállításon az oszlopokat három fehér emelvényen helyezte el, amelyek ravatalként, a sírok „pozitívjaiként” értelmezhetők. (A három ravatal egyikén álló üres oszlopokat Baglyas Erika a maga számára tartotta fenn.)

A következő egység a destrukció színpada, azé az erőé, amely az emberi test integritásának megbontására törekszik. A történelmi dimenziójú férfi szakaszban a háborúk, kivégzések képei dominálnak. Ide kapcsolódik Lipovszky Lél Keve New Iconography Projectje, egy digitális film-szekvencia, amely teljes egészében számítógépen készült. Alapja „talált” mozgás, amelyet egy háromdimenziós karakter-modellező program eredeti emberi mozgásmintacsomagjából emelt ki az alkotó. A mozgás pedig: egy kivégzés. A szereplők drótvázas emberi alakok, steril fehér térben. A női szakasz központi témája a hisztéria, a szent és a bűnös testiséget árasztó – valamint a hisztéria orvosi értelmezései.

A következő pincerészletben az elmúlás és megmaradás képei tárulnak elénk: a váci Főtéren lévő Fehérek templomának 1994 és 1995 között feltárt kriptájában talált gyönyörű 18. századi festett koporsók és a koporsókban talált tetemekről készült felvételek. A kripta kedvező mikroklímájának eredményeként a holttestek többsége természetes módon, teljesen vagy részlegesen mumifikálódott, kiszáradt. Ezzel együtt a koporsókban talált viseletek, temetkezési kellékek is nagy számban és jó állapotban maradtak fenn, gyakran eredeti színüket is megőrizték.

Corpus – Body: a következő rész az emberi test totális képével, Krisztussal szembesíti a látogatót, majd kicsit arrébb Shakespeare Titus Andronicusának néhány vérgőzös jelenetébe pillanthatunk bele. A harmadik nagyobb egység a destrukcióval ellentétben a konstrukció színpada: azoknak a technikáknak az ábrázolása, amelyekkel tökéletesebbé tehetjük a testünket, legyen szó a szépségsebészetről vagy a piercingek és tetoválások jelenkori divatjáról.

A Brämer-kúria pincéjében látható anyaghoz az épület első emeleti galériájában két fényképkiállítás kapcsolódik: Baglyas Erika A szavak kényszerítenek című fotóinstallációja, valamint Lipovszky Lél Keve Autoerogén zónák című sorozata.

A kiállítást a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársai, valamint a Pécsi Tudományegyetem kommunikációs tanszékének és a Szegedi Tudományegyetem angol tanszéke szemiográfiai kutatócsoportjának hallgatói állították öszsze. Pozsonyban május végéig látható A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma szervezésében.