Apák anyaszerepben

A GYEREK SZEMÉVEL

Dózsa Zoltán gyerekkoráról sokat írtak már az újságok. Hiszen édesapja, Dózsa László hat évig egyedül nevelte fiát. Ráadásul éppen az első hat évig. – Nekem így volt természetes – mondja Zoltán. – És az is természetes volt, hogy mindig háromféle étel van az asztalon: paprikás krumpli, pörkölt és lecsó, és mind nagyon csípős. És az is, hogy délutánonként a Madách Színház aulájában kergetőzök, és a színészekkel játszok. Hogy az apám egy személyben az anyám is.

APÁK IS LEHETNEK JÓ ANYÁK

Görög Éva pszichológus szerint vannak olyan férfiak, akik alkatuknál fogva jobban alkalmasak a gyereknevelésre, mint társaik. Őket a szaknyelv – akárcsak a zenében – „moll” személyiségűnek nevezi. Ugyanúgy várják a kicsit, mint az állapotos nők, és komolyan készülnek az apaszerepre. Nem félnek megfogni a csecsemőt, és nem akarnak kívül rekedni az anya-gyerek kapcsolaton. Sok férfit viszont az élet nevel anyának. Ha a társ nem alkalmas a gyereknevelésre, tudomásul veszik, hogy nekik kell ellátniuk az anyai teendőket. Felelősséggel vállalják ezt a kemény munkát, és képesek bármikor helytállni. És a gyereknek végül is erre van szüksége. Egy biztos támaszra, egy helyre, ahova mindig visszatérhetnek, egy személyre, aki fenntartások nélkül szeret. Ez pedig lehet ugyanúgy az apa is.

KIHEZ KERÜL A GYEREK?

– Ma már nincs az az anyacentrikus gondolkodás, mint régen – mondja dr. Szűcs Andrea válóperes ügyvéd. – Válásnál a gyerekeket egyre többször helyezik közös gyámság alá, mikor mindkét szülő kiveszi a részét mind az anyai, mind az apai feladatokból. Egyre többször fordul elő az is, hogy a gyereket az apának ítélik. Persze ez függ a gyerekek életkorától. A csecsemőket mindig az anyának ítélik, három év alatt és hatéves korig is ritka, hogy a kicsi az apához kerüljön, de hat év felett egyformán ítéli meg a bíróság a szülőket. Az új családjogi törvény arra is lehetőséget ad, hogy a gyerek maga nyilatkozzon, kivel szeretne élni.

A GYEREKEK VÁLASZTOTTAK

A válás fájdalmas szakadás. Fájdalmas annak, akit elhagynak, annak, aki elmegy, és fájdalmas a gyerekeknek. Sokan úgy gondolják, jobb nem is beszélni róla. De mit tehet egy színész, akinek az élete nyitott könyv? Trokán Péter öt éve vált külön Papadimitriu Athinától, és a két gyerek az apánál maradt. – Bár akkoriban a lányok még csak tizenévesek voltak, kész felnőttként viselkedtek. A maguk csendes módján szépen eldöntötték, hogy velem maradnak. Nekünk, felnőtteknek nem is volt más feladatunk, mint hogy tudomásul vegyük. Ki nehezebben, ki kevésbé. Megtanultam főzni, takarítani, mosni, teregetni. Nem éreztem, hogy nehezebb lett volna a sorom, mert a gyerekek mindenért kárpótoltak. És ma már úgy hiszem, el se bírtam volna viselni, ha akár tíz percről lemaradok az életükből. Ha elmulasztok egy reggeli ébresztést vagy egy simogatást. Ha elmulasztom azt a pillanatot, amint a kislányom, azaz már nagylányom, bemutatja első szerelmét. Beavat a titkaiba. Vagy hogy lekenyerezzen, az ölembe ül.

AZ APUKÁM...

...jó fej. Képtelen felébredni az óracsörgésre, ezért minden reggel késve indulunk el otthonról. Rohanunk az iskolába, útközben bekapunk egy szendvicset, az iskola kapuja előtt meg teletömi a zsebem apróval. A lelkemre köti, hogy uzsonnára költsem, és már rohan is tovább. Délután csak későn ér haza. A nagyitól hoz valami meleget, bedobja a mikróba, megterít (a villát mindig elfelejti). Vacsora közben eldumálunk. Mint férfi a férfival. Aztán bemegyünk a szobámba, és végignézi a leckémet. Úgy tesz, mintha értene hozzá, de engem nem ver át. Tudom, hogy halvány gőze sincs a periódusos rendszerről... Este együtt tévézünk. Ha meccs van, akár éjfélig is fent maradhatok. Igaz, másnap aztán mindig megfogadja, hogy legközelebb már nem bagolykodhatok vele. Mintha lelkiismeret-furdalása volna. Nem is értem, hogy miért. Szerintem ő a legjobb apa a világon. (István, 12 éves, édesapjával él.)

(Magyarországi lapokból)